Aligha lehet bármi olyat írni idősebb Szepsy Istvánról, amit eddig ne írtak volna le már százszor. Az viszont köztudomású, hogy egészségi állapotából kifolyólag pár éve egyre inkább gyermekei kezdik kijelölni a főbb irányokat a pincénél. Fia, István a szőlészeti és borászati döntésekben, a háttérmunkában, adminisztrációban pedig Gabriella tartja a gyeplőt. Az alap értékek változatlanok, de óhatatlan, hogy a generációváltás új mintázatokat is hozzon magával, ami a palackokban is nyomon követhető lassan. Tavaly a két szuperaszú megjelenése (a covid ellenére is) megtette a kívánt hatást: mindenki róluk beszélt. Nyilván a súlyos árazás presztízsépítést hivatott szolgálni, ahogy egyébként a Szepsy-márka esetében szinte minden mozzanat és tendencia ezt szolgálja: szárazban és édes különlegességek tekintetében is csúcsokat döngetni. Ifjabb Szepsy István ellátogatott a Borkollégiumba, hogy a WL100 szakmai csapatának friss, kísérleti tételekből, illetve forgalomba még nem került borokból tartson egy rögtönzött szemináriumot. Természetes, hogy vannak bizonyos dolgok, amik nem öröklődnek és ez egyáltalán nem baj, de a megdöbbenés, az izgalmi faktor nem maradt el most sem a friss Szepsy-borokkal.

Furmint a fókuszban

Elmondható, hogy a borászatnál is és Mádon is a Furmintra helyeződik a fő fókusz (ld. Mádi Kör hitvallása). Ifjabb Szepsy István vélekédésébe nehéz is lenne belekötni, miszerint, ha a furmint nem lenne, hogy Hegyalján ma biztosan más borokat kóstolnánk, míg ha a többi 5 engedélyezett fajta bármelyikét húznánk ki az egyenletből, attól még Tokaj döntően ugyanaz lenne ami. (Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy ez a borvidék soha nem egy fajtáról szólt és nincs semmi ördögtől való abban, ha valaki házasítja a fajtát pl hárssal, sőt a végeredmény szempontjából ez száraz borban is sokszor üdvös, ráadásul olyan érzésem van a furmint-hype-pal kapcsolatban, hogy a szomszédos országok malmára hajtjuk vele némileg a vizet, miközben Tokaj a terroirral és a sajátos fajtaösszetétellel mindig a mienk lesz.)

Termék-kronológia

Szárazban és édesben is fontos változások történtek a 90-es évek óta a Szepsy-szortimentben. Szerettem az akkori Szepsy aszúk ösztönösségét (ld. 1991, 1993), de elmondható, hogy mára egyre tudatosabb és átgondoltabb súlypontok mentén épül fel a pince kommunikációja. Ezt pedig nem utolsó sorban nagyon komoly geológiai, kőzettani és földtani kutatások kísérik a családi pincénél. 

Kezdve a szárazakkal, amik régen sokkal magasabb potenciális alkoholú gyümölcsből indultak ki, amiről ki is derült, hogy bizony az élesztőknek túl meredek pálya (aromatikában ingadozó végkimenetellel, ahogy ezt sokan tapasztalták a szakmában is), ezért is mozdult el a birtok mára az alacsonyabb potenciális alkohol felé, ahol az erjedés sokkal biztonságosabban zajlik (nyilván tervezhetőbb végkifejlettel). Mindezt nagyobb hozammal, optimális lomfelülettel és azon kőporos iszapolásos árnyékolással igyekeznek fenntartani a szőlőben.

A must beoltása egyébként is kulcskérdés Istvánék számára, ami mostanra egy sajátos “kovászból” indul ki, melyet ő maga szaporít fel a szüret elején, hűtőben és aztán katalizálja a biztos erjedést a különféle tételeknél. Mindemellett pedig egy nagyon átgondolt és parcellaszintű termőhelyi analízis szerint zajlik - az új klónok szelekcióján túl - a különféle Szepsy-borkategóriák kijelölése is mind Mádon, mind Tállyán (az Eszterházy Egyetem mikrovnifikációs kísérleteivel).

Az édes borok kapcsán már sokszor szóba került az 1999-től megjelenő cuvée, amit aztán 2003-tól szép lassan kiszorított a tokaji palackos szamorodni (igaz újabban ismét képbe kerül a cuvée: egy gyümölcsösebb, de nagyon komplex arca Tokajnak). Az aszú mindig is kulcsfontosságú volt, de mára a szárazakhoz hasonlóan aszúban is palackba kerülnek a dűlőkön belüli parcellák, azaz maga a terroir. 

Ennyi bevezető után lássuk a kóstolási tapasztalatokat:

Ahogy említettem, a furmint-klónszelekció évtizedek óta foglalkoztatja Szepsyéket. Így első etapban három száraz furmint kerül a poharakba, azonos vinifikációval.

Furmint ‘P2’ 2017

Ez épp 2009-es telepítésű, tömött fürtű klón a Pécsi Kutatóból. Illatban messze ez a legaromatikusabb a három furmint közül: narancs, fiatalos, vonzó, szinte behízelgően gyümölcsös illat. Ízben egy kicsit már darabosabb a kelleténél, nagy test, súlyos, nehézkes, végén sós. Magas savak, kissé nyers benyomást kelt. 6

Furmint ‘Urbán 43’ 2017 (vinolok)

Az Urbán 43 itt szintén klónt jelöl! A második két furmint közt csak a zárási mód más. Elsőre neutrálisabb, közepesen intenzív illatú, de aztán szellőzve nagyon hasonlít a harmadikra. Több fát érezni benne, az előzőhöz képest. Ízben nagyon fiatal, fejlődő, sós. Vad őserő lakozik benne, magas szesszel, súlyos testtel. 6

Furmint ‘Urbán 43’ 2017 (parafa)

Ugyanaz a klón tehát, parafa alatt. Valahogy hamarabb “indul be” az illat, mint az üvegdugónál. Klasszikus furmintos jegyek, ahogy az előzőnél. Ízben erős sav, kis kesernye, nyers, krétás, kissé zabolátlan kompozíció. Ízben nyitottabb, szélesebb, súlyos, de az éles savaknak még kicsit talán idő kell a palackban. Olyan, mintha ez a bor jobban élne, formálódna “valamivé” a palackban, mint a hermetikusan lezárt vinolok, de ehhez még kell pár év, hogy beigazolódjon. 6

Dűlős magnum-flight következett. A száraz tételek egyébként javarészt Kádár Hungary Petraea hordóba kerülnek, csak a MT pörkölés intenzitása változó (+ vagy nem +). 

Bohomáj 2018 (1.5 L)

A következő dűlősek közül ez a leggyümölcsösebb, legkedvesebb jelenség. Elegáns a hordó, császárkörte, birs, finom pörkölési jegyek díszítik. Ízben nagy test, sok hordó, pici cseresség, vaníliás jegyek. A dűlős sorban talán a legkevésbé testes és eléggé moderált, visszafogott ízvilág jellemzi. Barátságosabb, érthetőbb világ a flight-on belül. 6+

Nyúlászó 2018 (1.5 L)

Illatban talán ez a leginkább vaníliás és fás, kókuszos bor. Kicsit talán egydimenziós is lesz tőle. Ízben élénkek a savak a meleg év ellenére, sok citrussal, miközben egy masszív őserő hatja át a bort, nagy, energikus testtel, tüzes szesszel. Jelen állapotában leginkább a hordóról szól és az évjárat enyhe savai is kissé egyoldalúvá teszik. 6

Percze 2018 (1.5 L)*

Jól áll neki, hogy illatban diszkrétebb, moderált, sós, puskaporos, de nagyon komplex orrban, elegáns fahasználattal. Ízben mogyorós, nagy testű, a leginkább kimunkált bor. Izgalmassá teszi a hordó, vibrálóvá és energikussá a savak. Kellően kifinomult textúra, finom szárítás és a kérty közepén egyfajta tömörebb, krétás, rágható struktúra jellemzi. Hosszú és a dűlős sor leginkább sokrétű bora (éreztem már hasonlót nem olyan rég egy 2015-ös Szent Tamás dűlős sorban, ahol szintén remekelt ugyanez a történelmi mádi terroir, melyet egyébként Bél Mátyás is első osztályba tett 1730-ban). 7

Úrágya 2018 (1.5 L)

Még halkabban indul az illat, halvány kis gyümölccsel, finom fával, mogyorós, kókuszos hordóval. Kerek íz, melyben a hordó és az édesség birkózik. Óriási test, sok hordó, nagydarab furmint, benne a pince száraz boraira jellemző lehengerlő őserővel. A vége szárít és érezhetően nagyon fiatal még. 6+

Szent Tamás ‘46’ 2017**

Harmadszor kóstolom ezt a bort, mely azt hiszem először kap (szárazban) parcella megjelölést (a 46-os parcella a Szent Tamás legtöbbre tartott szárazboros pontja). Illatban kicsit fülledtebben indul a többeknél, sok (szalonnás) fával, pörkölt mogyoróval, termálvízzel, sósággal (mely a kortyban is felbukkan aztán). Ízben rendkívül hosszú, tömör, nagy testű jelenség. Nagy térhatás, magas szesz, szárító utóíz, mindez végtelen hosszal (fura hasonlat lesz, de egész kicsit vörösboros a szerkezete: a savszerkezet, a szemcsésség, az alkohol, a rácspontok és a kortylefutás sem szokványos fehérboros komplexitást mutatnak). Elképesztően sós a vége. Egy éve is fiatalnak tűnt, de most is az. Az egyik legszebb Szepsy Szent Tamás ever. 7+

Szamorodni 2016***

Őt is nagyjából harmadszor kóstolom, de az a helyzet, hogy vele végképp nem lehet betelni (nem rég vegyes, mádi szamó-sorban tarolt). Tudni kell, hogy aszúnak nem ítélte elég jónak az évet a család, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a 16-os szamorodni alapanyag sokkal gazdagabb, mint mondjuk egy klasszikus nagy évben (2006, 2013), mikor az aszúszemeket kiválogatták (ráadásul 2016 személyes kedvencem tokaji édesekben). Csupa déli gyümölcs, ananász, mangó, szuperérett sárga húsú gyümölcsök, dzsemek tobzódnak illatában. Krémes textúra, baracklekváros tapintás, desszertszerű érzet, kandírozott gyümölcsökkel. Hihetetlen vitalitással robban a szájban 2016, a savak éve, kandírozott narancsos díszekkel, eleven citrusokkal búcsúzva. Nagyon nagy élmény. 8+

Újhegy Aszú 2017***

A lányunoka nevén van a rátkai terület és muskotály került az ültetvénybe; 2017 pedig akkor évjárat lett, hogy kissé szembemenve a pince “furmintfétisével”, a szűztermést önállóan kiaszúszták és így a pince alighanem első és egyetlen muskotályaszúja (a szuperaszúk címkevilágát követve dűlőnévvel). Szupertiszta és buja illat, csupa baracklekvár, de egyelőre mégsem a (közhelyességre hajlamos) fajtáról, sokkal inkább az aszús illatjegyekről szól! Mindig mondom, hogy a muskotály édesben képes a legtöbbre…! Elsöprő koncentráció jellemzi. Nagyon friss és fiatal korty, csupa gyümölcs, főként citrusok, főként mandarin (és narancs). Nagy mélységű íz, aszalt gyümölcsökkel, krémes idomokkal. Súlyos, lekváros érzet szájban, végtelen korty. Eszméletlenül hosszú, teás, mézes csoda. A sok cukorral megközelíti az eszenciák szerkezetét. Trópusi gyümölcsök hömpölyögnek, miközben az egész bor teljesen egyedülálló jelenség. 9+

Bohomáj Aszú 2017***

Nyilván jóval enyhébb illat (nehéz dolga van a muskotály után), poros, barackos, tipikus tokaji aszús jegyek jönnek benne tisztán. Sárgás gyümölcsök, szépen nyílik a pohárban és noha nem olyan összetett, ez is álomszép. Élénkebb, vitálisabb korty, nagyon lekváros, emelkedett stílus, sok cukor 2017-ből adódóan itt is, egy kis dióval, kesernyés végszóval. Húsos idomú, koncentrált, krémes világ, olyasmi, ami nem sok évben tud megszületni Hegyalján…. 9

Eszencia 2007***

Brutál koncentráció, kiszáradt szilvalekvár az üvegben, szellőzve hecsedli, lassan nyílik és percről-percre tárulnak fel az újabb történetek benne. Ízben határtalan mélység, tömény, végtelen korty, mely megidézi a friss tokaji mustok eleven gyümölcsösségét és az érett aszúk diós, mazsolás árnyalatait is, kortalan összhatást adva. Nagy cukor mellé szépen dolgoznak a savak is és így természetesen a végére kikezdhetetlen, cizellált, gyönyörű szerkezetet és harmóniát kapunk. Nem mondom, hogy ez a sor legnagyobb élménye, de egyszerűen mégis óriási és tekintélyt parancsol. 9+