X

PERCZE

Ripka Gergely

Látogatás a Szent Tamás Pincénél

E látogatás még az ősz folyamán történt. Kallódtak egy mappában a jegyzetek egy kicsit. A Szent Tamás Kft és a körülötte szerveződött cégcsoport 2009-es debütálása óta gyakorlatilag folyamatosan óriási fákba vágta a fejszéjét. Néhány az eddig megvalósult bővítmények közül, melyek szintén a történet részét képezik így együtt: Első Mádi Borház, ahol a feldolgozó is van; Gusteau Élményműhely, étterem, ahol a borvidék talán legizgalmasabb gasztronómiai zarándokhelye kezdi szárnyait bontogatni pár éve; Hegyközi Manufaktúra, melynek környékbeli alapanyagokból készülő delikát termékeit az egész országban maga a cég terjeszti a viszonteladók felé a borokkal együtt. Valamennyi termék arculatáért Ipacs Géza a felelős. Az ő jóvoltából a tavalyi évvel megvalósuló száraz tokaji palackkal együtt megszületett a MÁD elnevezésű bor is, mely tulajdonképpen egy önálló márkanév lenne. Ahogy neve is mutatja az elérhető árú települési száraz bor megalkotása lenne vele a cél, mely értelemszerűen egy szélesebb közönséget szólítana meg (borbárak, éttermek, vinotékák), s februárban előre lekötött, mádi gazdák szőlőjéből készül, elég magas palackszámban. (A nemzetközi előrelépéshez valahogy így kellene a rendszerváltás óta működnie minden komolyabb tokaji kereskedőháznak, ha már Hegyalja a világ legjobb édes boros borvidéke....) Aki a borokat készíti Balassa István mellett, nem más, mint ifjabb Szepsy István, aki mindeközben a családi birtokon is helyt kell, hogy álljon.

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2009.

A beltartalmi számok nem jelentenek semmit

Najó, ez most már kezd kóros lenni. Lassan minden poszt tokajról és a Királyudvarról szól. Ígérem, ezen hamarosan változtatunk, de ha már megtiszteltek e nagyszerű lehetőséggel, s részt vehettem a Terroir Club és a Királyudvar felejthetetlennek ígérkező közös bemutatóján, akkor miért ne írnék róla... Pláne, ha olyan meglepetések is terítékre kerültek, mint a Lapis aszú 2003-ból és 2006-ból. Az ambiciózusan szerény külföldi befektető, Anthony Hwang volt jelen, s osztotta meg velünk gondolatait. Sok érdekeset mesélt az egyik legnívósabb, legnagyobb reményű tokaji pince titkairól.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább