x

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Hősök vs. szupersztárok

Hajlamosak vagyunk a 2000-es évek első felének sztárjait idézni minduntalan, amikor a hegyaljai dűlősödésről, nagy száraz borokról beszélgetünk: pedig 2005 körül jelen volt már a háttérben egy sor kicsi pince is, melyek mélyén szintén ott csiszolgatták az újhullámos furmintokat és hársakat. Homonna Attila, Berecz Stéphanie, Bott Juditék és Bárdos Sarolta stílusa magabiztos debütálás után (2005) csak még tovább finomodott napjainkra, a közben eltelt tíz év alatt. Nekem ők mind hősök. Mi van, ha ezek a józan gondolkodású kis borászatok (a hősök) sokkal közelebb jutottak a megfejtésekhez (sokkal hamarabb), mint a szupersztárok...?

 

2014.­•

Nem meglepő módon ez a leggyümölcsösebb, legprimerebb a sorban, igazán sok friss gyümölccsel, főként citrusokkal (nagyon enyhe, lappangó oxidáció érződik csak rajta, de kifejezetten szeretnivaló illat). Hosszú, savvezérelt, kristálytiszta íz, ami az évjárat ismeretében szintén nem meglepő. Lemossa a maradékcukrot, a vége csontszáraz. Talán van, akinek ez a szárító sav már esetleg nyers vagy metsző, de a fekete öves borszakiknak egész biztos, hogy a sor egyik legszebbje. Tankönyvi elagancia, modern hárs, egy nehéz évjáratból. Ez igen 7

 

2013.••

Érdekes, hogy a sor egyik bora sem volt túláradóan illatos, pláne nem mézes vagy klisésen hársas. Messze túlmutat ez a bor is a fajta mátrixán. Melegebb tapintás, fűszeresebb orrban, talán a hordótól (eleinte kis fülledtséggel). Sokkal fókuszáltabb íz, tömörebb a korty közepe, a maradékcukor is sokkal kifejezőbb és emel a bor szerkezetén (mindegyik borban volt, de ebben a legszebben, legintegráltabb). Pár hete a, a HÉJ előtt is pont ugyanígy szerettem: 7+

 

2012.

Elsőre viszafogott az illata, fedett és tompa, gumissággal, fás jegyekkel, ám fél óra után a dugógyanú is erősítette bennem a hibás/kifulladt palack érzetét. Azoknak a bora, akik az édességet keresik egy száraz borban. Ízre sokkal lágyabb, cukrosabb zamatú, a sor leginkább édeskés bora. Kár az illatért. Így 5+

 

2011.•

Elsőre elég fülledt és oxidált is, termálvízes kellemetlenségi faktorral, hogy aztán fél óra múlva mindez bájos sárga gyümölcsökké, vidám és finom Haribová változzon át orrban. Nagyon szépen őrzi komplexitását, ami bizony a 11-es borvidéki mezőny esetében egyáltalán nem szokványos. Teltebb, testesebb a sor többi tagjához képest. Tetszett. 6-ról 7

 

2010.•

Határozottan mélyül egy árnyalatot a szín. Orrban grillázs, barack, kifejezett tercier jegyek, palackérettség.  Meglepően élők és pengék a savak viszont, hosszú, citrusos jelleget és tartást adnak a bor mögé. Olyan akár egy nagy rajnai. Félszáraz ez is, érezni a cukrot, de a savak tisztán hagyják a szájat és mindvégig megőrzik a bor élő feszességét (moseli sav-cukor párbeszéddel). Még. Mert kétségkívül nagy bor, de kár lenne a pincében tovább rejtegetni. Bárdos Sarolta az elmúlt 10 év pont két leggyengébb évéből volt képes igazán izgalmas borokkal lenyűgözni egy szakmai társaságot. Azt hiszem, ez többet mond ezer szónál... Szerettük. Hetes villanások után erős 6+

 

2009.

Illatra elsőre eléggé oxidáltnak, zsírosnak hat, ami aztán egészen szépen kirúgja magát. Ízre egyértelműen üresedik. A korty közepén keletkezett egy kis lyuk, nem nagy, de rövidebb, tompább, melegebb lesz így az íz, a test pedig aránylatanabb. Ez a bor hordozza a leginkább magán a száraz tokajiak kissé már megszokott bizonytalanságait, melyet hajlamosak vagyunk néha elnézni nekik...de egy ilyen sornál az ember rájön, hogy lehet ezt másképp, elegánsabban, szebben. Négy éve nagyon szerettem. Ma 5+

 

2008.••

Kissé termálvízes illat adja az alapszólamot az illatban, de nagyon szépen érett, fajtajelleges hárs lesz belőle levegőn. A sor egyik legerősebbje. Elképesztőek ennek az évjáratnak a savai, ütősek, fickósak, mégsem bántóak. Varratmentes egyensúlyban fonódik eggyé minden ebben a szép tokajiban. Hosszú, végig tartja a fókuszt, végig friss és nincsenek megingások. Magasabb a szerkezete, mint a sor legtöbbjének, és ez a bor még egyáltalán nem öreg. A három legjobb közt volt ez is. 7+

 

2007.•

Szalonnás, zsíros, fás buké. Féltem is tőle. Ám nagyon telt, kissé ugyan lágy a korty, sok a cukor ebben a borban is, mely mellé társul némi meleg ölelés jóleső érzete is. Mégis a legfontosabb, hogy abszolút él, tartja szépen magát a szerkezet és hát tessék: ilyen egy kiegyensúlyozott, szépen érett 2007-es száraz bor 9 év után, egy forró (=nehéz) évből. 6+ 

 

2006.

Tettenérhető az oxidáció illatban és ízben is. A korty vége kissé kesernyébe hajlik, üresedik, a savak eléggé elvágják. Méltósággal megörögedett, élvezzük, amíg megvannak még nyomokban értékei. (Ha már itt tartunk, egy érdekes tanulság: 2006-ból bizony nagyon sok nagy száraz bor gyorsabban öregszik, ahhoz képest amekkora hype és hírverés volt az évjárat borai körül anno). 5+

 

2005.

Itt is elég tompa az illat. A leginkább azért tetszett ez a bor, mert egyértelműen illeszkedik a sor stílusába. Tudatosság. Egyértelműen látszik, hogy aki készítette ezeket, tudta, mit csinál, mi a célja (a bevezetőben említett szupersztárok 5-ös borai közül jópár már évek óta hullik szét, 2003 után útkeresés, kísérletezgetés, tapogatódzás volt jellemző, a Barakonyinál ilyet nem érzek). Meglepően élő és sok réteggel bíró bor (élettelibb, mint a 6-os, noha 2005-öt egyáltalán nem ítlétük anno jó szárazboros évjáratnak Tokajban). 6

 

Mit is mondhatnék zárszóként...? Ragyogó sor. Ezek a borok úgy finomak, hogy közben összetettek és nagy egyéniségek is. Minden borban kikóstolható, hogy hasonló a DNS: a termőhely, a fajta és a borász stílusa is benne van vastagon. Kirobbanóan fiatal és kortalan borok a Barakonyik esetében sztenderdnek látszik. S persze ne feledjük: ez a bor nem 15.000 Ft...a legdrágább száraz tokajiak árának harmadáért megkapjuk, bőven ötezer alatt.

Szupersztárok vagy hősök... Nem mindenkiből lehet egyik vagy másik. Az viszont biztos, hogy nem mindig a leghangosabb szólam a legszebb. Ez a klisé a mai értékrend tükrében különösen is félrevezető lehet és ez a mindenkori tokaji borpalettára is igaz. Lehet másképp is dolgozni, márkát építeni ezen a borvidéken: tisztán, tudatosan, szépen, indokolatlan nagyzolások nélkül, cserébe magabiztos szakértelem és szimpatikus alázat mellett készített borokkal. Mennyivel meggyőzőbb és hitelesebb ez így, mint oly sok harsány húzás emitt és amott. Köszönjük Saci :)

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább