x

Ripka Gergely

Mi újság Pannonhalmán?

Tavalyi évből igen sokféle érdekességgel büszkélkedhet a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Premier előtt sikerült két zászlós borukat megkóstolnom. Azóta a premier is megvolt, remélhetőleg minél többek számára. Az Infusio és a Prior bemutatása valószínűleg nem szükséges már az olvasónak. Talán nem ez a poszt lesz a magyarázat rá, de nekem Pannonhalma egyre inkább a megbízható fehérborok hazája.

A 2006-os Infusio élénken él emlékeimben, de valóban meglepnie azóta sem sikerült ennek a bornak. Mindig nagyon várjuk, mindig hamar elfogy, mindig szeretik, fehéret mégis szívesebben iszom az apátságtól, vöröset meg más borvidékről (Pinot-juk is általában egy hordósabb iskola, igaz nem zavaró szinten, de egy burgundibb értelmezést szívesen megnéznék már náluk, ha már észak). A rajnai példának okáért szerintem kitűnően érzi magát Pannonhalmán, de Sauvignonból is akadt nem egy évjárat, melyet tavasztól őszig bármikor szívesen bontok. Mindkettőből készül pár éve válogatás is, ahogy Viognier-ből is, sőt 2013-ban egy Chardonnay szelekció is csavarzár alá került melléjük. Utóbbiakat is jó lenne előbb-utóbb megismerni.
Egyelőre az előljáró és az ünnepi vörös álljon itt bizonyítékként, hogy Pannonhalmán szépen haladnak a dolgok a magas minőség jegyében. A még mindig Liptai Zsolt irányítása alapján készülő borok tiszták, fajtajellegesek, modernek, és jó értelembe véve kozmopolitának tűnnek:

Pannonhalmi Prior 2013.*
Elsőre a multivitamin pezsgőtabletta eltéveszthetetlen illata csap orrba. Nevezhetjük ezt persze finoman trópusi gyümis illatnak is. Ízben aztán egész lehengerlően indul: virgonc és penge sav, elegancia. Aztán az íz végén érezhető ebben a borban is némi maradékcukor, ami az előző évjáratban is megvolt és ami az etalon 11-es évjáratban nem volt meg. Ettől picit populárisabbnak és koncepciózusan behízelgőnek is tűnik. De hazai rizlingek közt még így is csodás példa. 6+

Pannonhalmi Infusio 2012.*
70 %: Merlot, 30 %: CF. Füstös, hordós, édesfűszeres orrban. Nagy boros vonások, tanninokkal, édeskésen gyümölcsös ízekkel. Súlyos, nagy bor, melyben azért az alkohol itt-ott hangsúlyt kap. Kipróbálásra ajánlott, csillagot érdemel. 6+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább