x

Ripka Gergely

Mi újság Pannonhalmán?

Tavalyi évből igen sokféle érdekességgel büszkélkedhet a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Premier előtt sikerült két zászlós borukat megkóstolnom. Azóta a premier is megvolt, remélhetőleg minél többek számára. Az Infusio és a Prior bemutatása valószínűleg nem szükséges már az olvasónak. Talán nem ez a poszt lesz a magyarázat rá, de nekem Pannonhalma egyre inkább a megbízható fehérborok hazája.

A 2006-os Infusio élénken él emlékeimben, de valóban meglepnie azóta sem sikerült ennek a bornak. Mindig nagyon várjuk, mindig hamar elfogy, mindig szeretik, fehéret mégis szívesebben iszom az apátságtól, vöröset meg más borvidékről (Pinot-juk is általában egy hordósabb iskola, igaz nem zavaró szinten, de egy burgundibb értelmezést szívesen megnéznék már náluk, ha már észak). A rajnai példának okáért szerintem kitűnően érzi magát Pannonhalmán, de Sauvignonból is akadt nem egy évjárat, melyet tavasztól őszig bármikor szívesen bontok. Mindkettőből készül pár éve válogatás is, ahogy Viognier-ből is, sőt 2013-ban egy Chardonnay szelekció is csavarzár alá került melléjük. Utóbbiakat is jó lenne előbb-utóbb megismerni.
Egyelőre az előljáró és az ünnepi vörös álljon itt bizonyítékként, hogy Pannonhalmán szépen haladnak a dolgok a magas minőség jegyében. A még mindig Liptai Zsolt irányítása alapján készülő borok tiszták, fajtajellegesek, modernek, és jó értelembe véve kozmopolitának tűnnek:

Pannonhalmi Prior 2013.*
Elsőre a multivitamin pezsgőtabletta eltéveszthetetlen illata csap orrba. Nevezhetjük ezt persze finoman trópusi gyümis illatnak is. Ízben aztán egész lehengerlően indul: virgonc és penge sav, elegancia. Aztán az íz végén érezhető ebben a borban is némi maradékcukor, ami az előző évjáratban is megvolt és ami az etalon 11-es évjáratban nem volt meg. Ettől picit populárisabbnak és koncepciózusan behízelgőnek is tűnik. De hazai rizlingek közt még így is csodás példa. 6+

Pannonhalmi Infusio 2012.*
70 %: Merlot, 30 %: CF. Füstös, hordós, édesfűszeres orrban. Nagy boros vonások, tanninokkal, édeskésen gyümölcsös ízekkel. Súlyos, nagy bor, melyben azért az alkohol itt-ott hangsúlyt kap. Kipróbálásra ajánlott, csillagot érdemel. 6+

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább