Iskolapéldák az iskolapadban (szerte a nagyvilágból)
A Borkollégium szakmai napján jártam
A Borkollégium szakmai napján jártam
Gyönyörű, elegáns, szépen definiált riesling illat: friss citrusok, érett fehér húsú déli gyümölcsök, édes őszibarack, fehér virágok, kristálytiszta díszekkel (bármelyik német bor mellett szép lenne). Ízben is ellenállhatatlanul elegáns, csiszolt, kerek riesling, melyet egy kis cukor teszi igazán kedvessé, simává. Van teste is, érezhetően fűt az alkohol, de összesimult, varratmentes, nagy bor ez, tele életteli gyümölcsösséggel, barackkal, citruosokkal. Pazar elegancia és (nemzetközi) stílus találkozása, amit nem kell elmagyarázni, mert minden évszakban, napszakban tökéletesen műküdik. Sokadszorra is etalon pannon-riesling!
Illatban sok-sok gyümölcs, petrol, palackbuké, rajnais összhatás (hiszen 100 % rajnai). Ízre élénk és harsogó savak. Csontszáraz érzet. Penge, szikár bor, citrusok, az elődhöz képest viszonylag kevés árnyalat. Tán a 11-eshez képest a maradékcukor teszi bujábbá, amit a savak persze kiegyenesítenek. Hordóban ez sem volt. Nem ez a kedvencem a 4 eddigi Priorból, de valahogy a 13-as bujasága és a 11-es csontossága is benne van szépen.
Az első Prior. Egyben a legszikárabb, legszárazabb is. Illatban eleinte gumisság mutatkozik a tercier petrol mellett. Hosszabb, ásványosabb, üvegszerűen tiszta szerkezetű bor. Hasonló a 2012-eshez, de mintha annak lecsontozottabb változata lenne, melyről letisztogatták a fölösleges makeup-ot és bizsukat. Friss citrusai a mai napig vidámmá és élénkké teszik. Reméljük ilyen vitális lesz még sokáig. Hordóban egyik Prior sem volt. A 2011-ben megszülető márkával új pannon rajnai-klaszis született Pannonhalmán.
Tavalyi évből igen sokféle érdekességgel büszkélkedhet a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Premier előtt sikerült két zászlós borukat megkóstolnom. Azóta a premier is megvolt, remélhetőleg minél többek számára. Az Infusio és a Prior bemutatása valószínűleg nem szükséges már az olvasónak. Talán nem ez a poszt lesz a magyarázat rá, de nekem Pannonhalma egyre inkább a megbízható fehérborok hazája.
Mi újság a löszön? #2
Végül annyira hosszúra nyúlt a Tokaji Löszös jegyzethalmaz, hogy az olvasókat kevésbé próbára téve a nem tokaji mellékszereplőknek külön posztot szenteltem (nyilván a lösz volt a közös pont a borokban, de nem éreztem annyira szervesen a tokajiakhoz kapcsolódónak őket). Nem szerepeltek rosszul. Két jó nevű Szekszárdi és az egyedüli jegyzett pannonhalmi pince vett részt az eseményen, méghozzá rögtön kisebb sorokkal. Alapvetően a vörösek ezen a fronton izgalmasabbaknak tűntek. Kíváncsisággal kóstoltam végig őket is.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: