A pincében nálam olaszrizlingből van a legtöbb palack. Ugyanis a kedvenc fehér szőlőfajtám. Ez nem pusztán lokál-patriotizmus, egyszerűen tényleg szeretem. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül az országban… Rengeteg vád éri az olaszrizlinget, hogy sem nem olasz, sem nem rizling, ennek ellenére rendszeresen összekóstolják a rajnai rizlinggel, ami szerintem nem teljesen fair. Néhány hasonlóság ellenére, két különböző szőlőfajtáról van szó és finoman szólva is túlzás azt az eleganciát és kifinomultságot, azt a szikár, kristálytiszta és egyenes stílust elvárni az olaszrizlingtől, amire a legtöbb német rajnai rizling képes. Valószínűleg Franciaországból került hozzánk a fajta a 19. században, de tény hogy nálunk a legelterjedtebb a világon, olyannyira, hogy a legnagyobb területen ezt a fajtát művelik hazánkban. Arról pedig igazán nem tehet, hogy olaszrizling lett a neve…

Rengeteg információ van a fajtáról, amiből tényleg nehéz vagy talán lehetetlen kiszűrni az egyetlen igazságot (ha van ilyen), számtalan helyen fellelhetők ezek az információk, nem is szaporítanám ezzel a szót.

Elterjedésének köszönhetően minőségileg is rettentő sokrétűek a fajtából készített borok. Számtalan elszomorító példával találkoztam én is, de hál’Istennek a csodák nem maradnak el. Nemrég volt szerencsém Szászi 2006-os Szent György-hegyi olaszrizlingjéhez, ami mérföldkő volt számomra, de a Kabócások vagy Losonci Bálint 2008-as Úrráteszije, Orsolyáék szintén ’08-as Tag olasza igazán különleges borok és bizakodásra adnak okot. Bussay 2007-eséről vagy Jásdi Siralomvágójáról nem is beszélve. A lényeg, hogy pár nappal ezelőtt úgy adódott, hogy hét palack régen és féltve őrzött 2007-es évjáratú olaszrizlinget kóstoltunk meg szűkebb baráti körben. Szándékosan egy évjáratra szorítkoztunk, még ha így jó pár csodás bort nélkülöznünk kellett. Az eredmény így is bíztató, mi több pazar. Stílusukban, jellegükben többé-kevésbé hasonlóak voltak a borok nüánsznyi eltérésekkel. Ám a legtöbben úgy véltük ez a stílus, ez a jelleg ennél a fajtánál jó.

(Eredetileg vakkóstolónak szántuk, nem bántuk meg hogy ez az opció kimaradt…egyszerűen élveztük a borokat…)

1. Légli Banyászó Olaszrizling, 2007

Tényleg nem kiszúrás akart lenni, megfeledkeztünk a belövő borról, döntenünk kellett. És így döntöttünk.

Mikor a piacon megjelent ez a bor pár éve és szerencsém volt hozzá, be kell vallanom csalódtam. Egyszerűcske volt szegény, alkotóelemei nem tudtak összeállni egy egésszé, kicsit kifinomulatlan és durva volt. Nem volt rossz inni, de semmi pluszt nem nyújtott. Végül mégis úgy alakult, hogy három palack landolt a pincében. Óriási szerencse! Az elsőt egy bő fél éve nyitottam meg és döbbenetes meglepetés ért. Lekerekedett, kibontakozott a bor, szó nem volt itt már diszharmóniáról, mi több, minden porcikájában egyben volt. Kíváncsian vártam hát hogy mi változott az elmúlt fél évben. Megnyugtatóan észrevételeztem, hogy semmi!

Színe érett közepesen sötét árnyalatú sárga. Illatában klasszikus olaszrizling jegyek jelennek meg, mandula és virágok (iszonyú ritkán szagolok rezedát, de ha valaki azt mondja arra hasonlít a fajta bora, elhiszem). Tiszta, egyszerű illatok, kis mézességgel és érett palackbukéval a háttérben, a nagyon kellemesen petróleumos fajtából. A 13,5-es alkoholt észre sem venni!

Ízében is folytatódik a tisztaság, a klasszikus jegyek, mindenféle túlbonyolítás vagy erőlködés nélkül (300 literes fahordókban érlelődött). Mandula és barack a fő jegyek, kis túlérett jelleggel (október 5-ei szüret), ami pont annyira kerekíti le a bor száraz mivoltát, hogy végtelenül könnyű és kellemes legyen inni. Széles íz spektrum, elejétől a végéig teljes szélességében betölti a szájat, remek arányok jellemzik, kellemes kesernye és végtelen hosszú utóíz. Kövezzen meg érte aki akar, de ez 8pont nincs mese…3000Ft alatti palackárával kedvező vétel volt, ha a 2008-as hasonlóan szépen érik (első kóstolásakor szintén nem okozott nagy élményt) érdemes lesz betárazni…

2. Gál Lajos Tagi Olaszrizling, 2007

Mindig az első bort szoktuk félteni az eredmények tekintetében, de komoly feladat elé állt a többi versenyző a Banyászó után. Gál Lajos két dűlőválogatott tétele következett most, és ha az áruktól eltekintünk (közel 5000Ft/palack…) elégedettségre adtak okot. A Tag-dűlős 13-as alkohollal bír, ennek köszönhetően harmonikusabb is Tóbérc-i testvérénél. Világosabb színű, mint a Banyászó volt, de olajosabban hömpölyög a pohárban (ez mindkét Gál Lajos borra igaz volt).

Illata visszafogott, hasonlóan jellegzetes olaszrizling jegyekkel, mint a Légli-bor, az egyetlen új elem a barikos vanília feltűnése (szerintem az olaszrizlingnek általában nem áll jól a barrique érlelés, ez a bor kivételt képezett, kifinomultságával, eleganciájával).

Ízében is rögtön felismerhetőek a hordó pörkölési jegyei és a visszafogott vaníliás jelleg. Több gyümölcs, kevesebb kesernye, az előző borhoz képest, elegánsabb, de nehezebb inni, jobban telít (pedig kis frissítő szén-dioxid is feltűnik a kortyban). Hosszú krémes utóíz. Óhatatlanul az első borhoz hasonlítottuk…csak kevéssel maradt le tőle. 7 pont

3. Gál Lajos Tóbérc Olaszrizling, 2007

Mondhatnám, hogy az előző bor nagytestvére, de talán csak beltartalmi értékei alapján. Hasonló stílus, mindenben egy kicsit több…élvezeti értékét kivéve.

Színe sötétebb arany, illata erőteljesebb, a barrique-jelleg illatban visszafogottabb, ízben lényegesen erősebb, az alkohol érezhetően jelen van (14,5%), penetránsabb palackbuké, picit animális is.

Íze illatához hasonlóan erőteljes, kemény, a fás jegyek erősen jelen vannak, rövidebb utóíz, kevesebb gyümölcs, több kesernye. Összességében azonban finom bor igaz egy-két pohárnál többet nem kívánok belőle (a Banyászónál nagy kérdés, hogy elég lenne-e egy üveg…?...). 6 pont

4. Szászi Endre szigligeti Kabócás Olaszrizling, 2007

Másodiknak szántuk a bort, véletlenül maradt ki és csúszott a negyedik helyre (nem akartunk a két Gál Lajos bor közé beékelni egy harmadikat).

Kellemes felüdülés az ihatóság tükrében. Nem érezni a koncentrációra való törekvést, sokkal inkább a Banyászóra jellemző jól ihatóság a sajátja. Mégis csak visszafogottan jellemezném, mert járt már ez a bor nálam olimposzi magasságokban, aznap este, mint ha zárkózott lett volna számomra, vagy lehet én nem voltam elég nyitott. A társaság nagy részének tetszett, én az emlékek alapján többet vártam volna.

Az eddigi legsötétebb árnyalatú sárga szín. Illata egyszerű, túlérett jegyek dominálnak. Méz, barack, mazsola. Sűrű illat, már-már nyomasztó. A hordó észrevehetetlenül integrálódva.

Íze hasonlóan tömény, kicsit több vibrálással, mint amit az illat alapján vártam volna. Kevés szén-dioxid teszi üdévé, élénk, de szép savak jellemzik és az illatban jelenlévő barack itt is feltűnik. Picit sok kesernye a végén. Sok a túlérett jegy, kicsit fárasztó, lomha (?). (6 pont és nem messzemenő következtetések!)

(Szászi Endre olaszrizlingjei példaképek, akár a Szent György-hegyiek, akár a Kabócások, rossz napunk volt, nekem és a bornak (illetve vagy…) 2500Ft-os árával pedig külön kiemelkedik. És még kapható!)

5. Bott Frigyes Olaszrizling, 2007

Nemrég volt szerencsém a 2009-es évjáratához, de annyira sok volt a hordóból származó vanília, hogy összességében beárnyékolta az összképet. Nem igazán tetszett. Nem úgy a 2007-es…

A legkevésbé könnyen értelmezhető bor az este folyamán. Mindenképpen a legelegánsabb, legkecsesebb. Egy olaszrizlingtől nem is vártam volna ilyen visszafogott eleganciát.

Kifejezetten világos szín. Illata visszafogott, de szépen nyílik a szellőzés alatt (a többi bor gyakorlatilag alig változott). Klasszikus jegyek mézzel, de nagyon csendesen.

Íze hasonlóan elegáns, egyensúlyos, semmi nem billenti meg, még a 14,5-es alkohol sem (alig érződik). Szépen nyílik, de nehéz értelmezni. Gyümölcsök és a hordó olyannyira egyensúlyban hogy szinte lehetetlen szétválasztani, kibogozni. A szokásos kesernye itt a legelegánsabb. Krémes, hosszú utóíz, remek savakkal. 6-7 pont…(?)...(4200Ft volt valamikor…)

6. Bussay Olaszrizling, 2007

Amíg nem találkoztam Szászi 2006-os Szent György-hegyi olaszával és a 2007-es Banyászóval, azt hittem a 2007-es Bussay olaszrizling színvonalát megközelíteni sem lehet. Nem is tudom hányszor kóstoltam már…néha-néha ittam is… Az említett két olaszrizlingtől egy lényegi eltérés van a Bussay-ban. A 10g/l maradékcukor. Ez sokat billent a javára. Itt a blog-on is dicsértük már számtalanszor, alig változik az idő múlásával. Talán csak érettebb lesz picit, de ugyanolyan kellemes.

Közepes szalmasárga szín. Túlérett, aszalt sárga húsú gyümölcsök illata, végtelen hosszan, sokrétűen és kellemesen. Sárgabarack és méz.

Ízben is az aszalt sárgabarack és a méz dominálnak. Töménység és remek savak jellemzik (kíváncsi lennék mennyi a sava, hogy ilyen lazán tartja a 14-es alkoholt és a 10 gramm cukrot…). Kevés kesernye és hosszú utóíz. Más, mint a többi. Más stílus. 8 pont

(3400Ft körül van az ára és még ez is kapható!)

7. Hollóvár Olaszrizling, 2007

Talán azt várja az ember egy somlói bortól egy ilyen sorban, hogy szikárságával, kemény savaival legalább eltér a többitől. Hát nem. Egy az egyben ugyanazok a jegyek, mint a többi olaszrizlingben csak koncentrálva…végtelenül töményre koncentrálva. Ha úgy kellene értékelnem, hogy közben nem veszem figyelembe mennyire esik jól, inni ezt a bort (képtelen vagyok erre…), rendkívül magas pontszámot kapna…de ez a bor így is egy legenda, akárhogy is értékeljük…túlmutat a tudományos kóstoláson…Szűretlen bor, de a borkőkiválástól eltekintve szép tiszta. Legmélyebb, legsötétebb borostyán szín. Illata utal egyedül somlói, bazaltos mivoltára. Friss barackos, köves illatok és méz rendkívüli töménységben. Döbbenet, de a 17%-os szesz (!!!) nem érezhető!

Íze is rendkívül tömény, ennek ellenére jó arányok jellemzik és szerintem van még benne tartalék. Olajos, krémes, teljesen betölti a szájat. Ízében azért már érezhetően előjön az alkohol, kicsit kesernyés az összkép. Minden sok benne, minden brutális, de mégis tetszetős. Egy pohárral az étkezés lezárásaképp. Többet egyszerre nehéz inni belőle. 6,5 pont…(?)
(4200Ft…Takács Lajos borai nem olcsók, de rendkívül sokszínűek, érdekesek. Érdemes foglalkozni velük!)

Nagy végkövetkeztetés nincs. A borok nagyon hasonlóak voltak, illataik, ízeik csak arányaikban tértek el egymástól. Valahogy mind hozta azt, ahogy én a jó olaszrizlinget elképzelem. Mégis mind egyéniség volt, bármennyi pontot is kaptak, mindet jó volt inni a maga módján. Rég volt ilyen (borok tekintetében) magas színvonalú kóstolónk! Ha csillagoznom kellene, mind megkapná a három csillagot…***

Szeretni kell az olaszrizlinget és nem kell törődni a világ ítéletével…minden más hiúság…(Márai után szabadon).