X

KABÓCÁS

Ripka Gergely

Olaszrizling- gyorsszemle #2

Hol tart ma egyik kedvenc fajtánk?

Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy az Olaszrizling a legtöbb magyar borkedvelő szíve csücske. De legalábbis minimum az egyik, melyre büszke, melyet megvéd bárkivel és bármivel szemben, hisz gyakorlatilag csak a mienk, de legalábbis hungarikumként tekintünk rá. Véleményem szerint nincs ez másképp borászaink szerint sem: sokoldalú fajta, mely a hazai körülményekhez edződött, azaz megbízható, emellett a termőhely erényeit is képes megvillantani. De beszélünk-e róla eleget? Foglalkozunk-e a fajta jó hírének kibontakoztatásával eleget? Kap-e akkora figyelmet, mint mondjuk a Furmint (mert az nyilván nem lehet kérdés, hogy szeretjük-e annyira, mint a Furmintot)? Hol tart ma a magyar Olasz?

Tovább

Ripka Gergely

Top 12//2010.

első évadunk legjava egy kartonba sűrítve

Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2010.

Száj nem marad szárazon

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Tovább

Balla Márton

A mi kutyánk kölyke…(?)

RIZLING - MARATON

A pincében nálam olaszrizlingből van a legtöbb palack. Ugyanis a kedvenc fehér szőlőfajtám. Ez nem pusztán lokál-patriotizmus, egyszerűen tényleg szeretem. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül az országban… Rengeteg vád éri az olaszrizlinget, hogy sem nem olasz, sem nem rizling, ennek ellenére rendszeresen összekóstolják a rajnai rizlinggel, ami szerintem nem teljesen fair. Néhány hasonlóság ellenére, két különböző szőlőfajtáról van szó és finoman szólva is túlzás azt az eleganciát és kifinomultságot, azt a szikár, kristálytiszta és egyenes stílust elvárni az olaszrizlingtől, amire a legtöbb német rajnai rizling képes. Valószínűleg Franciaországból került hozzánk a fajta a 19. században, de tény hogy nálunk a legelterjedtebb a világon, olyannyira, hogy a legnagyobb területen ezt a fajtát művelik hazánkban. Arról pedig igazán nem tehet, hogy olaszrizling lett a neve…

Tovább

Ripka Gergely

Szászi Kabócás 2007.**

Szászi Endre kultrizlingje, a Kabócás igazi örök kedvenc, nem csak a fajta rajongóinak körében. Szokott a pincénél félszáraz is készülni belőle, de forgalomba általában a száraz kerül. A 6-os verzió óriási sikereket ért el az értő szájüregekben. Legutóbb én a Szentgyörgy-hegyi szürkebarát és olaszrizling előtt már fejet hajtottam, előtte a 9-es Kéknyelűt is nagyra tartottam, de a 3000 alatti Kabócásra azon nyomban lecsaptam, amint az első karton megérkezett az üzletbe.
Öko bor, Szigilgetről. Színe csillogó citrom. Illatban érett és nagyon telt, a sárgabaracké a vezető jegy, virágossággal, mandulával, egy tiszta rizlinges rizlingillat ez! Aztán régi, öreg pincék illata jelenik még meg előttem. Igazi balatoni rizlinges korty, nem hazudtolja meg magát sehol. Keserűmandula, dió és más héjasok jönnek szépen, zamatos lecsengésben véget érve. Kerek, kristályos érzet. Van a borban egy sor olyan íz, melyek késői szüretelésű, sőt aszúborok nemességét idézik, s melyek egyértelműen utalnak az alapanyag (túl?)érettségére s talán a forró évre is. Összességében mégsem komplexitással, hanem simaságával, tiszta egyensúlyával vesz le a lábunkról. Augusztusi hullócsillagnézéshez remek kísérő volt.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább