Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.

Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.
A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek, és évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a sokkal kedvezöbb ökológiai, klimaitkus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Tisztelettel adóznak, és parádésan vették át, ötvözték az óvilági letisztult, kimért, fegyelmezett eleganciáját az Újvilág túláradó robbanékonyságával. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely például az Andok argentín oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas szinvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a teljes kivirágzáshoz.
Két, azaz mégis valahol megegyző pince borairól szeretnék most írni, melyet az Andok vonulatainak argentín, mendozai oldalán Kaikennek hívnak, a chilei oldalon Vina Montesként emlegetnek.

Montes @ Sauvignon Blanc 2007 (limited sel.)
Az újvilági borászatokról tudni kell, hogy a nagyon jó ár/érték arány mellett olyan borokat készítenek, melyek igen különbözőek lehetnek az európai stílustól.
Mégha a fajta azonos is az ittenivel (bár hallani olyat is, hogy genetikai eltérések is vannak egy ottani Sauvignon és egy európai közt), a borok jellege nagyon eltérhet...
Ez a Sauvignon Blanc is egészen más, mint pl egy hazai Sauvignon Blanc.
A címke persze mindenkit megfog. De érdekesen vad, reduktív jelleg szabadul ki a csavarazár alól.
Intenzív, szinte folytóan nyers, zöld illat, mely már az elején abszolút idegenként köszön rám.
Aromái kissé penészesek, gombára emlékeztetnek, sőt elmélyülve benne mintha fát is ki lehetne venni belőle....”pedig ez a bor aztán sosem látott fát”.
A jellegzetes átható savak, a szénsavas íz aztán újra megadják a zabolátlan reduktív hangsúlyt.
Szellőzés után a bor valamelyest megszelídül, több ismerős jegyet (unalomig ismételt csalán, bodza, egres) fejt ki magából, kicsit közvetlenebb arcot mutat. 81/100 pont

Montes Alpha @ Chardonnay 2007.
Az újvilági Chardonnay maga! Egyenesen az egyik legnívosabb dél-amerikai fehérborbölcsőből, a Casablanca-völgyből. Le sem tagadhatná tengerentúliságát ez a bor. Illatra is, ízre is hozza a modern újvilág minden árnyalatát. Krémes valilia, karamell és mogyoró, némi almássággal az illatban; színe kellemes citrom, határozott zöldes árnyalatokkal...eddig rendeben is volnánk.
Ám az ízképet mindössze két dolog: a fa és az alkohol kissé egyhangú duettje határozza meg. Étel melett más ízt nem is nagyon érezni ezeken kívül. Kicsivel több sav talán helyrebillentené az egyensúlyt (de ezt fahordós újvilági fehérborban nem először érezzük). Talán túl későn bontottam ki? Talán hiba volt 2010-ig várni vele, és egy-két széritartozékot elhagyott a bor útközben? A lecsengés mögül karamelles, mogyoró-krémlikőrös, Bountys-kókuszos villanások kandkálnak ki; pedig nem is amerikai, hanem a pincére jellemzően francia tölgyben volt, és mindössze a bor 40 %-a, másik része tartályos. A kevesebb kicsit talán több lenne. Így ez most nekem (izgalmak híján) kissé egysíkú bor képét mutatta. Az mondjuk tény, hogy minden ízében rendkívül elegáns és precíz Chardonnay! Ám az ár lehetne szerényebb, az élményt alapul véve. Meggyőződésem, hogy többtucat ausztrál Chardonnay tud hasonlót mutatni (töredék áron?). 6+

Montes @ Cherub Rosé 2008.
Valentin napi borként lehetett kapni 2009. elején ezt a kövér angyalkával cimkézett Syrah rozét. Modern csavarzár, ahogy megszokhattuk a karakán, reduktív Montesektől (ld. Sauvignon), mely a hátcímkén amellett, hogy a kövérangyalka sztoriját elmeséli, büszkén hirdeti, hogy ez a rozé nem fehér és vörösbor összelöttyintésével született, hanem a hagyományos rövid héjontartással, vörös fajtából....ez nemrég aktuális témakör volt hazánkban is. Persze mindenki felhördült, hogy „Nade ugyan kérem...!”. Lehet, hogy fölösleges úgy felhördülni az ilyen újításokon, hisz nálunk minőségi berkekben már úgyis kialakultak a mély gyökerei a klasszikus rozékészítésnek, másfelől pedig egyáltalán nem biztos, hogy a vörös-fehér házasítással borzalmasabb pancsolások születnének, mint sok esetben a mai cuvéeknél. Sokan meglepődnének, mennyire nívós francia borok is készülnek vörös és fehér borok házasításából. Én a magam részéről nem zárkozom el semmiféle vérfrissítő új iskolától sem. Minek előre finnyákolni?? (Lám, egy év alatt teljesen el is sikkadt ez a kérdés.)
De borpolitika helyett nézzük magát a bort. Illataiban piros bogyósok: leginkább málna, egy kevés szamóca, és némi parfűmös hízelgés csípi lágyan az orrjáratot. Színben a mély, sillersség gyönyörködtet, ízben a szintén mély, kerek kompozíció. A syrahtól megszokott elegancia érezhető. Komplex, egy rozéhoz már-már túlzottan is sokféle, izgalmas árnyalattal, melyket a málna és a szamóca ugyanúgy kísér, mint az illatot, kellemes savakkal és melengető alkohollal.

Kaiken @ Malbec reserva 2007.*
Az első kedvenc vörösboraim közt volt a 2004-es évjárata. Ma már igazi argentín, helyi fajtajként tekintenek a Malbecre, bár Bordeaux-ból származik. A franciák önmagában nem nagyon szerepeltetik, mert elég vadóc, tanninos, már-már túl testes bort ad, az argentínok azonban megtanulták megszelidíteni, saját szíjuk íze szerint alakítani izmos testét. Kiegyensúlyozott, de vagány, izgalmas vörösbor, mely először lenyűgöző, mélypiros színével kápráztat el mindenkit. Piros-gyümölcsös illata kissé visszafogott és nem sokat árul el a bor nagyszerűségéről, de kóstolva rá fogunk jönni, hogy ezen az áron igen nehezen találnánk ehhez hasonló, kiegyenlitett minőséget és ennyire megnyerő stilusú bort. Temperamentumosan gyümölcsös, ám mégis harmonikus testű, hasonlóan jó a Kaikenék Cabernet-je is, érdemes kipróbálni. 7

Montes @ Merlot Reserva 2007.**
Van a merlot fajtának egy hihetelneül kedves, gyümölcsös oldala, melyet annyira szeretünk. Ez a bor ismét tanítanivalóan hozza a fajta e jellemző bájosságát, gyümölcsösségét és struktúráját is.
A sötét színű ital illata szinte megszólalásig cseresznyés-meggyes, mikor a palackból a pohárba töltjük. A levegő azonban egy idő után „felszárítja” előlünk a bor gyümölcsös dússágát, és inkább a jól ismert bordói fűszeres illatok veszik át a gyümölcsök helyét. Az íz lehengerlően selymes, szinte édeskés, eleinte mintha a kékszőlő levébe kortyolna az ember. A korty végét lezáró összetéveszthetetlenül fajtajelleges keserű csokoládéíz pedig nem is lehetne példaértékűbb fináléja a bornak, melynek minden kortya élmény! A tekintélyes alkohol azért tudatja velünk, hogy komoly vörösborról van szó, ami bizonyára ideális, nagyon meleg helyen termett alapanyagból származott (ezért sem képes fölvenni vele a kesztyűt mondjuk egy néhány hazai merlot hasonló, illetve többszörös árban).
Borunk ha egy fűszeres steakkel nem is, de könnyedebb bélszínnel biztosan jól megérteti magát. 7+

Montes @ Cabernet-Camenére 2007. (limited sel.)** Egy hihetetlenül arányos vörösbor, melyet már a chilei Montestól megszokhattunk. A Limited Selectionben az Alpha sorozathoz képest kevésbé elegáns vagy kifinomult, de annál temperamentumosabb, merészebb, vagányabb bort kapunk, ami egyúttal a laikusok lenyűgözésére is kiválóan alkalmas. Ez a bor tökéletesen eladja magát. Elég ránézni a címkére, elég csak beleszagolni a pohárba: az áradó gyümölcsös, telt illatok magával ragadják a képzeletünket, és röpítenek minket egészen Colchagua-völgyéig. Ár-érték arányban szinte verhetetlen. (Nálunk egy hasonló szintű, dél-pannon vöröst ennek a 2500-as árnak a 2-3-szorosáért lehetne csak megkapni.)
De nézzük az összetételt és az arányokat! Zömében Cabernet, melynek a fűszeressége, paprikássága egészen kellemes, túlzásokat nélkülöző, arányos. A Caremenére pedig kiválóan kerekíti le zamataival a zabolátlan bordói fajtát, különleges, egzotikus jelleget kölcsönözve borunknak. Könnyen befogadható, mindenkor szerethető bor, mely ma a piacon az egyik legjobb vételnek mondható. 7+

Montes Alpha @ Syrah 2006**

Monteséktől a második élmény, amit megtapasztalhattam, egész más, sokkal több és izgalmasabb volt. Egy sokkalta komolyabb hangvételű sorozat, a Montes Alpha széria legtöbbet sejtető tagját a Syraht első ízben 2008 szilveszterén, majd 2010 újév napján volt alkalmam végre megkóstolni, és mondhatom életreszóló élmény volt.
A Syrah fajta Franciahonban, a Rhone-völgyében kezdte fényes karrierjét, és hiába éli szerte az újvilágban shiraz néven reneszánszát, Chilében mégis maradtak a hagyománytisztelő Syrah névnél és az elegánsabb, cizelláltabb franciás stílusnál, hátha így jobban beletalálnak az európai borértők ízlésébe. Ez bejött. A palack burgundy, és ami benne van, az szintén telitalálat. Gyönyörű, mély szín, fantasztikus fekete ribizlis, fűszeres, majd szamócás illat simogatja orromat, ahogy beleszippantok egy mélyet. Az ízérzet maga nagyon kerek, letisztult, újviálgi túlzásokat nélkülöző vörösbort mutat. Eleinte a savak ejtenek rabul, majd a gyümölcsösséggel vegyes fás, vaníliás, fahéjas zamatok teszik felejthetetlenné ezt a bort, legvégül a cserző bizsergeti finoman a szájüregem lecsengésként. Mindezt elkékesztő finomsággal teszi, zavaró mellékzöngéket teljesen nélkülözve. Úgy látszik a dél-amerikai borok játszi könnyedséggel képesek erre az elsöprő kifinomultságra és eleganciára. Nem csupán a hasas palack tehát a franciás, a bor is azt az értékrendet idézi föl bennem. Ilyen áron hasonló színvonalú bort nem sokat találni. 8+

Tanulságok: a fentiek tükrében én a dél-amerikai borok közül a vörösökben sokkal több fantáziát véltem fölfedezni. Egyszerűen az adottságaik talán kedvezőbbek a vörösborokhoz. Nem vagyok a vörösborok rajongója, de a fentiek nagyon közel állnak az ízlésemhez. Érdemes előnyben részesíteni a helyi (amúgy bordói) fajtákat, mint a Malbec, Camenére, de a hagyományos világfajták (Cabernet, Merlot, Syrah) is láthatóan fekszenek Chile és Argentína adottságainak.