X

MALBEC

Ripka Gergely

Terrazas Malbec reserva 2012.

Tejszínes illattal indít. Ízre bordói tanninosság jellemzi. Telt hosszú, nagy bor ez is, de a  nagy varázslatot mondjuk itt sem érzem a magasabb kategóriánál (az Altosnál inkább).

Tovább

Ripka Gergely

Kaiken Ultra malbec 2012.

Visszafogottabb, bőrösebb illat. A korty cseres is, alkoholos is, ahogy a legtöbb évjáratban. Nagyobb a test, az egész élmény nagyobb térhatású, mint a reserva esetében, de akkora ugrást mégsem érzek benne a súlya ellenére sem.

Tovább

Ripka Gergely

Terrazas Altos del Plata malbec 2013.*

Édeskésebb illat, sok-sok gyümölcs. Kifinomultabb, nemesebb, krémesebb tapintású ízek. Egész más konzisztencia, emelkedettebb. Minden alkotó integrált és sehol nem túloz a fogyaszthatóság rovására.

Tovább

Ripka Gergely

Kaiken Reserve Malbec 2012.

Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.

Tovább

Ripka Gergely

Montes és Kaiken/ Vol. #2.

Dél-Amerikai merítés

Újvilági borokról nem könnyű írni. Az itt szereplő két pince is hosszú ideje rengeteg olyan bort mutatott már, amiben igazából nem lehet hibát találni, annyira professzionális a kivitelezés, hogy szinte a jelzők sora és a pontozás is elveszti minden (maradék) értelmét. Holott persze nyilván nem 100 pontos borok ezek sem, csak nincsenek benne hibák, nem lövünk velük mellé, ha vendégségbe megyünk, kiegyensúlyozottság árad belőlük.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári-variációk

veres álmok dél-balatonon

Dél-Balatonról Konyáriék hosszú ideig nagy kedvenceim voltak. Fehérben Szárhegyeik, vörösben Loliense-től fölfelé sokféle izgalomba sikerült belefutnom (Páva/06, Sessio/06). Azok a borok egyértelmű bizonyítékként szolgáltak arra vonatkozóan, hogy Villány és Szekszárd mellett bizony Dél-Balatonon is készülhetnek nagy formátumú vörösborok. Érettek, húsosak, déliesek. Egy ideig aztán elkerültek (nagyobb) boraik, de most sikerült egy egész sor vöröset végigkóstolnom. A különálló IKON pincében a történet 2000 Ft alatti fehér, rosé és vörösekkel indult, de mára ott is megjelentek az egészen komoly és figyelemreméltó csúcsra szánt vörösek. A Tulipán 8-as évjárata ugyan fiatalon, paprikásan kevésbé, de idővel sok szépséget mutatott. Az Evangelista pedig hazai Cab.franc-ok közt szerintem megkerülhetetlen klasszis két évjárat óta. Rövid jegyzetek nyomán ilyennek mutatkoztak legutóbb:

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#2.

Külföldi vörösek vegyesen

Bőven van mit bepótolnom nemzetközi kitekintés terén. De talán nem vagyok ezzel egyedül. Bizony nagyon fontos, hogy magunkra szedjünk boros kalandozásaink során elegendő külföldi tapasztalatot is, hisz ez által nyerhet valós értelmet a magyar borok kontextusba-helyezése is. Pár nappal ezelőtt a londoni Mark Savage szortimentjéből megismert fehérborokról értekeztem. A sor nagyon kiegyensúlyozott volt (hat pont alá nem sokszor mentünk). Lássuk, mi a helyzet a vörösek terén!

Tovább

Ripka Gergely

Arnaldo Etchart Malbec-Cabernet Reserva 2000

Színben sötét, mélyrubin, koros, de nem öreg, téglásodó árnyalattal a szélen. Tipikus "nagyboros" illat (bármely villányi megirigyelné), tercier jegyekkel: öblös, mélyen palackbukés, elegáns hordóvanília, mellette bors, fűszerpaprika, fekete ribizli, rengeteg gyümölcs: szilvával, cseresznyével és ribizlivel. Ízben szépséges, gazdag és simogató tanninkészlet, a fa kókuszos, újvilágias érintésével. Bársonyos, zamatos bor, behízelgően friss gyümölcsösséggel terül szét a szájban. Remekül itatja magát, és a legfontosabb, hogy még egyáltalán nem hat öregnek, így 10 év múltán sem. Tipikus, közérthető, telt dél-amerikai vörösbor, melyből egy pillanatra sem lóg ki semmi.

Tovább

Ripka Gergely

Montes és Kaiken

Az Andok két oldalán

Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább