A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.

A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.

A Syrah/Shiraz a férfiasabb karaktert képviselő fajta kettejük közül. Bora mélyebb színű, közepes vagy magasabb tanninú és savú, testes borokat ad. Jellemző jegye a hűvös fűszeresség, a fekete bogyós gyümölcsök. Emellett sokszor vegetális és bőrös aromák is társulnak mindehhez. Észak-rhone-i borokban sokszor csak ő szerepel (Hermitage, Cote Rotie). Hiszek abban én is, hogy van különbség Shiraz és Syrah-stílusok között. Nem véletlenül különült el a két elnevezés, és nem feltétlenül műveletlen tahó, aki az újvilági borok esetében különbséget tesz. A Syrah általában hűvösebb karakterű, izgalmasabb, fűszeres (borsos, animálisan tartózkodó világot képvisel....sokszor inkább haladó pálya); ellenben például egy ausztrál Shiraz jóval direktebb, egyenesebb, könnyebben iható, egyszerűbb, gyümölcsösebb, nem kell nagyon magyarázni...ezért populárisabb is. (Egyébként a perzsa, Shiraz településsel való összemosása a fajta származásának ma már szintén nem elfogadott..)

A Grenache/Garnacha héja jóval vékonyabb, amitől színe is kevésbé intenzív (nem olyan lelkesek azok a héj alatti kis fehérjetasakok, melyek a színért felelnek; antocianin tartalma pedig 40 %-kal is alacsonyabb lehet az előbbi fajtához képest). Dél-rhone-i előfordulási helyein inkább házasításokban találkozhatunk vele (Chataneuf-du-Pape), de ma már sok országban fajtabort is készít belőle. Testes, magas alkoholú borok jellemzik. Ezen kívül málnás, epres, medvecukros és gumicukros íz és illatvilága miatt inkább a nőiesebb vonalat erősíti a vörösborok közt, mely számomra egy teljesen új, de kellemes meglepetésként hatott a Grenache fajtával való közelebbi ismerkedés közben.

Zeta Garnacha 2007. (Spanyolország)

Az első bor olyan erős Haribo illatot és ízt ontott magából, hogy már első benyomásra oly biztos voltam abban, hogy ez Grenache, mint abban, hogy ilyen fajtájú, illetve összetételű (merthogy házasítások is kerülhettek a sorba, ha még nem említettem volna ezt a súlyosbító körülményt) bort még soha életemben nem kóstoltam. Utóbbiból következett előbbi megállapításom. Savai erősek, tanninjai puhák voltak. Bármikor meginnám ezt a bort. Valósággal rajongani lehet érte. Ha neme lenne, biztos, hogy nem férfi lenne ez a bor, és ez azt hiszem, elmondható valamennyi soron következő borról. A piros bogyósok csak még jobban igazolták sejtéseimet, málnás, epres gyümölcsök képében. Mellette ez a medvecukros, harsány gumicukros érzet azt sejtette, hogy igen forró helyről, jól beérett termésből származhatott ez a tétel. Engem szólítottak föl, hogy jellemezem a bort, idáig rendben is voltunk. Ezután bedobtam nyíltan, hogy mivel ilyen borral még biztosan nem hozott össze az élet eddig, ezért a tippem: Grenache és a túlcsorduló szirupos gyümölcsösség miatt újvilágra asszociálok. Sajnos csak az első felében volt igazam. A bor spanyol volt, és kb. 2500 a kisker ára. 6+, majdnem 7.

Domaine de Escaravailles les Sabliers 2007. (Cotes-du-Rhone)*

A második borról utóbb kiderült, hogy már kóstoltam is, de az is bizonyságot nyert, hogy ez semmit nem jelent. Semmilyen hasonlóságot nem véltem fölfedezni a 3 hónappal korábban kóstolt, közepesnek ítélt rhone-völgyi tájbor és e között. Az földes, karcos, durva bor volt, ez meg egy törékeny, kecses gyümölcskosárhoz hasonlított. De ne szaladjunk így előre!

Illata bogyós erdei gyümölcsöket juttat eszembe (azaz sem a piros, sem a fekete gyümölcsök dominanciája nem hivalkodott). Kollégákkal közösen arra a megállapításra jutottunk ezek után, hogy ez inkább házasítás lesz. Enyhén fás, pörkölési aromákat is éreztem, noha a bor nem nagyon volt hordóban. Kerek, szép egyensúlyú, jól iható vörösbor. Bárkinek ajánlanám, s az ára még az előzőét is alulmúlja. 8.

Callia Magna Shiraz (Argentína)

Az utolsó bor volt, ahol még éreztem a lábam alatt a talajt. Mármint nem a józanság tekintetében (bár abban is egész jól vitézkedtem), de ebben a borban olyan intenzív hűvös fűszeresség, ánizs, bőr majd szellőzés után kókusz jelentkezett, s színe olyan kifejezően rubintos volt, hogy a napnál világosabb fekete ribizlis ízjegyekre szinte szükség sem volt, hogy rámondjam, hogy ez Syrah lesz. Csak részben volt igazam. Ugyanis Shiraz volt a pohárban. Méghozzá egy chilei darab. Édeskés zamatossága utalt az újvilági jellegre, de a fás mellékzöngék kicsit elfedték az intenzitásukat. A pihentetés utáni kókuszos aromák miatt igazi beszélgetős bor, amelyet egész estén át élvezhetünk. 7.

Peter Lehmann Barossa Shiraz 2005. (Ausztrália)

Innentől viszont elkezdett erősen lejteni a pálya. Kicsit elvesztettem a fonalat (nem voltam egyedül). Medvecukor és ribizli volt, ami megtévesztett. Ismét a Grenache-ra utaló haribosan gyümölcsös íz és a mediterrán jelleg miatt az első borral rokonítottam ezt a tételt, de nagyon mellé lőttem. Az ausztrál shirazok mintapéldánya volt a fólia alatt. 6

Chapoutier Crozes Hermitage La Petite Ruche 2008 (Cotes-du-Rhone)

A Hermitage egy első osztályú termőhely a Rhone-völgyének északi részén. Nem túl nagy (párszáz hektár) kiterjedésű egysége a fő Syrah-termő vidéknek. Fás, hűvös illata, egyből óvilág felé és egyből a Rhone-völgye felé terelte gondoltaimat. Gyümölcskompót, szilvás jegyek jelentkeztek a borban, de mivel színe meglehetősen halvány volt, ezért vagy házasításra, vagy grenache-ra tippeltem volna, de ez bizony egy tipikus észak-rhone-i Syrah volt. 7

Domaine des Escaravailles Rasteau Heritage (1924) 2007 (Cotes-du-Rhone)**

Csalfa befejezést szántak nekünk az óra végére. Ennél a bornál a társaság 90 %-a újvilágra tippelt volna, pedig dehogy volt az. Bőrös, fűszeres illatára még rá is lehetett volna fogni, de íze annyira gyümölcsösen újvilági jelleget mutatott nekem, s mellette az alkohol annyira édeskéssé és túlfűtötté tette a bort, hogy bármiben lefogadtam volna, hogy dél-amerikai bor lesz a végén. Közben persze szó volt arról is, hogy a Grenache igen magas alkoholol fölhalmozásra lehet képes. Az egyensúlyból mégsem billenti ki semmi! Egy több mint 80 éves ültetvényről származó, igen sűrű és tömény, de annál sokszínűbb, gazdagabb, finomabb, dél-rhone-i Grenache volt az este utolsó bora. 7+

Tanulságos délután volt. Újabb fontos lépést tettem a vörösborok irányába, és ismeretséget kötöttem egy új fajtával, melyet hamar megkedveltem önmagát adó, húsos gyümölcsössége, enyhe, de finom savai miatt. De nem csak a Grenache, a közismertebb Syrah is sok újdonsággal szolgált. Előtte való este bordói fajtákat kóstolgattunk, melyekre a fenti egzotikus, haraphatóan gyümölcsös jegyek nem nagyon voltak jellemzőek. A Cabernet és a Merlot esetében a savak (és olykor az erőteljes fahasználat) ránehezedtek minden más mellékszereplőre, de a Syrah és a Grenache képesek kellő savak és test mellett, gyümölcsös, jól fogyasztható borokat produkálni. Nekem ez bejött. Sokkal szívesebben emelek le eztán a polcról egy erdei gyümölcskosárra hasonlító, szép, kerek Grenache-t, mint egy folytóan fűszeres, nem ritkán paprikát idéző Cabernet-t, melyben a tanninok és a savak is könyökölnek sok esetben.

Így kell vörösborokat készíteni, s megkockáztatom, hogy a kitekintésekből merített tapasztalataim alapján a nagy hírű francia vörösborok közül a rhone-völgyiek állnak ízlésemhez a leginkább közel! Második helyre az érzékeny, de kiismerhetetlen burgundiai Pinot Noirt tenném, és engem Bordeaux robosztus, fűszeres keménysége nyűgözött le a legkevésbé. Érdekes (fordított?) sorrend ez, ha a borvidékek átlagmegítélését, laikusok fejében kialakult alapbenyomásokat vesszük alapul....