X

2001

Ripka Gergely

Az aszú csendes megszállottja

Széles aszúvertikális Tarcalon: Matyisák-Vízkeleti Pince

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

Tovább

Ripka Gergely

Fanni Kertje…a tarcali ugaron

Kalandok a tarcali pincesoron/#2

Máté Fanniékhoz már nyár óta próbálok eljutni. Végre sikerült. Most hogy nem hétköznapi történetüket alaposabban megismerhettem, persze összeállt a kép. Kicsit a Zsirai lányokhoz hasonlóan Fanni és édesanyja is azzal a kihívással kellett, hogy szembesüljön egy napon, hogy Máté Zoltán örökségeként egy közel 15 hektáros tarcali birtok jövőjéről kell dontéseket hozniuk. Pesti lakcímmel a személyin és közgazdász végzettséggel a diplomán ez váratlan sorsfordulat, de tulajdonképpen megannyi lemondás árán, végül a pince megtartása mellett döntöttek. A német befektető ment, barátságokkal jött viszont keresekedői, borászati, grafikai segítség is a hölgyeknek. Az új márka (szerintem telitalálat) így született meg: egy szertelenül fiatalos, kicsit csajszis, borbárba kiáltó, trendy arculat, ehhez passzoló bornevekkel, korrekt borminőséggel.

Tovább

Ripka Gergely

Amiben Tokaj verhetetlen

Érett botritiszes édes borok kóstolója

Vannak percek, amikor a sok ránk, magyarokra jellemző fanyalgás és szkeptikusság mellett időnként szünetet tartva büszkék lehetünk valaminkre. Úgy igazán! Tokaj édes borai bizony ilyenek. És ilyenek voltak évszázadokon át. A legjobb a világon. A címmel, alcímmel tulajdonképpen a legörömtelibb tanulságát már el is mondtam annak a kóstolónak, melyet nagyrészt bloggerek társaságában volt szerencsém átélni egy hete. Dagadtos meghívásának örömmel tettem eleget, mikor írta, hogy elég komoly botritiszes borokat fog kiszanálni a gyűjteményéből. Némelyik mellé odatett egy-egy hasonlóan érett külföldi tételt is, csak hogy ne legyünk nagyon belterjesek. Vakon, kettesével leplezve kóstoltuk az összes bort, noha a tokaji sor jelentős részéből nem csinált előttem titkot a szervező. Pár igen exkluzív ritkaság is került a sorba, olyan borokkal is, melyeket még én sem kóstoltam korábban. Azt is megnyugtató volt látni, hogy az alábbi tokajiak nagysága a legjobb kitekintéssel rendelkező, legkritikusabb szájú, legszkeptikusabb hazai bloggereket is meggyőztek a kóstoláskor.

Tovább

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#2.

5 puttonyosok: 2000-2010.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Tokaji Aszú 2001.**

Színe aranyló citrom, nem mondanám róla, hogy 10 éves aszú. Illatban gomba, dohány, porosság, ázott avar. Gyümölcsöket szerintem ettől az évjárattól alapból nem érdemes elvárni (nem sok jó minőségű aszúalapanyag állt rendelkezésre 2001-ben, de Demeter Zoltánt ismerve itt azért borvidéki viszonylatban egy komolyabb válogatás eredménye lehetett az alap). Ízben meglepően vitális és koncentrált aszú. Savai vibrálnak, krémes és nagy testű (Királyudvaros zsírosság). Mégis inkább szinte 5 puttonyos súlyt mutat, s összevetve mondjuk a 2007-es vagy 2003-as évek aszújával, ez egy jóval keskenyebb, filigránabb, de épp ettől elegáns aszú! A korty második felébe aztán kicsit belecsap egy erőteljes kesernyés iz, ami a borász eddigi aszúit ismerve szerintem szintén az évjárat számlájára írandó. Persze amíg az ember ezeken elmélkedik még mindig érződik a bor íze: konstans és időtlen citrusosság (narancs, narancshéj és társaik). Szép nagy bor ez is...a borász kvázi belépő szintű aszúja (s az első, ami nem kap 3 csillagot....)

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2011.

Hosszú eszmefuttatások nagy borok kapcsán

Jó borissza lévén karácsonyra idén is a legnagyobb kedvencek közül mazsoláztam magamnak/magunknak otthonra. Igyekeztem úgy válogatni, hogy mindenféle bortípus szerephez jusson, közben üzenete is legyen a boroknak: a tájról, a borvidékről, a borászról és persze az ünnep pátoszáról is! (Azért tolódott ez januárra, mert annyi minden történt a két ünnep között, és a fényképekre nem jutott idő…)

Tovább

Ripka Gergely

Weninger soproni Syrah 2001.**

Nem rég Syrah tematika volt a Drop Shopban, és Lakatos Péter barátom (hajdani kollégám) azt mondta, ebből a borból már csak három palackjuk van, meg kell kóstolni! Színe már opálos, nem mondanám egyáltalán tükrösen tisztának, sőt szélein inkább zavaros. A továbbiakban viszont semmi nyoma bizonytalanságnak. Vérprofi munka (pedig a 2001-es évjáratra nem úgy emlékszünk, mint a legek legje). Illata szárított paradicsomot, bőrösséget mutat először. Szellőzve piros ribizli, som és más piros gyümölcsök is megjelennek. Elképesztő sziporkázó, eleven aromák. Szájban is csodás struktúra jellemzi. Semmi nehézség, pláne semmi lekvár, vagy túlérettség, túlsúly. Egyszerűen él és virul. Rengeteg gyümölccsel, rusztikus bájjal. A korty vége mutat némi érdekes tapadós jelleget. Teste nem hatalmas, inkább szerény és rebbenékenyen könnyed, mégis peckes tartása van (szép test, finom savak). Irigyelhetné ettől a 10 éves sopronitól ezt a fölszabadult életérzést sok amorf, 5 éves dél-pannon vörös… Hűvös elegancia testesült meg ebben a nagyszerű borban, s aki azt hitte, az egyik villányi nagy öregé volt 2003-ban az első nagy magyar Syrah, az nagyot tévedett. Kössz Peti.

Tovább

Ripka Gergely

10 éves út, amin a magyar bor halad/#1

Ilyennek láttam az elmúlt évtizedet

Fontos évtizedet zárunk nem sokára. Nagy dolgok állnak mögöttünk, de érzem a zsigereimben, hogy még nagyobbak előtt állunk. Sokminden történt az elmúlt esztendőkben, sok fontos, tanulsággal teli esemény. Voltak tragikus veszteségek, de még nagyobb a biztató, fiatal utánpótlás szőlész-borászaink körében. Így még az új, 2011-es év előtt kicsit rendhagyó írással jelentkeznénk. Lehet sírni, keseregni, milyen rossz nekünk, milyen siralmas állapotok uralkodnak hazánkban. Én nem fogok így neki indulni ennek az évnek (sem). Nézzék el nekem, de nem tudok, nem bizakodó lenni az új évezred első évtizede végén! Kis seregszemle az elmúlt esztendők eredményeiről.

Tovább

Ripka Gergely

Syrah és Grenache

Fejtágító borok/#2

A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.

Tovább

Ripka Gergely

Burgundia két ékköve

Fejtágító borok/#1

Abban a szerencsés cipőben járhatok, hogy a főnököm támogatja továbbképzésemet borok terén. (Szándékosan nem mondanám meg, hol is volt alkalmam tanulnom, meg milyen fokon mennyiért stb, nehogy kulisszatitkokat áruljak el.) A lexikális tudás átadására, az előadók változó hitelességére amúgysem kívánnék kitérni. Ám a legnagyobb haszna ezeknek a fejtágításoknak kétségtelenül az, hogy az ember rengeteg olyan etalon-borral ismerkedhet meg, melyek tökéletesen megmutatják egy fajta jellemzőit, és melyet viszont amúgy nem vennék le a polcról (sokszor nem is fizethetném meg). Esetemben ez pont azért is igaz, mert ezek mind világfajták külföldi borai, melyek általában uniformizált, fajtajelleges profilját mutatják meg az adott bornak. Bevallom őszintén: nem az ilyen borokat keresem, mégha ezekből lehet is az alapokat legjobban elsajátítani. Nem értettem egyet az előadókkal abban, hogy ha (pl.) egy (magyar, általunk is talán legtöbbet méltatott) Rajnai nem hozza az unalomig ismételt fajtajegyeket maradéktalanul, akkor az már nem is igazán jó Rajnai. Miért kéne beleolvadnunk a nemzetközi palettába? Miért nem a kiugrás a cél? De persze örültem, hogy megismerhettem párat a nemzetközi etalonok közül. Alább bemutatnám az én benyomásaimat ezekről a borokról.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább