Elsőre szinte krémes tapintás orrban: rumos nugát, szilva, bőr, fűszerek, bujaság, összetett, szellőzve dohányos, antik bútorillat, gyönyörűen összeérett illatkomponensek alkotják a magas szintű élményt. Minden érzékszerv tanúsága szerint óriási mélységei vannak. Ízben nagy térhatás, vastag textúra (15-ös szesszel), sok-sok syrah-s fűszer, fekete tónus és prémium tanninok, szinte vajas puhasággal olvadnak szét a száj minden szegletét betöltve. Szárító végében is masszívan jelen van a sok fekete áfonya, szeder, cassis, fűszerek, sonka, gyógynövény-likőrösséggel és a magas alkohol tüzességével zárul.

Köztudott, hogy ha Pesten járok, és megtehetem, akkor Tar Ferinél, a Carpe Diem borbárba örömmel térek be, kiváltképp, ha valami izgi tematikus este van. Jó érzés tudni, hogy ez a hely immár három esztendeje nyújt teret azok számára, akik eddig megszerzett boros tapasztalataikat elmélyítenék olyan egyedi szelekció és borsorok mentén, melyet egy szakavatott személy válogatott össze immár hét évnyi finewines praktizálásból merítve. Isten éltesse Feri és Li borszentélyét. Számomra egyértelműen kultikus és hiánypótló pontja, jelensége a magyar borkultúrának. A helyzet az, hogy lassan szinte minden egyes kóstolójukban érzem az Év Borélménye faktort (különösen, ha rieslingekről van szó), de alighanem ez a szülinapi sor igazán túlszárnyal bármit... Egy valamivel lettem volna talán boldogabb: ha mondjuk láthattam volna a sorbban egy olyan magyar (száraz) bort, ami képes lett volna megugrani ezt a magas lécet, de alighanem érthető a hazaiak távolmaradása ebből a masszív mezőnyből:

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

Savanykás illat, meggyes-túrós süteménnyel. Ízre tiszta, lágy, sőt még inkább puhaság, könnyedség jellemzi. Kedves tanninosság lengi körbe az alig közepes testű bort. A Grenache gyümölcsei töltik ki a kortyot, s teszik haraphatóan húsossá.

Mélységes illat: meggy, szilva, sötét erdei gyümölcsök. Komoly súlyú bor. Szép csersavasság öleli még körbe, de érettek ezek a tanninok, és idővel bizonyára még szebben beépülnek majd. Nagyon fiatal, sokat fog fejlődni az évek során szerintem. Egyelőre az ősszel kóstolt 2007-est nagyobb élménynek értékelem.

Elég súlyos illat, olyasféle érett gyümölcskarakterrel, mely (a kereskedő szerint is és szerintem is) teljesen idegen a mi kárpát-medencei megszokásainkhoz képest. Ízben krémes, tömény elegancia árad belőle. Testes, alkoholos, de szép egyensúly valósul meg benne mégis.

Domaine Gayda

Egy másik borászat, ahol egy teljes sorra rá tudtam szánni az időt. A Gayda a Pireneusok lábainál található, Carcassonne-hoz közel, egy viszonylag új és mai, modern alapokon dolgozó languedoci pince. Hitvallásukba építették az innovatív, újító, kísérletezőkedvet, mely ezt az újra népszérűsödő, hatalmas, dél-francia borvidéket egyébként is jellemzi. 2004-2006-ban készült el a hipermodern pincével együtt a gyönyörű, fine-dining vendéglő, melyet elnézve a prospektuson, arról álmodok, hogy egyszer nyaralhatok majd ilyen csodás helyen. A honlapon úgy látom, eleinte a hiperek polcain lehetett kapni alapsorozataikat, de pár éve egy komolyabb, prémiumsávot is megcéloztak boraikkal, s ezekből hoztak most néhányat Budapestre is. Ismét egy kedves fiatal srác, akivel a borok mélységeit is érintve tudtunk beszélgetni (bár ő azért gyakorlottabb használója a szakmai angolnak, mint én, s a franciás akcentust néha bizony nem egyszerű megérteni, de lelkesen bólogattam, s figyeltem a terjengős mondandóját). Franciás öntudattal, de azért illedelmesen helyesbítette, a számukra bizonyára röhejes Syrah-kiejtésemet (de ha izzó vassal kényszerítenének se tudnám elismételni, hogy kell helyesen, franciául kiejteni a szőlőfajtának a nevét). Azért ő is elismerte (sőt büszkén vallotta), hogy vörös boraik dél-afrikiai jellegeket is tükröznek, ami a mostani borász tudatos tevékenysége (ha jól értettem, ott is dolgozik az illető). Azért a Shiraz-minősítésem ellen láttam, minden porcikája önkéntelenül tiltakozik...remélem, nem vette sértésnek.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.