X

SPANYOL

Ripka Gergely

Torres Salmos 2012

Spanyolország egyik leghíresebb nagybirtoka Prioratból a Torres, a világ számos pontján elérhető borokkal. Fás, vaníliás, hordósan cseres íz. Krémes textúra. Talán nem is a közhelyes a jó szó, de mindenesetre egy megszokottabb, tudatosab, kiszámítható nagyborosság jellemző rá, étcsokis, kávés utóízzel. Aki kedveli az intenzív, kiadós vöröseket, nyugodtan nézzen rá.

Tovább

Ripka Gergely

Palacios Petalos 2011

Gyümölcsös-túrós süteményes illat. Ízben határozott csersavak. Húsos, harapható ízek, festőszőlőket idéző hangulat és sűrűség. Szép spanyol vörösbor, amiben minden megvan.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Gago 2008

Fanyarabb illat, fűszerek, főleg bors és aztán mák. Fiatalabb, nyersebb, tanninosabb, vadabb a Dehesa Gagonal. Így kevesebb örömet találtam benne most, de ez idővel könnyen megváltozhat…

Tovább

Ripka Gergely

Numanthia 2008.*

Komoly, mély illat: bőr, fekete gyümölcsök. A kortyban hatalmas testet találni, lecsengésében étcsokoládéval, gyönyörűen érett, de még kissé erőteljes tanninokkal. Az alkohol lehetne benne visszafogottabb. Egyedülálló tehetség, mely a korral biztos okozhat meglepetéseket még.

Tovább

Ripka Gergely

Pintia 2008.**

Nagyboros fűszeresség, sonka, animalitás, igényes hordós jegyek. Tapadós tanninok, markánsak a csersavai, és egyúttal nagyon fiatal is még. Idő kellene még neki, hogy kellően kibontakozzon benne minden. Hosszú íz, nehezen definiálható jelleggel, komplexitással.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Dehesa Gago 2010.*

Illata komplex és remekül definiált: gombás és avaros. Ízben még teltebb és tömörebb, mint amit az illat sejtet. Tömör és meglepően sűrű korty. Gazdag, igazi spanyolos, izgalmas, mediterrán egyéniség, melyet hosszasan lehet elemezgetni, miközben nem kell érte egy vagyont kifizetni. Meglepetés.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Gaba Do Xil/Godello 2010.

Dinnye, szotyi, olajos magvak. Ízben egy kissé pufi, lomha, testes, vajas és krémes. Picit lusta bor, de ezzel együtt is megvannak a maga erényei.

Tovább

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Tovább

Ripka Gergely

Torres De Casta Rosé 2009

Rikító, szinte valószerűtlen pinkes pirosas szín. Illata direkt, kedveskedő málnacukorkás, pirosas erdei, gyümölcsbomba. Ízben hasonló módon, húsosan gyümölcsös, ismét lényegretörő. Kiváló zamat, tartalmas és igazán telt, a hazai roséknál egyértelműbb alkoholossággal, testesebb érzettel. Itatja magát, mindenki szívesen kortyolja a pohárból, mert egyszerű és finom rosébor ez a katalánoktól.

Tovább

Ripka Gergely

Portugál és spanyol borok

Fejtagító borok/#3

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább