X

SPANYOL

Ripka Gergely

Pétalos 2007-2011

Alvaro Palacios a meglepetések borásza

Bierzo, Alvaro Palacios, a spanyol borkészítés örökmozgó fenegyerekének esete a Menciával, Spanyolország észak-nyugati szegletében. Azt korábban is tudtam, hogy a fajtát sokkal kevesebb figyelem veszi körül Spanyolországban, mint amennyit egyébként megérdemelne. Amit a kóstoló megtanított nekem a Menciáról, hogy ez a fajta nem az eszméletlen kifinomultság, rétegzettség szobra, s nem is az eltarthatóságé, azt gondolom. Ez persze nem baj: tudjuk jól, hogy vannak ilyen fajták, a mi házunk táján is. Ne is keressünk benne tehát olyan komplexitást és mélységeket, mint egy cabernet-ben vagy pinot-ban. De ettől még miért ne lehetne benne bőven szunnyadó lehetőség, akár az éréssel is? A márka szépen fel lett építve, immár számos remek évjárattal megtámogatva a magas minőséget. A címke gyönyörű: a névhez illő módon virágszirmok jelzik, hogy ez a kedves, florális hangulat a borban is gyakorta visszaköszön. Akkor nézzük a gyakorlatban is, hogy ezeket a virágokat: 

Tovább

Ripka Gergely

Torres Salmos 2012

Spanyolország egyik leghíresebb nagybirtoka Prioratból a Torres, a világ számos pontján elérhető borokkal. Fás, vaníliás, hordósan cseres íz. Krémes textúra. Talán nem is a közhelyes a jó szó, de mindenesetre egy megszokottabb, tudatosab, kiszámítható nagyborosság jellemző rá, étcsokis, kávés utóízzel. Aki kedveli az intenzív, kiadós vöröseket, nyugodtan nézzen rá.

Tovább

Ripka Gergely

Palacios Petalos 2011

Gyümölcsös-túrós süteményes illat. Ízben határozott csersavak. Húsos, harapható ízek, festőszőlőket idéző hangulat és sűrűség. Szép spanyol vörösbor, amiben minden megvan.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Gago 2008

Fanyarabb illat, fűszerek, főleg bors és aztán mák. Fiatalabb, nyersebb, tanninosabb, vadabb a Dehesa Gagonal. Így kevesebb örömet találtam benne most, de ez idővel könnyen megváltozhat…

Tovább

Ripka Gergely

Numanthia 2008.*

Komoly, mély illat: bőr, fekete gyümölcsök. A kortyban hatalmas testet találni, lecsengésében étcsokoládéval, gyönyörűen érett, de még kissé erőteljes tanninokkal. Az alkohol lehetne benne visszafogottabb. Egyedülálló tehetség, mely a korral biztos okozhat meglepetéseket még.

Tovább

Ripka Gergely

Pintia 2008.**

Nagyboros fűszeresség, sonka, animalitás, igényes hordós jegyek. Tapadós tanninok, markánsak a csersavai, és egyúttal nagyon fiatal is még. Idő kellene még neki, hogy kellően kibontakozzon benne minden. Hosszú íz, nehezen definiálható jelleggel, komplexitással.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Dehesa Gago 2010.*

Illata komplex és remekül definiált: gombás és avaros. Ízben még teltebb és tömörebb, mint amit az illat sejtet. Tömör és meglepően sűrű korty. Gazdag, igazi spanyolos, izgalmas, mediterrán egyéniség, melyet hosszasan lehet elemezgetni, miközben nem kell érte egy vagyont kifizetni. Meglepetés.

Tovább

Ripka Gergely

Telmo Rodrigez Gaba Do Xil/Godello 2010.

Dinnye, szotyi, olajos magvak. Ízben egy kissé pufi, lomha, testes, vajas és krémes. Picit lusta bor, de ezzel együtt is megvannak a maga erényei.

Tovább

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Tovább

Ripka Gergely

Torres De Casta Rosé 2009

Rikító, szinte valószerűtlen pinkes pirosas szín. Illata direkt, kedveskedő málnacukorkás, pirosas erdei, gyümölcsbomba. Ízben hasonló módon, húsosan gyümölcsös, ismét lényegretörő. Kiváló zamat, tartalmas és igazán telt, a hazai roséknál egyértelműbb alkoholossággal, testesebb érzettel. Itatja magát, mindenki szívesen kortyolja a pohárból, mert egyszerű és finom rosébor ez a katalánoktól.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább