x

Ripka Gergely

Áts Karcsi játszótere

mindenkinek kellenek saját álmok

Lassan 5 éve járok Tokajba hellyel-közzel rendszeresen, de be kell valljam: még soha nem ráztam kezet Áts Károllyal. Ugye, hogy döbbenet. A Royalnál szerzett érdemekről már nyilván szükségtelen bővebben beszélni, amiatt is, merthogy az a korszak lezárult. Amikor meghallottam, hogy a munkát a Kerháznál folytatja, rögvest megörültem: ha képes ugyanazt a borminőséget megvalósítani vásárolt alapanyagból, amit már Mádon is sikerült, akkor a legjobb kezekbe került a tetemes volument felvásárló és palackozó állami pince borászati csapata (btw rég hasonló borminőséget kéne tudni produkálni a Kerháznak, mint a Royalnak). Aztán hamar felröppent a hír, hogy Karcsi saját pincét is alapított Tarcalon, saját néven, így például az Áts Cuvée-ről sem kell lemondani a bor és Karcsi népes rajongótáborának. A választék és dűlőportfólió több ponton is ismerős lehet azok számára, akik kedvelték korábbi munkáit. Merthogy Karcsit valóban nagyon sokan szeretik. Híre van egész estét és pincét betöltő, jó hangulatú kóstolóinak, nagy szívének is. Humor, szenvedély, elhivatottság és óriási szakmai tapasztalat alkotja a kitűnően működő egységet.

Szóval Szilágyi Lacihoz jött el értem és néztünk körül a családilag vásárolt Betsek, Suba és Szent Tamás dűlőkben megcsodálható területeken, majd a pincében. Kicsi kimerültség és a sok feladat súlya érezhető volt azért rajta. Sokat beszéltünk a Royalról, a Kerházról, feladatokról, de amikor saját pincéjébe beléptünk Tarcalon, az egész zűrzavaros világ hirtelen egyensúlyba került. Megkönnyebbülés: nincs térerő, a stressz és a nyomás az ajtón kívül rekedt.

Igaz lelkesedéssel mutatta meg az összes gyémántot, amit a makulátlanul tiszta, végletekig pedáns, high-tech minifeldolgozóban és a szerény kis pincében dédelget. Nincs honlap, nincs trendhajhászó nagyzolás, nincs piaci kényszer, de itt valóban titok sincs. - Áts Károly minden apró mozzanatot elmagyaráz, ha kérdezem és levezeti azt is, mit miért csinál úgy, ahogy. És ami a legfontosabb, a nagyrészt saját területeket művelő családi pincében nincs rajta semmiféle nyomás, elvárás, noha erőn felüli küldetésnek tűnik a Kerház mellett egy saját borászat.
Mégis látszik, hogy kell. Kell a játék miatt, kell a család miatt, kell a saját sikerélmények öröme miatt. Karcsi és borásznak készülő lánya együtt hozzák meg a döntéseket metszéstől a borok elkereszteléséig. - Márpedig Demeter Zoltántól is tudjuk, hogy "igazán komoly borok csak nagy szabadságban tudnak megszületni":


Furmint 2012.

A Betsek és a Szent Tamás gyümölcséből készül a pince birtokbora. Mádi jelleget áraszt, orrban tűzkővel, ásványokkal. Ízre meleg tónusú bor. Merthogy hordó és alkohol is akad benne bőven, de a végén mégis minerális tud lenni, s előre jönnek a savai is a zamatosság mellett. 5

Furmint 2013

Szintén Szent Tamás és Betsek. Frissebb illat, több primer jegyet érezni. Nagyon hosszan erjedt ez a bor. Az íz is hosszú és vastag, széles. Pazar, komplex tétel, benne a mádi termőhely mélységével. Az alkohol érezhető megint, de nem bántó mégsem valahogy, inkább komolyságot csempész a bor hangulatába. Trópusi gyümölcsök után a kemény, 2013-as sav attack a végén jön igazán. 6

Szent Tamás Furmint 2012

Hét hónapot töltött hordóban. Zárkózott buké: kukorica, marcipán. Mélységes, egészen szédítően öblös korty, komplexitással megtöltve izgalmasan. Hordós ízek mellett egy egészen sajátos, krémesbe hajló gyümölcsösség határozza meg a bor textúráját. Izgalmas. 6+

Szent Tamás 2013 (M)

Sok gyümölcs illatban: banán és őszibarack 'friss késői szüret'- illat. Még nem fejezte be az erjedését, amitől nagyon izgalmas egyveleget nyújt az aromatika. Ízben is sokat ad. A krémesbe hajló gyümölcsös ízek itt is egyedi stílust kölcsönöznek a bornak. Puha körte, naspolya, és komoly térhatás, izmos savakkal. Óriási ígéret ez a bor. Minden paraméter potmétere felhúzva ütközésig: sav, alkohol, cukor. Épp a határon egyensúlyoznak az alkotók. Kérdés, hogy nyugvóponton fejezik-e be az átalakulást vagy sem. Egyszerre ijesztőek és megdöbbentő jelenségek a 13-as száraz borok. Az idő fog dönteni, hogy megtalálják-e harmóniájukat... Ezért jó, hogy nincs kényszer: itt a borász rábízta a borra, hogy meddig kíván fejlődni.

Szent Tamás/Amphora 2013

Érdekes minta egy limitált kísérletből. Az amphora valahol a hordó és a tartály közt helyezkedik el a bor oxigénfelvétele tekintetében. Ez a tétel tehát ugyanaz az alapanyag, mint az előbbi, csak más edényben fejlődik. Borszerűbb az érzete. Komolysága itt is kiütközik, alkoholos is, kesernyésbe is hajlik néhol, de a tisztasága megintcsak meggyőző...

1×i - késői szüretelésű Hárslevelű 2012

A bor neve az lett, hogy 1Xi, és a napokban debütált egy balatoni fesztiválon. Szúrós, nem egészen tiszta illat, de sokat tisztul a levegőn. Könnyed gyümölcsösséggel és remek egyensúllyal kényeztet. Törékeny, laza, finom kis édes bor. 5+

Áts Cuvée 2012

És akkor a bor, amivel Áts Károly nevét megismerte egy egész ország. Nagyrészt furmint (mely 3-4 hónapig külön érett), 20 %-a muskotály és 5 %-a Hárs. Friss, virágos illat, aztán tropikális jegyek. Picit lusta, valamivel több savra szomjazom. Gyümölcsös kényeztetésben itt sincs hiány. Szerintem felismerhető a Royalnál megszokott, közkedvelt cuvée stílus. Remek. 5+

Áts Cuvée 2013.*

Pörkölt magvas illat, déli gyümölcsökkel díszítve. Ízben egész komoly desszert hangulat. Krémesség, mégis van sav és van még több gyümölcs is benne. Imádat. Tömör, feszes édes bor és szerintem érlelésre is alkalmas lesz. Nem kitárulkozó, van benne még sejtelmes zárkózottság, ami akár több év alatt bontakozhat majd ki 7-ig. Ma 6+

6 puttonyos tokaji aszú 2013 (M)

Erjedési illatok határozzák még meg jellegét a hordós mintavételkor. Aztán kenyérhéj és naspolya. Brutális mennyiségű savval támad a krémes édesség mellett. Hosszú íz, óriási potenciál van benne már most. Ez az év a nagy édesek éve lesz alighanem...

Esszencia 2013 (M)

Kirobbanó barackos, mézes, nektáros jegyek. Az íz pedig egy csoda, valószerűtlenül sűrű konzisztencia: ez a méz hömpölygően olvad szét, hogy aztán a savak robbanhassanak utánuk hosszan. Nem bor. Talán nem is érdemeljük meg.

Ahogy talán Karcsi sem érdemelte meg, hogy úgy elverjem pár éve (ismeretlenül) pokerben. A címkén található logó (Terézia-domb a kápolnával) engem mindig egy cetre emlékeztet. Valójában egy érdekes képrejtvény: Áts Károly, a Tokaji Borvidék fontos kortárs figurájának hosszú távú tervei vannak benne kódolva. Aki kíváncsi rá, annak személyesen kell fölkeresnie...

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább