x

Ripka Gergely

Gizella vs Kikelet/2011

Welcome back! A nyárnak vége és ezernyi teendő vár rám az őszi időszakban (részben emiatt is voltam távol...részletek hamarosan). Nem rég alkalmam nyílt rá, hogy több kiváló 2011-es száraz tokajit összekóstoljak több fontos pincétől. A kóstoló tehát egy időben történt (a pontok így értendők). Az első etapban két olyan pincét fogok áttekinteni, akik az elmúlt években talán a leginkább meg tudták közelíteni az elegancia magasabb fokait (méghozzá elérhető árban, az árérzékenyek kedvéért). Egyikük furmintban, másikuk hársban nagyon erős, de összekacsolja őket az, hogy löszön sokkal több biztató élménnyel szolgáltak eddig.

Egyre nagyobb divat lett szidni és keményen ekézni Tokaj-Hegyalja szárazboros útkeresését. Aki úgy gondolja, Tokajnak semmi szüksége száraz borokra és nélkülük semmivel sem lennénk szegényebbek, az lehet, hogy nem a megfelelő blogot olvassa. Aki alig 15 év után várja el a 100%-os relevációt, az is lehet, hogy rossz oldalról közelít ehhez a témához (is?). Idő kell a műfajnak, a borászoknak, a termőhelyeknek és az ültetvényeknek is. Aki kommentes számonkérések helyett mégis bizakodó tud lenni (legalább egy kicsit, amennyire én), annak mindenképp érdemes tovább olvasnia:

Gizella Battonage Furmint 2011
Intenzív, sőt meglehetősen szúrós illat, egy pici redukció-gyanúval. Sós íze nagyon kifejező, a korty második fele inkább cseres. A krémes battonage jegyek moderáltak, integráltak, de mindenekelőtt mozdulatlan, élő, eleven bort kóstolhatunk; remélhetőleg az is marad jó ideig… 6

Gizella Medve Furmint 2011.*
Nagyon szép palackérettség jellemzi illatát. Visszafogottan köves, ásványos is. Ízre húsos, vastag, minerális és elképesztően tiszta. A korty második fele, ha lehet, még dúsabb, az előzőnél teltebb. Nagyszerű savak dolgoznak benne. Igen szép egyensúly jellemzi a komolyabb beltartalom ellenére. 6+

Gizella Szilvölgy Hárslevelű 2011.*
Tompább, de virágosabb, hársasabb illat. A számomra mindig púderes löszjelleg szépen kivehető benne. Friss savérzet, sok érett trópusi gyümölcs íze: kivi, licsi, citrusok egymás után. A lecsengésében a 2011-es száraz tokajiakban nagyon sokszor föllelhető sauvignonosság máig megvan ebben a borban. 6+

Gizella Szent Tamás Hárslevelű 2011.*
Súlyosabb, mélyebb illat, súlyos mádi kontraszt a tarcali hárs után. Vajasabb, fásabb, végén kis cseres tapadással. Hosszú és nagy bor, nekem talán már túl nagy darab is, kissé határozott (de mondjuk abszolút igényes, nem vulgáris) hordóval. 6(+)

Gizella Szilvölgy Furmint 2011.*
És végül a pince signature tétele, a tőle megszokott kortalan frissességgel, eleganciával most is. Szinte meg sem mozdult fél év alatt. Fiatalos, ropogós savú, még bőven érlelhető bor. Tiszta, lendületes tétel. Kedvesség és vadság egyszerre van benne. Nagy bor, ez nem is kérdés. Ha valakinek külföldön meg kell mutatni, milyen egy elegáns, izgalmas, modern száraz bor ma Hegyalján, ezzel a borral jók az esélyeink… 7

Kikelet Birtok Furmint 2011
Meglepően fiatalos ez a bor is. Nem olyanok a 11-es Kikeletek, mint voltak (a sauvignonos jelleg például eltűnt idő közben), de érzésem szerint nem is öregedtek. Tiszta és érett trópusi gyümölcsök, egy pici cideres jelleggel (nekem ez nem a reszelt almát idézi). Metszően, tiszta, Kikeletes savak szövik át a megszokott mélységig ezt a bort is. Mérhetetlen elegancia és letisztultság különbözteti meg a kortársaktól ezúttal is. Végén ásványok köszönnek el egy csipetnyi maradékcukor kíséretében. De lehet ezt még bonyolítani… 6+

Kikelet Birtok Hárslevelű 2011.*
Púderes, virágos, behízelgő illat (lösz). Feszes íz, a furmintnál sokkal érzékenyebb, több díszítőelemmel. Színesebb, kedvesebb. Tartalom terén sokkal tetszetősebb és elegánsabb, élénkebb is. Fiatalos, savai ennek is elképesztő tiszták, csiszoltak. 7

Kikelet Kassai Hárslevelű 2011.*
Több, mint egy éve palackban van már. Megállapodottabb illat, tercier jegyekkel, egy kis gumival is. Ízben érett citrusokat mutat, húsossággal, gazdag, eleven korty, egyáltalán nem koros vagy öreg, de érdekes, hogy az alap Hárs mennyivel több életet mutat a mai napig... 6+

Az érés továbbra is nehéz kérdés a furmintoknál, hársaknál. Főleg a 11-hez hasonló, meleg években fordulhat elő, hogy egyes borok mintha hamarabb üresednének, mint mondjuk a 2008-as vagy 2006-os tételek. Hamarosan látni fogjuk, valóban léteznek-e törvényszerűségek, avagy egyedi különbségek a pincék eddigi eredményei közt.

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább