Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Kedvelem Berecz Stephanie stílusát, és főleg szárazban. - Löszről tőle kóstolhattunk először igazán formabontó TokajDry borokat: olyasfajta eleganciával és törékeny szépséggel megformálva, ahogy addig azt nem ismertük (különösen hárslevelűben). Alkonyi László kronologizálása szerint először a tokaji Szerelmiből, később a Kikelet révén a tarcali Lónyai, Kassai-dűlőkből, a Mester-völgyből, majd a Mézes-mályból és Szilvölgyből kóstolhattunk refereneciákat száraz borban löszös terroirról. Addig a mádi, bényei, keresztúri vulkanikus borokat tartottuk többre szárazban, a löszt sokan (pl. mádiak) a mai napig édes borok tekintetében ismerik el inkább. Azt gondolom, a nap végén az elegancia dönt: a puha lösz pedig mintha gyakrabban nyújtana bájos, kedves, elegáns borokat, mint a rideg riolit és a tufa. Hat-hét évesnél idősebb löszbort nem nagyon kóstoltam, ami még élvezhető volt, tehát ajánlott fiatalabb korukban fogyasztani őket. Ezúttal egy igen sokrétű Kikelet-sorral lesz mód ismerkedni, ahol a buborékoktól a szamorodniig sokminden mikroszkóp alá kerül, őszinte kritikával illetve. Klikk a Tovább gombra a tanulságokhoz:

Ezúttal nem csak furmintok következnek, hisz Berecz Stephanie-nál tudjok, hogy a hárs különleges szerepet tölt be, területi arányaival is. És rendületlenül jönnek egymás után a 2o18-as tokajiak! Azt kell mondanom, egyelőre sok váratlan meglepetés érkezik zsinóron ebből az extrém forró évből. Hogy mennyire lesznek a savak érlelhetőek, az még persze kérdés (van, aki szkeptikus), de a jobbaknál egyelőre én nem érzek megingásokat 2017 után, sőt... Berecz Stephanie 2018-as boraiból ősszel már kóstoltunk több tételt Tarcalon, de furmintfan kollégának hivatalból minden évből lehetősége van a teljes száraz sort megkóstolni, így hát úgy voltam vele, hogy közben el is telt pár hónap, meg rszabi is el tudott jönni, miért is ne nézzük meg ismét így együtt a borokat (ha már úgyis én kézbesítettem őket Pestre). Bevallom tavaly kissé nyers savú 2017-es Kikeletek után 2018 egyelőre izgalmasnak, szépnek, készebbnek tűnik. Külön erény (ahogy mindig), hogy Stephanie-éknak most is elegánsan megmaradtak a savak a száraz borokban. Ez egy ilyen extrém forró évben és termőhelyen külön is szép teljesítmény. Ebben az évjáratban sem a furminté lesz a főszerep a pincénél, ennyit elárulhatok előre...

Ahogy a Szólóról szóló posztból kiderült, Berecz Stephanie-nál is jártam a napokban, ami az emberre valahogy mindig hatással van. Ez most is így volt. Zsolti és Stephanie még mindig olyan csoda, éteri összhangban táncolnak együtt mindenféle porondon, hogy az már szinte művészet. Mindent elmondtunk vagy leírtunk róluk korábban: szárazban a legelegánsabb löszös villanások, pezsgőben is egyre szebb eredemények a palackban és most van nekik egy 13-as aszújuk, amit karácsonykor a műfaj rajongói biztosan nagy örömmel fognak inni (én idén szentestére 2010-es Kikelet aszút fogok bontani, ez biztos). S hogy milyenek Stephanie 2018-as szárazai...?

A bor egyik legjobb barátja a sajt, szokás mondani. Tóth Tamás Antal pár éve leköltözött Hegyaljára párjával, Krisztával együtt. Sokakkal megesett persze már az, hogy Tokaj hívószavának nem tudta ellenállni. A média világából érkező Tamás azonban sajátos érzékenységgel közelít a hazai gasztronómiához is: ehhez a kóstolóhoz például ő sütötte az áfonyás kenyeret (és nem adja a fel ambícióit helyi pékség vonatkozásában sem), közben pedig szépen csendben sajtboltot üzemeltet Pesten, Zsendice néven a Hold utcában. De a mai történet onnan indul, hogy a tokaji borászok provokációján felbuzdulva a Kakas-dűlőben Tamás rendezett egy sajt-bor kóstolót, ahova meghívta a környék megbecsült borászain túl Ficsor Árpádot Dunaharasztiból és Buzás Attila Sándort, vagyis az Őrségi Ínyesmestert, hogy meséljenek és persze tehén és kecskesajtokkal kóstolhassuk össze a tokajiakat mindenféle kategóriában. S hogy mi illik a furminthoz ha pezsgő, ha csendes, ha édes. Leírjuk szépen sorban:

Stephanie-nál is bizony rég jártam már. Tán évjáratok is elmentek, amióta a borvidék talán legnagyobb szárazboros tehetségével utoljára le tudtam ülni kóstolni, beszélgetni, hallgatni, ahogy egyéni látásmódjával ráközelít Tokajra, Tarcalra, furmintra, hársra. Pedig náluk mindig van valami különös rezgés. Egy dolog azonban változatlan: Bereczék továbbra is kitartanak a Tokaji-hegy és Tarcal mellett. A borok mindigis elegánsak és csiszoltak voltak, szerkezetben és érésben ezek a borok egészen máshogy viselkedtek mindig, mint akár a mádiak, akár a bényeiek vagy bodrogkeresztúriak.

Welcome back! A nyárnak vége és ezernyi teendő vár rám az őszi időszakban (részben emiatt is voltam távol...részletek hamarosan). Nem rég alkalmam nyílt rá, hogy több kiváló 2011-es száraz tokajit összekóstoljak több fontos pincétől. A kóstoló tehát egy időben történt (a pontok így értendők). Az első etapban két olyan pincét fogok áttekinteni, akik az elmúlt években talán a leginkább meg tudták közelíteni az elegancia magasabb fokait (méghozzá elérhető árban, az árérzékenyek kedvéért). Egyikük furmintban, másikuk hársban nagyon erős, de összekacsolja őket az, hogy löszön sokkal több biztató élménnyel szolgáltak eddig.

A szűk körben elköltött különleges kóstoló ötlete a Bocuse d’Or folyamán, lyonban merült föl az év elején, ahol az Onyx sommelier-csapatát erősítő Gervai János és Berecz Stéphanie épp arról cseréltek eszmét, hogy a Hárslevelű is megér egy misét a Furmint mellett. Sokan mondogatják már ezt egy ideje, össze-össze súgnak úton útfélen, hogy talán a száraz Hársak legalább akkora figyelmet érdemelnek. Abban egyetérthetünk, hogy a Hárs kifinomultabb eleganciát tud mutatni a Furmintnál. Nem annyira kemény bor, több a dísz, talán a sallang is, de a megfelelő kezek közt kiművelt/kiműveltebb formát tud ez ölteni. A beszélgetőpartnerek végülis fölvetették egy átfogó Hárs-kóstoló ötletét, melyet végül egy forró augusztusi estén sikerült tető alá hozni, méghozzá Demeter Zoltán Kakas-dűlőben fölépült teraszának teteje alá.