Nagyon régóta tervezem, hogy fölkeresem Tokajban Zwack Izabella meglepően kis méretű birtokát, de maga a Dobogó-csapat is annyira kicsi, hogy a borász Domokos Attila sajnos/nem sajnos igencsak elfoglalt, rengeteget van úton (Zwack Izabelláról nem is beszélve, akiről köztudott, hogy tulajdonképpen folyamatosan úton van). De mikor legutóbb ismét dolgom volt Hegyalján, úgy voltam vele, hogy ezt a hiányosságot most már pótolni kell. Simon Erika, az iroda vezetője pedig föl is ajánlotta emailemre, hogy körbevezet ő is szívesen, ha nem ragaszkodom a borász személyéhez. Nem ragaszkodtam.

Maga a pince és feldolgozó Tokaj városának egyik legnyugodtabb, legkellemesebb részén van (tényleg érdemes fölkeresni, bár amint látható, egyeztetni szükséges előtte). Ízléses, otthonos kis birtokközpont, mely 2000-ben lett kész, de Izabelláék csak pár évvel később lettek kizárólagos tulajdonosai a pincének (mely eleinte kizárólag aszúban gondolkozott).
Árnyas örökzöldek alatt, keresztúri kőből rakott teraszon, elmaradhatatlan Kossuth-prés mellett kóstolhattam meg néhány palackos tételt, miután a kicsiny, de patyolattiszta feldolgozót, a néhány acéltartály érlelőhelyiségét és a vájt hordós és palackos érlelőpincét, valamint a készáruraktárat megcsodálhattam. Nincs titok és nincs nagyzolás, a mindössze 3 hektáros birtokon a mérethez passzoló apparátus áll rendelkezésre (évente nagyjából 20-25 ezer palack színvonalas borhoz). Minden arányos mindennel, és ezen a recepten nem is kíván semmilyen szinten sem változtatni a Dobogó. – Lássuk is ennek tükrében a borokat:

Dobogó Furmint 2012. (M)
Szent Tamás és Becsek termése, mely épp befejezte hordós érését; tartályból került egyenesen a poharamba. Mandulás, mély, krémes és egyszerre lehengerlően sós illat. Aztán jönnek egymás után sorban az évjáratból már a Királyudvarnál is megtapasztalt trópusias hangok, sárga gyümölcsök, szinte késői szüretes pompa és koncentráció kíséretében. Ízre kissé olajos, elég testes bor. Vastag, de számomra nagyon ígéretes, szépen kimunkált tétel, savai kissé enyhék. Szép.

Dobogó Furmint 2011
Trópusi gyümölcsökben ez a bor is bővelkedik, itt inkább cukros, kandírozott, mégis lédús formában, cseppnyi mézzel. A hordót itt szignifikánsabbnak, de még épp nem dominánsnak érzem. Sós jegyek és krémesség összjátéka teszi ezt a bort is jól felismerhető stílusúvá. Az évjárat lekerekedett savai itt is szerényebbek. Minerális lecsengés. (Nem tetszett mindig ennyire, de most szép formában volt.) 6

Dobogó BECSEK Furmint 2011
A pince dűlős borának második évjárata. Vaníliás, krémes illat, rummal, punccsal, pedig az erélyes hordós jegyek ellenére nem is csak újfában volt. Ízben is krémes, kissé már sokkallom is a fát. A hordó csereit is érezni lehet. Sós és egyszerre édeskés mögötte. A fa lehetne integráltabb, - erre jutok minden kortynál. Az alkohol is elszaladt picit. Én az alapbort vinném, nem is kérdés. 5+

Dobogó Izabella utca Pinot noir 2010
Régóta kerestem az alkalmat, hogy megkóstolhassam az egyetlen referenciaszintű tokaji vöröset. Sokan kacérkodnak a gondolattal, kevesek részéről követi ezt merész elhatározás, hogy vörösbort palackozzanak Hegyalján, ahol egyértelműen a fehérborokra hegyeződött ki minden. A Dobogó bevállalta és telepített 2005-ben az Úrágyában három féle burgundi klónból (az első évjárat 2008-as volt, de a 2009-es lett eddig a legnagyobb siker). Sokan dícsérték már ezt a bort. Kíváncsi is voltam kellőképpen (de rendezvényeken a száraz fehérek és édesek közt valahogy soha nem adta magát, hogy egy méltatlan futó találkozásból ítélkezzek).
A bor sokkal később és kisebb mennyiségben is lett szüretelve, mint más években: szeptember 20-án. Színe még egy Pinot-hoz képest is extrém halvány, még épp nem silleres árnyalat, tiszta, de nem tükrös és elég matt, sápadt bordó szín. Füstös, sonkás, pinot-s illat, később főtt eper, málna. Ízre kedves, könnyed, mint egy finom szövetű csipke, ami kecses és törékeny. Szinte áttetszően légies, mégis tetszetős. Szép tannin, kis vanília. Sima, kerek, relatíve rövid íz, melyet pirosas gyümölcsök zárnak. Semmihez nem hasonlítható bor. Nem mondom, hogy átírt bennem mindent, de tetszett az újszerű élmény. Erős 5+

Satöbbbi 3 puttonyos tokaji aszú 2007.*
Megvan az új bestbuy édes bor a piacon. Igaz, nem új maga a bor, de a jó hír, hogy lesz még belőle. A Satöbbi sorozat pár évvel korábban lett bevezetve a pince második vonalbeli borainak, mellyel értelemszerűen szélesebb közönséget kívánnak megszólítani, közérthetőbb borokkal, vizslás címkével.
Fiatalos szín. Méz, propolisz, virágpor, trópusi gyümölcsök, fehér csoki, vaníliakrém, 2007-esség. Ízre krémes és egyszerre végtelenül üde édes bor. Könnyed, laza aszú, mely egyértelműen mutat rokonságot az egyszerűbb késői szüretekkel is (pláne egy 6 puttonyos után visszakóstolva). Mégis hossza és a véget nem érő hömpölygés az íz végén aszússá is teszi. Sok-sok szín, rengeteg imádnivaló friss gyümölcs, virgonc savak üdítenek, a botritisz csak a háttérből asszisztál. Nincs benne óriási mélység, de kitűnő a szerkezete, elképesztően jó az ára, és nagyon sok helyen hozzáférhető. 7

Dobogó Mylytta 2010.
Ezúttal 100 % Furmint, mivel a többi fajta nem viselte el a 2010-es szélsőségeket szüretig. Zúzás nélkül, bogyózással, ülepítéssel készült ez a bor is. Összesen 10 hónapot töltött az Európai Kádárok hordójában. Picit az ázott jelleg érezhető, egy kevés oxidatív hangulat, porosság, de aztán megjelenik egy szebb, lédús barackosság is szerencsére. Ízre citrusos, nagyon élénk savú édes bor. Lime-os, könnyed, relatíve egyszerű szerkezet, melyben a savak a főszereplők, de szerethető, remek arányokkal megáldott és ismét megfizethető tokaji. Halványabb 6

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2010 (M)
Tartályból kóstoltam ezt a tételt is. Teás, barackos, tiszta illat. Nem túl intenzív, de mégis valahogy elegáns is megnyerő buké. A 220 g/l cukor mézesen, sűrűn, krémesen árad szét, ám a 13-as sav még ennél is erősebb, tisztára mos mindent, karistol torokban rendesen. Nekem mondjuk ezzel nem szokott problémám lenni, de elhiszem, ha van akinek ez már savban éles. A teás jegyek ízben is ott vannak, hosszú, abszolút modern aszúirány, friss és könnyű, csodás szerkezeti gazdagsággal, stabilitással. Nemzetközi klasszis, de akár idol is lehet, pláne, ha a savak szelídülnek.

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
A Dobogó aszúk voltak azok a borok, amik miatt a pincére elkezdtem fölfigyelni pár éve. Épp ez bor volt egy Tokaj Nyitányos bemutatón az, ami az elős meghatározó impulzust jelentette (aztán az 5-ös és 6-os ugyanígy tetszett). A Dobogó aszúiban az a legérdekesebb, hogy ilyen magas minőség tud megvalósulni úgy, hogy az aszúszem szinte soha nem saját (az alapbor egyébként már kierjedt Mylytta szokott lenni, vagyis nem mustban áztatnak…az aszúk mégis frissek és mindig kellően élénkek).
Ebben az aszúban már a palackérett szarvasgombás illatok kerekedtek fölül. Egyértelműen uralják az illatot, de elegáns és szép ezzel a jelleggel. A barackosság csak később kapcsolódik mellé, de a pár száázaléknyi muskotály jellege idő közben eltűnt. Ízben krémes, hosszú, vanlíliás. A 208-as cukor mellett a 7,8-as sav megtartja szépen az arányokat. Egyensúlya beleköthetetlen. Kissé hedonisztikus gazdagság, sűrűség hatja át (hisz 2007-es). Hömpölygő, komoly, nagy testű, széles és nagydarab aszúbor, mely előtt szép jövő lehet még. 8+