Mindenkinek az életében, aki borokkal foglalkozik bizonyos ideje, voltak sorsfordító tételek, melyek átírtak benne (sok)mindent, s elindították a megismerés különböző ösvényei felé, annak is a sűrűjébe. A kezdetekkor vakmerően (szinte) 10 pontosaknak éreztük őket, ma már lehet, hogy pirulva csak szűk 7-est adnánk nekik, mégis nosztalgikus öröm visszagondolni rájuk. Érdekes, hogy nekem is inkább vörösborok élnek a legélénkebben a fejemben (azóta ez sokat változott, ami itt a bejegyzések alapján is kitűnhet). Kezdetben szerintem mindenki úgy érzi, a barrik vörösbor az igazán nagy bor. Aztán jönnek a komolyabb fehérek, és ahogy Marci mondani szokta: végül minden kétséget kizáróan az aszúra kerül föl a legnagyobb korona. Gondoltam, miért ne osztanánk meg a kedves olvasókkal, nekünk mik voltak az első kedvencek a kezdetekkor.

Talán már többször is említettem, én kóstolótársamnak (akkori évfolyamtársamnak) Marcinak köszönhetően kerültem igazán közel a borok világához (nagyjából 2006-ban). Addig szinte csak a saját otthoni borokat ittam, magamtól 500 Ft-nál többet egy borért nem nagyon adtam volna. De ahogy jöttek sorban a tematikus kóstolók, melyeket Marci szervezett, állított össze, úgy értettem meg szép lassan én is a lényeget. Emlékszem pl. egyik első közös kedvencünkre a Geografico Le Mire Sangiovesere (az évjáratot már nem tudom), melyet a Dekanter Borüzletben vettünk többször is, és azt gondoltam, ennél jobb már nem is lehet egy bor.... Merlot sor végén kóstoltuk 2007-ben, melyben a 2004-es Vylyan selection-je ugyancsak élénken él emlékeimben. Nem sokkal később egy argentín sorban a 2004-es Kaiken Malbec verte ki a biztosítékot (ahogy évekkel azután a Montes borok is követték a Kaiken példáját a jól bevált közkedvelt, dél-amerikai recept szerint), s mondtam hasonlóan nagyokat róla, ajándékoztam is belőle párat. Az első igazán maradandó fehérboros élményt talán egy rizlingsorban Szeremley Hubának köszönhetem, később egy Chardonnay sorban Lőrincz György 2005-ös Ferenchegy Chardonnay-ja kápráztatott el teljesen, pár évvel később 2006-os Áldása ugyancsak nagy élményt nyújtott.
Tokajt csak jóval később értettem meg, pláne az édeseket. Ez volt talán az igazi pálfordulás (hihetetlen, hogy emberek képesek leélni úgy egy teljes életet, hogy fogalmuk nincs Tokaj „édes és száraz nagyságáról”). Balassa István 2006-os Mézes Mály Furmintja viszont azóta is az egyik legkomolyabb etalon, mely a szintén sorsfordító 2006-os Szepsy Urbán mellett is elbűvölt egy 2008-as vegyes, céges kóstolási sorban teljesen (de ugyanebben a sorsfordító sorban kóstoltam először a 2007-es Bussay Olaszrizlinget és Szürkebarátot, melyek ugyancsak új dimenziókat nyitottak meg bennem a fehérborról alkotott képben). Tisztán emlékszem máig arra a vevő által hibásnak ítélt, visszahozott Oremus 3 puttonyos aszú 2000-re, mely több napos pangás után lett elhozva a boltból. Ennyi finom barackot, gyönyörű egyensúlyt és kiváló ihatóságot édes borban még szintén nem éreztem azelőtt. Nem sokkal később jött az első szakmai kóstoló Szepsy Istvánnal (2009 eleje: Nyúlászó 2007, Szent Tamás 2007, 6 puttonyos 2005, Szamorodni 2006, hogy csak egy pár nevet említsek a szép sorból), kicsit több, mint egy évvel később pedig következett (az akkor még kifejezetten Szepsy István nyomdokain haladónak vélt) Demeter Zoltán 2008-as évjáratbemutatója, akkoriban rájöttem végleg, hogy Tokaj tulajdonképpen maga a bormennyország, s ez az a borvidék mellyel elsődlegesen foglalkozni szeretnék (nagy bortudorok is megállapították, hogy érdemesebb egy vagy két régióra koncentrálni, és azokból megismerni minél többet). Ezt erősítette bennem fél évvel előtte Demeter Zoltán 2006-os Szerelmije is. Legvégül azt hiszem, Kolonics Károly borai, először is 2005-ös somlói Olaszrizlingje nyitotta föl a szemem igazán Somló irányába, fél évvel később pedig Takács Lajos 2008-as évjáratbemutatója... Tovább nem is mennék (végtelen lenne a sor), ők voltak a hazai palettából talán a legfontosabbak. A borok megismerésében azonban pont az a szép, hogy az ember szükségszerűen soha nem jut el a teljességhez, mindig akad pótolnivaló bőven, nekem pl. főleg külföldi borok terén.