x

Ripka Gergely

Furmint Február: Oremus Petrács 2017 vakon!

**Demeter Zoltán alap furmintja mellett

Passzív módon, de azért benne vagyunk a Furmint Februárban 2021-ben is. Igaz idén alighanem azzal tehetünk a legtöbbet a borászokért és a borvidékekért, ha nem csak beszélünk a fajtáról, de vesszük és isszuk is (én pedig írok is róla, amennyit csak lehet). Múlt héten Bacsó András úr érdemeit méltattam, melyet 25 év alatt az Oremusnál és még előtte a borvidéken más szerepkörökben is letett az asztalra. Akkor a poszt végén megígértem, hogy a hattyúdalt jelentő Petrács-dűlős Furmintról hamarosan írok. Furmintfan testvérünkkel egyelőre nem jött össze a betervezett közös kóstolás (talán maholnap), de a véletlen folytán úgy alakult, hogy Dórim vakon meglepett vele a nappaliban (mármint a Petráccsal): a hordós sarokkal szemközt vele Demeter Zoltán sokat próbált alaptételével. - Lássuk mi történt a ringben.

 

Oremus Petrács 2017*
Hordós, fás, krémes, bourbon vaníliás illat, szigorú és azonnal felismerhető furmintosság, neutrális, körtés díszekkel. Azért a hordóból a kevesebb több lenne. Kissé fanyar, szárító (északias) sav, itt is jön a hordó, mellette birs, körte, ismét furmintos szigor és a terroir. A hordót még kicsit le kell faragnia (illatban és utóízben is), de összességében komplex, izgalmas, sós rétegekkel bír, füstösséggel búcsúzva, némi burgundias hatással. Elárulhatom, hogy Szepsynek gondoltam vakon, de a savai igazi északias borrá teszik… Teret hagy a termőhelynek is, a hordó ellenére szép bor ez, egy szép évből és még szebb dűlőből. Le sem tagadhatja, hogy magabiztos kezek munkájával, de biztosan kell még neki pár évnyi puhulás a palackban (ami a Mandolásoknál is sokszor bebizonyosodott már). 6+

 

**Demeter Zoltán Furmint 2018*
Fiatalos szalmaszín, ami főleg a forró évhez képest lep meg. Neutrális jelleg, olajos magok, fehér gyümölcs, kissé direkt, fajélesztős stílusjegyek, de tisztán, zavartalanul, profin (egy kicsit a termőhely hiányzik talán belőle, de ettől még szép). Az évjárat szájban olyan akár egy párna: krémes, puha korty, selymes, hosszú, a végén érezni csak a savat. Varratmentes, illesztésektől mentes, szép, kifinomult, (felismerhetően) profi bor. Intelligens, érzékeny, némi maradék cukor teszi kiváltképp simává. Egyelőre a kornak semmilyen jelét nem mutatja szerencsére. Mivel nem vagyok hordófetisiszta, a két bor közül őt választanám vakon (de ez megfordulhat pár év alatt). Erős 7

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább