x

Ripka Gergely

Vayi Pince horizontális kóstoló

Húsz év a történész életében

Egy borrajongó történész nyilvánvalóan sajátos látásmóddal közelít a borkészítéshez. S noha a Vayi Borászat nem tartozott soha a legtöbbet idézett hegyaljai pincészetek közé, jó történész módjára mégis hű tudott maradni az elveihez húsz év után is az az Ungváry Krisztián, aki 1997 óta készít borokat, természetesen a történelmi Tokaji borvidéken. A liszkai Vayi-dűlőben (a Meszes alatt keressük a dűlőtérképeken, van ahol külön nem is szerepel) található máig a 2,5 hektáros birtok, 100 éves tőkékkel; míg a pince Erdőbénye főutcáján egy patinás épületben kapott helyet. Ahogy említettem, ritkán botlik bele az ember Vayi borba, pedig érdemes: TokajDry, TokajSweet, tokaji aszú, de még Pinot noir is akad a sorban. Öt év kihagyás után, most a szobafogság ideje alatt le is teszteltem a Vayi borokat elejétől a végéig… Vannak még borászok, akik teljesen szerelemből csinálnak borokat Tokaj-Hegyalján:



Vayi Frizzante 2019

Illatban körte, birs, klasszikus száraz tokaji jegyek, friss, fiatalos és tiszta formában. Ízben fanyar, szárító savérzet, finom a szaturálás, csontos, feszes és a műfajra jellemzően rövidke, kissé egyszólamú és furmintosan zöldalmás utóíz. Kicsit talán szigorú és nyers ez a sav, de ettől lesz igazi frissítő aperitif, tiszta lecsengéssel. Kerek 5

 

Vayi Dry 2019

Részben vagy egészben muskotály. Szépen definiált bukés, musis jegyek, nagyon tiszta, elegáns formában. Nem túloz, nem sok, nem kevés, pont annyi, amennyi, virágos, fiatalos, üde, parfümös, gyümölcsös egyszerre. Ízben laza, lendületes, friss, jó italú, populáris, pici CO2-vel, imádnivaló, húsos trópusi gyümölcsökkel, roppanó savval, élénk és virgonc kortylefutással. Nem hosszú, de ki is várna tőle ilyesmit. Igazi tavaszi szomjoltó és ebben a kategóriában az átlag fölött teljesít. Muskotály-toleranciától függően 5+/6

 

Vayi 100 éves 2018

Aromás, rieslinges, mély illat, sok körtével, birssel, egy kis mézzel, viaszossággal, propolisszal, polifenolokkal (vélhetően a meleg nyárban megvastagodott héjból). Szellőzve tompul a gyanta, északias stlíusjegyek bomlanak ki: narancs, cukorkabolt, sárgás árnyalatok. Ízben is eléggé hársas, gyantás, komoly tartalom (extrakt), hosszú, széles, vastag bor, még elég fiatal köntösben. A hársat idézi meg nekem jobban, de valószínűleg klasszikus field blend, amilyen a tokaji mindig is volt. Egész halványan Homonna és Bott borokat is megidéz a stílus, de a már említett kis fenolos kesernyével búcsúzik. Őszinte és egyedi stílusú bor, nem igazán tudnám semelyik kortárs száraz tokajihoz hasonlítani. 6

 

Vayi (Pinot) noir 2018

Meggylé szín. Intenzív illatában primer, primőr hangulat, meggyes süti, málnás süti, szép pinot-s jelleg, sok meleg évjárati és termőhelyi jelleggel. Mély, ölelő, selymes, szolíd savú, alacsony tanninú és puha tapintású. A lágy jellegtől édes tónus, de szép tapintható test. Érdekes újvilágias kerekség van ebben a borban, ami alighanem a forró évjárat sajátossága, picivel több feszességgel még szebb lenne. Gyenge 6

 

Vayi Késői szüret 2018.*

Halvány szín. Meglepően direkt, körte, birsalma, parfüm, tiszta és lazább, fiatalos late harvest világ, ideális a sorrend szempontjából is, hiszen 18 kevésbé volt aszús év (szemben a következő két évjárattal). Ízben is nagyon körtés, sok cukor, kevés sav, de még épp nem lusta. Koncentrált és tömény, s híján van a lendületnek némileg. Túlérett körte, kandírozott fehér húsú, fiatalos gyümölcsök. Érzésem szerint így fiatalon igazán szép. 6+

 

Vayi Cuvée 2017.**

Csoda illat. Gyakorlatilag aszúsan mély, elképesztően kifejező tokajiság illatban, akár egy szamorodni vagy egy aszú. Kajszilekvár, kimondottan dzsemes hangulat, még bőven a fiatal életszakaszban. Ízben koncentrált, sűrű, kajszidzsemesség. Magas (170-es cukor), de mellette élő savak, lendület, hosszúság, selymes és sűrű szövet (pláne, ha nem jéghideg), csordultig tele sárga, déli gyümölcsökkel, mézes, propoliszos jegyekkel. Hiába: egy évjárat minél jobb, annál többet mond el a borvidékről. Az egész sor legszebb egyensúlyát mutatja. 7+

 

Vayi Cuvée 2013.*

Koncentrált, új sportcipős illat, magas illó, de aztán eloszlik elég szépen: jönnek a helyére a kandírozott fehér húsú gyümölcsök, szép barackos, botritiszes jegyek és némi hordóvanília, nugát, fehércsoki, gyömbér és melegség. Sűrű korty, hosszú, krémes, végtelen, aszalt déli gyümölcsös, szépen érett és mégis komoly struktúra, mely még javában fejlődik, formálódik. Kevés sav, de annyira intenzív, tiszta, tömör és koncentrált a korty lefutása, hogy ez itt most nem zavaró. Ahogy szinte minden 13-as édes tokajihoz, ehhez is jól esne persze picit több friss, gyümölcsös sav, de így is elképesztő vastag és komoly borélmény. Nagyon egyben, csúcsa közelében van most. Érdemes kibontani. Erős 7

 

Vayi Szamorodni 2017

Puskaporos, fedett, nem igazán szép illat. Zárt és zárkózott. A szellőzés ugyan jót tesz neki, de a zavaró, talán a kelleténél melegebb erjedésre hajazó jegy így is benne marad (valami az erjedés közben történhetett, ami miatt a megszokott gyümölcsök nem tudnak igazán kitörni illatban). Rövid, botritiszes íz, nem túl szép, egyszerű, egydimenziós íz, sárgás gyümölcsökkel, barackkal, gyors lecsengéssel. Kicsit gyorsan eltűnik lenyelés után. 5+

 

Vayi Aszú 2017.***

Meleg érzetű, fiatal, fejlődő aszússág orrban. Főtt, dzsemes, kajszis jelleg. Kissé tartózkodó illat. Egy-két nap után viszont egyre szebb és szebb. Nagyon lekváros, hosszú és elképesztően édes korty. Rendkívül fiatal, de sokra hivatott aszúbor. Tele érett, mézédes gyümölcsökkel, hosszan, végtelenül, haraphatóan, mélyen. Narancs, kajszi, sárga gyümölcsök. Elképesztő szilvalekváros jelleg ad neki sajátos arcélt. Eszméletlen fiatal, és ezzel a beltartalommal nagyon sokáig lehet majd érlelni biztosan. 8+ 

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább