Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:
Szép halvány citrom színű tisztaság, kitartó bubik nagy merétben. Tiszta, virágos, csemegeszőlős, üde, illatos, kedves, közvetlen aroma a fajta jól ismert jegyeivel (már ha megfelelő forrásból kerül a poharunkba persze). Ízben sima, kényeztető pezsgőjelleg, jó italú, kellemes dosage kerekíti végül extra brutre. Sok gyümölcs, finom citrusok, az életöröm igazi nyári pezsgője, ami ideális kísérő vitorláson, a nyáresti teraszon vagy barátokkal a kerti partyban.
Mindig közönségkedvenc...miért éppen egy szuper savú évből ne lenne az? Víztiszta, halvány szín. Illatban viszont nem egy tobzódó muskotály. Tiszta, kis virágosság, finom primer, egzotikus jegyek, de elég diszkréten a fajtához képest. Semmi pacsuli! Ízben aztán megad mindent, amire vágyhatunk: primer, lédús, zamatos déli gyümölcsök, jóleső cukorral. A korty végén puha, fehér húsú őszibarack, de sárga húsú citrusok is gazdagítják végig. Az év szép savai adta szép tartása mellett kerek, félszáraz ízek, populáris, kedves (feminin) bor. Telitalálat most is a mindennapokra!
Tállya ontja magából az ígéretes új birtokokat
Február van. Itt is van a furmint hónapja, én pedig szüntelenül kutatom az újabb és újabb hegyaljai történeteket. Három cimbora Homolya Dániel, Sóstói András és Szerencsi Péter közös pincészete Tállyán. A Széchenyi Szakkollégiumban, a Corvinus egyetemistáiként barátkoztak össze, aztán szép lassan kúszott be az életükbe a borok iránti elhivatottság. Kis szőlővel kezdődött minden 2018-ban a Középhegyen. 2020 óta létezik hivatalosan a birtok,ma összes területük a tállyai Görbével és a tokaji Telekivel kiegészülve 0,7 hektár (0,8 hektár friss telepítéssel). A terv, hogy 2030-ra 3-4 ha-os, 10-20 ezer palackos birtokká erősödjenek. Az első palackos tételeik részben a közösségi feldolgozóban, részben a tállyai házban készültek: tiszta ízek, sallangmentes borok, izgalmasan megjelenő maradékcukorral, szép egyensúllyal. A település egyik közösségi szervezői is egyben, a Tájoló Alapítvánnyal, mely egyebek mellett Tállya és Abaújszántó régi képeslapjait porolta le és gyűjtötte össze a borvidéki értékek megőrzése jegyében.
Kincsvadászat címke nélkül: TokajSweet
…már érkezik is a 17. rész. Szárazak után aszú alatti édes tokaji borokkal folytatjuk a coravines vakkóstolások sorát. Bár 2021 novembere óta nem volt édes vaktesztünk, lesznek onnan régi ismerősök most is, kiegészülve néhány meglepetéssel, illetve olyan tételekkel, melyek eddig vakon nem “lettek bedobva” a mélyvízbe. Csapjunk is hát bele a különféle tokaji évjáratokba, azok főbb tanulságaiba!
Kesernyés pezsgőszezon Hegyalján
Aggódva figyelem a tokaji pezsgő körüli legfrissebb fejleményeket. Évek óta, de ez év közepén még inkább lehetett olyan vélekedésekkel találkozni szakmai berkekben, melyek arra engednek következtetni, hogy a következő években a pezsgő mind nagyobb szerepet fog kapni a tokaji palettán (akár új fajták térhódításával). Egyre több szereplő foglalkozik egyre nagyobb volumenben a buborékokkal, illetve pár éve a közösségi feldolgozó is szélesebb utat nyitott meg a termelőknek a tokaji pezsgősítésre. Részben ezzel is összefüggésben aztán Demeter Zoltán kapott felkérést az év második felében a borvidék hegyközségi tanácsától, hogy tegyen javaslatot egy új termékleírásra a műfajban. Olvasván annak szövegét, azonnal lehetett sejteni, hogy ez nagy hullámokat fog majd generálni, aminek a végkifejlete egy kemény hangú interjú lett, melynek hatására a hegyközségi tanács több tagja nyíltan szembefordult a termelővel, ő pedig lemondott tanácstagságáról, tisztségéről. Így az új esztendő közeledtével és a szokásos újévi piaci jóslatok jegyében beszélgessünk kicsit a tokaji pezsgőről! Merre tovább...?
Arany szín. Vegetális, fűszeres, aszalt gyümölcsös illatok lengik körül. Klasszikus nagy tokajiság, szép hosszú, baracklekváros íz, emlékezetes bor.
Egy varázslatos év szárazban, édesben, dűlőkben és parcellákban
A Winelovers Wine Awards idén komoly szintet lépett. A mustrára nevezett borok száma immár nem csak, hogy 700-ra emelkedett, de külföldi tételek mellett, komoly szakemberek, MW-k és MS-k meghívást kaptak a borversenyre. A WL csapatának köszönhetően pedig a hét elején zajlott kóstolási napokon izgalmas mesterkurzusokon vehettek részt a zsűri tagjai is. Sajnos elmondható, hogy állami szervezésben még mindig csak egyetlen (idei tavaszi) esemény tudott valami hasonlót gurítani nemzetköziség és szakmaiság terén: van tehát még potenciál ebben a témakörben bőven. Muszáj hallatni a hangunkat, ha ott szeretnénk lenni, ahova borászaink, kereskedőink, szószólóink szánják a magyar borokat. Egy ilyen hazai programsorozatból persze Tokaj nem hiányozhat, és ha valaki igazán mély szakmai tartalommal tud megtölteni egy ilyen ültetett eseményt, akkor azok **Szepsyék! Ifj. Szepsy István a 2017-es ragyogó évjárat borait mutatta be, szinte kizárólag dűlő(/parcella)szelektált tételeken keresztül. Nem sok olyan pincét tudnék mondani, akinél egy hasonló sor ennyire sok izgalmas üzenetet hordozna Hegyaljáról. De meg is fordítható a gondolat: **Szepsyék borai talán így, együtt igazán látványosak és informatívak.
Kincsvadászat címke nélkül
Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: