x

Ripka Gergely

SanzonTokaj - helyszíni szemle (2o2o)

Ahol a tisztaság stílussal párosul

Arra gondoltunk, gyorsszemle sorozatunk és állandó rovatunk megérett a névváltozásra, mely kicsit jobban lefedi a valóságot és vonzóbban is hangzik. Sokat járunk Tokajba, de más borvidékekre is. Sok pincét látogatunk meg, beszippantjuk a dűlő levegőjét, elhozzuk fotókon is ide, közben leülünk, őszintén beszélgetünk, kóstolunk vagy épp hordómintából pörgetjük ki a tanulságokat. Ilyenkor szeretnénk közelebbről megérteni, mi az ami a borászt mozgatja, filozófiában, tettekben és persze a borok megformálása közepette. Innentől tehát a kincskereső munkacím helyszíni szemle lesz (kb. míg jobbat nem találunk). Rácz Erika erdőbényei borászatát évek óta figyeljük. Egyike a legutóbbi TokajGuide legszebb új felfedezéseinek. Ha az ember ellátogat hozzájuk a feldolgozóba és a pincébe, akkor is figyelemreméltó a precizitás és fegyelem, mely a Sanzon borok születését körülveszi, de immár számos nemzetközi elismerés is igazolja ezeket a borokat. Erikával szétnéztünk a deres Rány és Szentvér-dűlőkben, aztán kóstoltunk a (tartályban, Kádár Hungary és Stockinger hordókban) készülő 19-es szárazak mellett néhány 18-as palackos tételt is. Felismerhető jelenség lett a borvidéken Sanzon-stílus, szűkebb és tágabb mezőnyben mérve is.

 

Az talán nem csak előttem volt ismeretes, hogy a pince száraz tételei (kiváltképp a Rányból) eddig is elég magabiztos ajánlások voltak (nyáron írtunk róluk egy vegyes bényei sor kapcsán). Tavaly írtunk az első két édes tételről is (szamorodni és az első aszú), 2019-ről egyelőre csak annyit, hogy szép savakkal és nagy ígéretekkel kecsegtet, aztán a pince kóstolótermében három, letöltött 2018-as szárazat vizsgáltunk meg együtt:

 

Classic 2018

Palánkos-dűlő. Illatában kis hordós, vaníliás jegyek, egy kis papír, fiatalos buké, mely még mindig alakul, fejlődik. Ízben széles, enyhék a savak, megjelenik itt is némi krémes hordó, és nagy test, kifejező hosszúsággal. Időt kér még a palackban. 5+

 

Rány Furmint 2018.*

Üvegszerűen tiszta jelenség, furmintosan neutrális jegyek, még ez is fejlődő képet mutat mind aromatikában, mind ízben. Hosszú, gazdag, mégis nyílegyenes korty. Egyszerre széles és magas alkat, mégis szuperarányos bor. Nagy és hosszú íz, gyönyörű savak, melyet elegánsan kísér a Stockinger hordó is. Rá kell néznem később is. 7+

 

Rány Hárslevelű 2018.**

Jóval behízelgőbb jegyek, narancs, déli gyümölcsök és itt is érezhető egy kis papír. Készebb szerkezet, kerek korty, rengeteg érett trópusi gyümölcs. Gyönyörű, egyenes íz itt is, magas savval, kristálytiszta hárs. Telt, hedonisztikus, hosszú, vitális bor, nagyon magas szerkezet és komoly érlelési potenciál rejlik benne. (Meg kéne kóstolnom a 2017-eseket újra, mert a borásznak azok tetszenek jobban. Nekem most mindkét 18-as komoly élményt adott… Talán egy tavaszi TokajMagic alkalmával sort kerítünk egy alltime merítésre.) 7+

 

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább