Az óévet az első klasszis aszús évvel, 1999*****-el búcsúztattuk. Az újat pár napja épp egy olyan évjárattal kezdtük, mely bár sokak szerint kiváló, mégis pont amiatt nem tartozik a kedvenceim közé, mivel elég forró volt az ősz ahhoz, hogy az aszúk eldobják savaikat a magas cukor mellett. Sajnos 2013***** minden tehetsége ellenére is ezt a benyomást kelti, immár egyre több kóstolás által. Vannak szép kivételek: pl. a posztban később is villantó Kikelet vagy a Penditsék 13-as aszúja. A mai posztban itt az ellenpont: hűvös aszús évekkel fogunk most ismerkedni, melyek a klímaválság kapcsán is, illetve a savak okán is értékes válaszként szolgálhatnak. Tokajt különlegessé teszik az évjáratok sajátságai. Tavaly külön TokajMagic eseményen ünnepeltük 1999*****-et, ahol Dagadtos (ex-muveltalkoholista.hu) kolléga témafelvetése alapján érintettük ezt az összetett témát: kell-e az aszúba az extrém cukor, illetve a kaparós sav vagy maradjon meg desszertbor mivoltában moderált savval. Tény, hogy napjaink tokaji divatja egyértelműen a sav felé mozdul el (amiben 1999 felmagasztalása is közrejátszhat), s nem is csak az édes borok körében inflálódtak napjainkra a savak... Hogy a cukorban és savban még mélyebbre merüljünk, ezúttal egy 2010-es és egy 2016-os szépséget veszünk közelebbről szemügyre, méghozzá két közkedvelt borász által.

2010** tudjuk, hogy igazán mostoha évjáratként vonult be valamennyi magyar borvidéki kánonba. Esőzések, suzuki muslica, ecetes rothadásos betegségek, limitált termés, rengeteg válogatás tépázta az évet. Gyorsan érő szárazak (gyakran botritisszel is), aztán váratlanul felbukkantak az évjárat aszúi közt igazi gyöngyszemek. Egészen a mai 2010-es aszúig az volt a gyanúm, hogy édesben is gyorsan fog öregedni az évjárat, de az az érzésem, hogy érnek még minket meglepetések 2010-ből az elkövetkező évek, évtizedek aszúkóstolóin....

2016*** még nehezebben megítélhető évjárat. Szárazban inkább a savak éve (szerényebb ígérettel, mint 2015 vagy 2017), és gyakorta felbukkan a lappangó botritisz ott is, ahol nem kéne neki (száraz dűlős borok). De szép lassan jönnek a nagy tokaji édesek is, amik 2010-hez hasonló módon limitáltak ugyan mennyiségben (mondjuk 2013-hoz hasonlítva), de az a kevés, ami lett klasszikusan magas savú aszú lett (vö. 1999, 2002, 2008 és 2010, és vsz 2014 is). Aki tehát ebből az évből tárazna (unoka, gyermek részére), jól dönt, mert az említett esztendők igen szépen érő borokkal örvendeztettek meg minket nem egy hegyaljai pincétől. December 26-án került az ünnepi asztalon egymás mellé a lenti két bor. Egy TokajSweet és egy tokaji aszú áll egymás mellett bemutatva, mire lehet számítani egyik és másik évjáratból, ha azok a legféltőbb kezek között formálódtak borrá. (S akkor még 2017-ről nem is beszéltünk, ami 2020-től kerülhet palackba és talán egy szép arany középútat jelenthet 2013 koncentrációja és 2016 savai között.)

**Demeter Zoltán Anett Szamorodni (SM) 2016.***

Fiatalos citromszín és primer illat. Igazi CandyWine, tele édeskés, cukorkaboltos jegyekkel, s pont ez a fajta könnyedsége teszi egyéniséggé. - Virágözön, déli gyümölcsök, fűszerek, virágméz, sárga rózsa. Kristálytiszta és tűpontos megjelenítése a fajtának Tokajban, közismert muskotályos kliséktől abszolút mentesen. Csupa gyümölcs. Hosszú, édes, erősek a savak is, de valahogy mégsem esnek át a ló túloldalára, a bor megmarad édes élménynek is közben és az embernek nem marja le a torkát (a 2008-as Anett volt olyan fiatalon). Töményen nektáros textúra, széles, dús, húsos és végtelen bor tele citrusokkal és friss barackkal.  

Nem először van olyan érzésem, hogy a sárgamuskotály teljesen másképp viselkedik, működik, mint bármely másik szőlőfajta. Sőt édesben mintha nem is bor lenne, hanem bizonyos szempontból annál több, sokkal éteribb. Muskotályban és TokajSweet-kategóriában is etalon tétel. 9
(A címbeli mondat valóban elhangzott Demeter Zoltántól tavaly, egy tokaji elköszönés alkalmával, hozzátéve, hogy egy ázsiai kereskedő megvette a nagyrészét a 34 kartonnak, majd januárban kiegészítve, hogy az idő meghaladta ezt a kijelentést... S tekintettel rá, hogy a jelenleg futó 2017-es Anett is hasonló etalon. Egy-egy palackot eltettem mindkettőből.)

Tokaj Kikelet 6 puttonyos tokaji aszú 2010.**

Az előző fiatalos könnyedsége után egy igazi felnőtt dáma Tarcalról, amit sokan felpontoztak korábban (amit meg is tudok érteni). Elképesztően kifejező és mély aszúillat. Virágok, gomba, aszalt gyümölcsök, méz, méhviasz, propolisz, narancshéj, emelkedett, csábító és nemes aszúillat. Intenzív, hosszú, citrusos, narancshéjas az íz is, sőt marmeládos kesernyével megtoldva hosszan a korty második felét. Feszes sav tartja fiatalos formában mindvégig. Egyszerre friss, kortalan és érett barackdszemes a korty. Kiváló egyensúly, az utóízben a hűvös évekre jellemző kapros lecsengéssel. Egyáltalán nem kell sietni a kibontásával.
Nagyon-nagyon közel a 3 csillaghoz: 8+ 

(Minőségben nincs óriási pontszámbeli különbség a két csodabor közt; a csillagok szépen kifejezik, hogy műfajukon belül a két bor más-más kategóriát képvisel, de mindkettő nagy élmény.)