Történt aztán, hogy egy novemberi szombat estén Tállyán találtam magamat, kilencedmagammal egy sümegi társaság kíséretében. Ha már 430 km-t utaznak Hegyaljára, szerettem volna öt olyan pincét, öt olyan karaktert bemutatni nekik, akiknél innovatív, eredeti és kifinomult stílusok mentén kerülhetnek képbe, hogy mi is zajlik ma Tokaj környékén. A teljesség legkisebb igénye nélkül, a körülményeknek köszönhetően ebből végül a következő szűrlet kerekedett ki: Gizella, Sanzon, Kikelet, **Demeter Zoltán, és Szóló. Utolsó helyszínnek lenni persze sosem hálás szerep, de azt gondolom, hogy ezek az igen eredeti borok bizonyították, hogy Tállyán (önerőből) is nagyon izgalmas szólamok csendülnek fel pár éve. Nyáron már volt velük egy gyorsszemle idén. Élessék ezúttal szinte a teljes eddigi palackos archívumukat bemutatták nekünk... Óriási élmény. Noha van a kissé szerteágazó szortimentben jópár olyan tétel, aminek a szerepét nem teljesen értem. Tetszett az alap száraz (Tempo) és persze a Puro, a teljesen kénmentes, natúr bouk is szuperizgalmas, hogy ennyire stabil évek múltán is. A hézagos jegyzetek okán végülis most csak az idei TokajKalauzban is katalogizált, azaz csillagozott tételeiket tudtam hitelt érdemlően rögzíteni (a fejemben, a szívemben és itt írásban is):

'1945' Furmint 2017*

A háború utáni 45-ös telepítés. Illatban picit zárt és fiatal még, noha tercier petrolt is mutat, de citrusaival egyből moseli hangulatot kelt, elegánsan, precízen, rajnaisan. Ízben is egyenes folytatása ennek, ugyancsak rieslinges hangulat mellett, ahol számok terén és egyensúly terén is pariban van a sav a maradék cukorral. Tömör és egyszerre energikusan feszes furmint, ami még mindig sok tartalékkal bír. 6+

Thesis 2017.*

Mádi terület bora egy remek évből. Körtés, birses, jellegzetes száraz tokaji, furmintos hangulat, mégis sokkal több a borvidéki középszernél műfajon belül vizsgálva. Ízben feszes, citrusos, elegáns és nagyon csiszolt elegancia jellemzi. Az a fajta furmint, ami képes a fajtáról, a termőhelyről is szólni azzal együtt is, hogy kifinomult stílusa tud lenni. Abszolút az Úrágyáról Szóló tétel. Bravo. 6+

Dolce 2017.**

Illatban olyan szeretnivalóan kitárulkozó és hamvas akár egy tartályminta. Nagyon fiatalos és kirobbanóan friss. Primer aromatika friss szőlővel, gyümölcsökkel, virágokkal, őszibarackkal, banánnal. Valósággal kiugrik a pohárból ez a sok egzotikus jegy. Ízben is ugyanilyen hedonisztikus. Amennyire a palack és a név nem sejtet semmi komolyat, annyira határtalanul kifejező és izgalmas a bor. Kiadós cukor, ami az évjárat jellemzője, de jelen állapotában csordultig tele van finom érett gyümölcsökkel, mézédes sárgákkal és fehér húsúakkal. Imádnivaló és szerkezetre is nagyon ígéretes. Azonnal levesz bárkit a lábáról. 7+

Aszú 2015.** és 2016/II.**

Két aszút is kóstoltunk egymás mellett és bár pontszámban elválik a kettő egymástól, kategóriában ugyanúgy nagybor mindkettő (két csillaggal). A 16-os (II.)-ről már írtam tavasszal, de most a 15-össel együtt kóstolni nagyon izgalmas volt. A 15-ös nem kifejezetten aszús, de igazi meleg tónusú évjárat: illatban is, ízben is a koncenctrációról, a magas édesség érzetéről, a krémességről, hosszúságról szól, nagyon alárendelt savakkal. Barackos, mézes, vaníliás világ, nagyon hosszú íz, önmagában is desszert kategóriát képvisel. Bár az év eleve nem volt kimondottan botritiszes, de úgy látszik 600 szép palackot lehetett készíteni így is, ami pár évig még biztos rezzenéstelenül tartja ezt a formát. 7+

Ehhez képest 2016-ban két aszútétel is született a pincénél, a II-es a publikusabb, az I-es egy kicsit féltetebb kincse a pincének. Szöges ellentéte a 15-ösnek. - A szerkezet évjárata! Olyan, mintha nem egy évvel, hanem évekkel lenne fiatalabb a 15-ösnél. Fiatalos, kirobbanó, citrusos és hiperegyenes savak tartják fókuszban a bor szövetét. Itt azonban nem évekről, hanem évtizedekről érdemes inkább beszlni, amíg a boron vélhetően nem fog majd az idő. 8

Köszi Mimi és Tamás a szép estét (és bocsesz a késésért ezúton is, úgy röstellem).