x

Ripka Gergely

Royal Tokaji - gyorsszemle (2o19)

Megkóstoltuk a világ egyik legdrágább borát

Közel egy évtized telt el, mióta legutóbb a Royal Tokajinál kóstoltam. A Jó Éjszakát, Mád hozta össze ezt a szerencsés véletlent. Kovács Zoltán birtokigazgató és egy ideális időben való érkezés tette ezt lehetővé, márpedig a Royal üzeme és pláne hagyományos érlelő pincéje az egyik leglátványosabb egész Hegyalján (ajánlott program, de tényleg). Ezen kívül amiatt is izgalmas végigkóstolni egy teljes szortimentet náluk, mert elég stabilan és tudatosan kiforrott termékportfólió alakult ki náluk mostanra, amin egyrészt szépen lemérhető, hogy mely tokaji bortípusok tudnak 30 év után működni a nemzetközi piacon, másrészt aszúban mindenféle kategória megismerhető: 5 és 6 puttonyos, dűlős aszú és eszencia egyaránt (most elég nagy a hírverés a 8-as eszenciájuk kapcsán ugyebár).

Az igazsághoz mondjuk hozzá kell tenni, hogy van ennél drágább bor a világon, nem is egy (távol álljon tőlem, hogy bármilyen tokaji hírverésnek letörjem a szarvát). Hat-hét, ráaádásul 0.75 L-es bort biztosan meg tudnék nevezni, mely drágább (csak a Romanee Continak egy fehér és egy vörösbora is többszöröse a 2008-as Royalnak), de ez persze mit sem von le a tényből, hogy készült egy szép évjáratból egy szép limitált tokaji eszencia-edition (1.5 L-es), amire a világ felkapja a fejét és beszél róla, mert megjelenésekora világ egyik legmagasabb palackárú tétele (alighanem így értendő a legagasabb palackár). 

Szóval a szép birtokot bejárva végül ezeket a tételeket kóstoltuk meg palackból:

 

Mézes Mály Furmint 2017

Először is persze (ahogy mindig) volt egy korrekt alap furmint, mely DRY néven egy ideje megújult címkével fut (öröm látni, hogy a nemzetközibb TokajDry jelölést egyre többen használják a borvidéken, időszerű lenne szabályozás szinten is letenni az alapjait egy stabil száraz belépő szintnek Tokajban). 
A száraz szelekciók közül jelenleg kettő is van, a szuper 17-es évjáratból pedig egyik remekebb, mint a másik! A Mézes Mály a sósabb, finomabb részletekkel leírható darab: valahogy összességében selymesebb, simább, finom löszösebb karakterrel, izgalmas terroirjegyekkel. 6+

 

Furmint Selection 2017

Betsek és Szent Tamás termése, de tetszik, hogy a címkén a szelekciót jelölik. A mádi jellegből érthető, hogy valamivel szigorúbb, maszkulinabb a löszös termőhely mellett kóstolva. Csodás savai vannak, hosszú ízzel, szép hordóval, mádias szélességgel és kikezdhetetlen szerkezettel, mely biztosan stabil érlelhetőséget nyújt majd a bor alá évekre (már alig várom, hogy érettebben is megkóstolhassan az évjárat borait, szerintem lesz ok meglepetésekre, remélhetőleg több kellemessel, mint kellemetlennel...). 6+

 

Cuvée 2017

Illatos, behízelgő, nagyon fiatalos és laza buké, sok-sok primer gyümölccsel. Abszolút karcsú test, sokkal inkább egy közérthető, laza, friss és kedves édes bor, mely elsődlegesen a barackról, körtéről, trópusi jegyekről szól. Remek egyensúly, amit bárki azonnal megszerethet, az is, aki nem ismeri Tokajt (ebben a műfajban ez a cuvée 2006 óta remekel). 6

 

5 puttonyos tokaji aszú 2013.*

Tobzódó illatában hordó, tömör barackos, botritiszes, gombás kavalkád egy fiatalos aszús keretbe foglalva. Ízben is a nagy évjárat ölt testet, szélesség, kajszi, krémesen hosszú íz, szinte 6 puttonyos hangulat, végtelen lecsengés, finom egyensúly és komoly tartalom mellett. 7

 

6 puttonyos tokaji aszú 2014.*

A hordó itt is érezhető orrban (kicsit el is megy egy szalonnás irányba jelen állás szerint), gombássággal. Ízre koncentrált és nagyon lendületes savú aszúra számíthatunk, mézességgel, végtelen hosszal, feszes tartással. Sok citrusos jegy teszi szinte száraz végűvé még így fiatalon. Valósággal szetveti a sok fiatalos lendület, reméljük ez sokáig megmarad benne. (Egyelőre az 5 és a 6 puttonyos ebben az évjárati együttállásban minőségi különbséget nem mutat.) 7

 

6 puttonyos tokaji aszú SZENT TAMÁS 2013.**

A dűlős aszúk, melyekből a legtöbbet még mindig a Royalnál lehet kóstolni. Zsíros, kövér, mély gombás aszújegyek. Ízben hosszú, krémes tapintású, édes és végtelen. Telt, vastag, komplex élményt adó bor, egy nagy évjárat és egy nagy terroir csodás megjelenítése aszúban. Lekváros barackosság, elegáns fa, mely az idővel is biztosan még szebben beépül. 7+

 

6 puttonyos tokaji aszú MÉZES MÁLY 2009.**

Fehércsokis, meleg tónusú illat (2009-et hűen tükrözi orrban). A kétszázas cukor is és a bor szekezete is egyértelműen a magas édesség hedonisztikus érzete felé tolódik egyensúlyban (ez még a *Disznókőnél is kilóg 2009-ben, pedig ott aztán ügyelnek a magas savakra mindig). Mégis ezzel együtt is nagy formátumú tud lenni ez az aszú: hosszú, széles, komplex és kifinomult szépség. Csodás beltartalom és még nagyon hosszú érlelhetőség előtt áll. 8

 

Tokaji Eszencia 2008.***

A ritka három csillagos élmények egyike, de ez eszenciák esetében talán nem meglepő. Nektáros, barackos, mézes, virágporos sűrűség orrban, szinte lehetetlen szétszálazni, annyira összetett. Ízben mérhetetlen cukorsokk (470 fölött), sok barack, lekvárosság, dzsemes ízek, végtelen korty, melyet a hűvös évjárat szép savai szőnek át, stabil vázat és fogyaszthatóságot adva a döbbenetes mélység és teltség érzetéhez. Felejthetetlen élmény (kis palackból kóstolva is...akinek pedig semmi se drága és másfeles kiszerelésen gondolkodik, van hozzá egy jó pincéje is, egész biztos, hogy egy ilyen palack az unokáinak aranytartalék helyett is jól jöhet anyagi gondok esetén). 9

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább