Halvány szín. Illatban kis szúrósság, fiatalos, primes aromák, direkt fajélesztős iskola, almás és őszibarackos jegyekkel. Friss és üde íz, édeskés cukorral (félszáraz a bor analitikailag), barackos, fiatalos ízvilággal (a szúrós illatjegy a zamatban is felbukkan). 

Lett a 2021-es guide-ban három új csillagos pince is. Nagyok közül a Royal kapta meg tavaly az első birtokcsillagát. Az Áts Karcsis időszak (2013 előtt) egyértelműen az aranykora volt a Royalnak. A történet elejéhez hozzátartozik, hogy a dán-brit befektetés nyomán (Hugh Johnson mellett) Szepsy István is fontos bába volt a *Royal születésekor (1990). Rengeteg jelentős név megfordult a pincénél az évek alatt (érdekesség, hogy a két kisebb, új csillagos névnek is volt már kapcsolata pályája során a mádi birtokkal). A 90-es évek eleje óta készülnek dűlős aszúk a pincészetnél, miközben példamutató módon elindították Mádon az integráció intézményét is (pont úgy, ahogy azt a Kerháznak kellett volna megvalósítania azokban az időkben; ha ők tették volna ezt hasonló színvonalú borokkal, talán ma máshol lennénk). Aztán Karcsi után a fiatal Osváth Fruzsina remekelt a borászposzton, jelenleg pedig Kovács Zoltán irányítja a birtok borászati folyamatait.

A kortárs hegyaljai színtéren vannak ma egy páran, akik nem csak a TokajDry és nem is csak az aszúk terén gondolkoznak új távlatokban. A kettő közt ott vannak az alternatív TokajSweet borok, amin belül a 30-50 éve némileg “lelakott” szamorodni műfajt a 90-es években a külföldi tőkével ébredő nagybirtokok kezdték el leporolni (Oremus, *Disznókő); majd miután a termékleíráson történt némi ráncfelvarrás, 2003-tól **Szepsyék nyitottak meg új távlatokat a tokaji palackba tölthető műfajból. Napjainkban ***Demeter Zoltán és *Balassa István a szamorodni felső beltartalmi határait feszegetik, utóbbi borász pedig már bevonja a játékba a dűlőket, a terroirt is. Nem is kérdés, hogy nagyban ennek köszönheti, hogy idén megkapta első csillagát a TokajGuide-ban (az viszont kérdéses lehet, hogy egyrészt a fogyasztó, másrészt maga a borvidék szofisztikált-e már eléggé a parcella szintű értelmezésre?). Akinek kétségei lennének azért, akinek nem, annak azért érdemes továbblapozni…!

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Tiszta, üde, friss, kissé direkt és populáris illat: zöldalma, nyári körte, zöldes déli gyümölcsök, kis fűszeresség és bogyós gyümölcsök is (ribizli). Roppanó és kirobbanóan üde szerkezet, ismét sok zöldalmával, friss és modern íz, nagyon profi technológiai kivitel jellemzi a bort. Közepes test, só, jó ihatóság, tiszta utóíz és frissítő, mentás, zsályás lecsengés. Elég jellegzetes tarcali stílus. Szép munka.

Itt is van kincsvadász sorozatunk kilencedik epizódja. Eheti vaktesztünk főszereplője a tokaji Péter Pince (melyről más blogokon is sokat lehetett mostanság olvasni, méghozzá igen szép pontokkal megszórva). Persze néhány további meglepetés is fel fog bukkanni a mai vakkóstoláson, többek közt a a TokajGuide friss kiadásának idei felfedezettje, a Szélkiáltó Pincészet is. A csillagos élmények sem maradtak el, de nézzük, mit mutattak a borok a pohárban:

Április 9-én debütált a kétnyelvű TokajKalauz, mely immár negyedik kiadásával mutatja be a történelmi borvidék csodáit a legizgalmasabb pincéktől, a helyi gasztronómián, rendezvényeken és legszebb kirándulóhelyeken át a legjobb szálláshelyekig. A friss kötetben három újabb borászat kapott csillagos értékelést, és a sok látnivaló mellett immár több mint 150 meghatározó, kortárs pincészetet ismerhetnek meg belőle az olvasók.

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Karanténkiadás. Folytatjuk a vakkóstolást további innen-onnan beröppenő palackokkal. Alföldi Merlot kolléga nem rég nagy ívű posztot közölt az otthon kóstolás kontra rapid benyomások/tesztelések problematikája körül (jó írás, ajánlott). A kettőt ötvözve zajlik egyébként a mi vaktesztünk: a borokat vakon kóstolom és pontozom odahaza (Dórim segít), s aztán napokon át rájárunk a maradékra, ebből alakulnak ki aztán a végleges jegyzetek, a művelt alkoholistán (és általam) is preferált "slow tasting" módszer jegyében. Azt gondolom, bár erre nyílik alkalom ritkábban, csak ezzel a módszerrel lehet igazán objektív képet kialakítani a borokról: a pillanatnyi benyomások a felszínt mutatják csak meg, noha erre sajnos én is rákényszerülők időnként: kóstolók, pincelátogatások, borversenyek alkalmával. Folyik a soronkövetkező TokajGuide tartalmi részének összeállítása, de ebben a tanulságos vaktesztben most talán többen vannak a vájt fülűek számára némileg már ismert pincék. Lássuk, a harmadik forduló milyen meglepetésekkel szolgált:

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.