Egyik kedvenc témám az ezredforduló környéki Tokaj villanásai különféle bortípusokban. Betiltják az avinálást 1991-ben és 1999-re az aszú minőségét minden tekintetben sikerült is kimaxolni (megjelennek a dűlős aszúk: Lapis, Kapi és a nagy formátumú eszenciák). Elindulhatott hát az aszú alatti műfajok definiálása. Többek közt ekkor jelent meg az a bor is, mely egyértelműen a száraz terroirborok felé irányította figyelmet (Királyudvar Úrágya 2000), de ekkor indult meg az alternatív édes borokkal is a gondolkodás: mindkét borkategória ugyanazt a célt szolgálta, sikeresnek lenni a piacon (ami láthatóan aszúval akkor még egyáltalán nem volt könnyű).

Ennek az édes álomnak a mentén két irány eszkalálódott: a hagyományos kategóriákkal való minőségi munka: Szamorodni (Disznókő, Oremus), majd a Főbor (Demeter Zoltán); illetve az ezekkel való engedélyezési nehézségek okán megjelent két freestyle irányzat, a késői szüret (Hétszőlő) és a cuvée, melyet Szepsy István saját pincéjében és a Királyudvarban (Ilona Cuvée) kezdett csiszolgatni.

Látva hogy a külföldi tőkével alapított birtokok miképp küzdenek a régi iskola romjain, arra a döntésre jutott, hogy szabad stílusban, az erjedés megállításával olyan tokaji műfajt kezd el bevezetni a piacra, mely nem feltétlen a gyűjtőkhöz szól, könnyebben iható, gyümölcsösebb és ötvözi a fő fajták erényeit (jobb eredményt adva, mint a fajták külön). A 99-es évjáratban a Királyudvarnál és a saját birtokon is volt több tétel a kísérletezésre. Óriási siker lett. Az ára volt az, ami miatt az éttermek eléggé nehezen tudtak vele dolgozni, de a Master of Wine intézetben tartott 99-es aszúkóstolón, mindenki a nyitótételről, a 99-es cuvée-ről beszélt. Akkor sokan megijedtek: mi lesz, ha ez ennyire sikeres, talán még az aszút is letaszíthatja a trónról, aztán szép lassan mégis egyre több pince kezdte saját képére formálni a cuvée műfaját: egymás után jelentek meg a keskeny palackos, különféle fantázianevekkel ellátott cuvée-k, különféle árszínvonalon, mégis jó piaci üzenetekkel és visszhangokkal.

Egy idő után Szepsy mégis a hagyományok felé kezdett visszanyúlni. Olvasatában a szamorodni volt az az édes bor, mely Tokajt széles körben híressé tette (hisz az aszú mindig is az arisztokrácia itala volt). Így 2003-ban készített először önálló szamorodnit, melynek ugyabár nagy előnye, hogy tokaji palackba tölthető (nem úgy a cuvée), viszont az erjedése végig megy, az alkohol pedig magasabb. Egészen 2006-ig párhuzamosan futott a két műfaj, aztán az a döntés született, hogy a hárslevelű mellett a cuvée-nek is mennie kell a Szepsy választékból (noha a cuvée arányait Szepsy izgalmasnak tartja a borvidéken). Maradt a szamorodni, melynek idő közben sokat finomodott a termékleírása (aszúból pedig 120 g/l cukor lett a minimum), s mostanra kvázi cuvée-koncentrációban tudja elkészíteni a borász.

(Rövid kiegészítés: ugyanez a tendencia és végkövetkeztetés figyelhető meg a TokajGuide másik 2 csillagos pincéjénél...Demeter Zoltán a főbor hagyományait elhagyva 2016-tól szintén tokaji palackba tölti felső polcos édes borát, Eszter Szamorodni néven.)

A legutóbbi TokajMagicen a hőskorszakból meg is kóstoltunk néhány klasszikust:

**Szepsy Szamorodni 2009.**

Gyönyörű tiszta stílusjegyek: virágméz, hársméz, birs, alma, körte, fehér és sárga színek keverednek, világos árnyalatokká. Ízben telt, krémes, dús bor, sok cukorral, kevesebb savval, hosszú, hömpölygős, óriási térhatással. Fiatal még, nem kell vele kapkodni. 7+

**Szepsy Szamorodni 2006.**

Gombás, botritiszes, kukoricás, jóval érettebb jegyek, némi hordóval. Vanília, fehércsoki, szépen magán viseli a remek évjárat sajátosságait. Arányos, érett ízek, sok barack, sok cukor, remek arányok, váratlanul szép érettség (volt már fáradtabb palackhoz is szerencsém korábban), most szinte fiatalos, hosszú és szuper formában van. 7+

**Szepsy Szamorodni 2003.**

Kukorica, érett jegyek, gomba, tercier jegyek, egyfajta herbális jelleggel (mégis fiatalosabb valahogy, mint a 2003-as). Életteli, zseniális korty, tele lendülettel, szép arányokkal, mindene a helyén van. Él, sok gyümölccsel, narancshéjjal, aszalt kajszival, lekvárossággal. Nekem nagyon tetszett, meglepően szépen fejlődik ennyi év után is a palackban (tán még cuvée-nél is kortalanabb). 7+

**Szepsy Cuvée 2003.**

Borostyán szín (vélhetően elég alacsony kénnel került palackba anno). Mély, érett, tömény illat, szilvalekvárral, határozott palackérettséggel. Hordó, megbarnult őszi gyümölcsök (frisseket már ne is keressünk benne). Ízben vastag, krémes, aszús szint, egy határozott teás jeggyel. Széles korty, méltóságteljes és komoly tudott maradni mégis. Nagy test, kissé magas szesz, de hihetetlen élmény. 8

**Szepsy Cuvée 2007.***

Brutálisan komplex és még fiatal illat: tea, naspolya, gomba, grillázs: szépen fejlődő jegyek, igaz kevesebb gyümölcs. Ízben komplex és nagyon tömör, rághatóan gazdag struktúra, vastag korty. Széles, sok cukorral, de mégis egyensúlyos ízekkel, fügével, túlérett gyümölcsökkel. 9

**Szepsy Cuvée 2002.**

Kompótos, lekváros, dzsemes, barackos, almás, körtés, érett aszalt gyümölcsös jegyek. Aszús szín, aszús jegyek, aszús íz. Szép érettség, magas cukor, elegendő sav, klasszikusan az érett ízek vezetik, s lekváros jegyek jelennek meg ízben is, melyet a savak szépen megőriztek. Semmiképp ne tartogassuk már, még éppen jó formában van. 7+

**Szepsy Cuvée 2000.**

Kukorica, érett jegyek, barna színek itt is, grillázzsal, hordóval. Ízben krémes, érett, vastag. 2000 mindig meglepő. - Tele van színekkel, fényekkel, lendülettel (pedig meleg év volt, mint 2003 vagy 2007). Sok gyümölcs, barack, kajszilekvár, csodás savak kísérete mellett. Aszús édes élmény, végtelen korty, s nagyon jól áll neki az érettség. Top formában van. 8+