x

Ripka Gergely

Kaláka Pince – gyorsszemle (2o19)

Alkonyi Lászlónál kóstoltunk

A vállalkozásom indításának napján sikerült ugyan totálkárosra törnie az autómat egy babysitterhez siető hölgynek, de még ez sem tudott eltántorítani attól, hogy az újévben végre Tokaj-Hegyalján töltsek el pár napot (kössz Kata)! Könkrét apropó nem is volt. - Inspirálódás az új guide-hoz, kincskeresés és tájékozódás. Márpedig, ha az ember igazán inspirációra vágyik a borvidéken, akkor erre Alkonyi Lászlónál megfelelőbb személyt nem ismerek. A három év alatt igen sokminden történt vele. Vett például fahordókat, lett botritiszes édes bora, berendezte Tállyán a kóstolótermet, ami őszintén alkonyis lett: a falon századelőből való családi fotók, dűlőtérkép, kövek, a polcon saját kiadványok. A változások közepette tehát egy csomóminden mégis állandó: az értékek, a hit, a meggyőződések, Keszi pedig még mindig ugyanolyan vehemens természetű pumi, amilyen mindig volt. Csak akkor nyugszik el az asztal alatt, ha Laci beszélni kezd a borokról:

 

 

Kaláka 2017.*

Ami a tűpontosan felépített Kaláka szortimentet illeti, ez a bor lenne a jogutódja a TOKAJ-szintnek. Avagy burgundi analógia mentén ez lenne a Bourgogne szint, a borvidéki alapbor. (Ugyanúgy senkit ne lepjen meg az sem, hogy az alapbor ennél a borászatnál édes.) Ami még a filozófiához tartozik: ennek gyümölcse kerül utoljára szüretelésre, addig válogatják a dűlős alapanyagot, amíg a cukor nem szalad el, ha elszaladt, abból lesz a Kaláka.
Illatban vágott fű és egyszerre cukorkabolt, fehér virágokkal díszítve. Krémes korty, kifinomultság, törékenység, érzékenység árad szerkezetéből, ha közelről figyeljük. Ha távolról, akkor csak szimplán azt vesszük észre, hogy ez a bor hiába édes: remekül csúszik egyik korty a másik után. Remek sav, finom egyensúlyos íz, melyet a gyümölcsösség vezet. 6+

 

Tállya 2017

A települési szintű (village) bor a Galyagosból és a Tökösmálból. A 15-ösért rajongtam. Furmint és hárs (bőven 50 alatti szabadkénnel). Illatban sárgás színek, érett alapanyagot sejetető, finom, primer, gyümölcsös buké. Ízben a citrusok a meghatározók, frissesség, kimondottan szárító savérzet. De erénye, hogy végtelenül tiszta is, feszes és csiszolt. 6

 

Galyagos 2017.*

Minden dűlős boron továbbra is helyi vadvirágok láthatók a címkén, itt épp a vadrózsa. Teljesen tartályos tétel, s ez jól áll neki. Neutrális, fehér gyümölcsös illatok. Szép egyensúl,y remek sav cukor arány, öröm inni. Mindegyik bor nagyon tiszta és jól iható, de ez a sor talán leginkább szerethető, fogyasztóbarát tagja. 6+

 

Sipos 2017

A pince hordós érleléssel készülő egyik dűlős bora (a Báthori és a Patócs mellett). Illatban narancs és más finom citrusok (halvány papíros fedettséggel). Ízben is citrusos és feszes bor, enyhén kesernyébe hajló lecsengéssel. Vele voltam a legkevésbé kibékülve... 5+

 

Patócs 2017

Nehéz terület, amivel megküzd a gazdája, de megvan benne mégis az óriási lehetőség. Illatban eléggé észrevhető a hordó, némi szalonnás föstösséggel. S pont a hordó tűnik ízben is kaukktojásnak: sőt olyan érzésem van, mintha nem hozzáadna, hanem elvenne abból, ami a dűlőé, ami a pincének a stílusa lenne. De hát minden új hordónak idő kell. 5+

 

Tökösmál 2017.*

A cru vagyis dűlő szint védjegyszerű manifesztációja a Kaláka borok közt kétségkívül a Tökös. A dűlőre jellemző zsályás, zöldfűszeresség tódul belőle ezúttal is. Ízben erre rímelően vibráló, élénk, feszes, lime-os, friss száraz tokaji, a legcsiszoltabb szinten. Szuperelegáns, zöldfűszeres jegyek és még nagyon fiatal... 7

 

Tökösmál 2015.*

....de kapjuk is az érettebb kiadást, ami fiatal korában épp olyan volt, mint az előbbi. Megállapodottabb, visszafogottabb, szép palackbuké. Ízben még most is élénk, fiatalos, egyenes, lineáris vonalak viszik előre a kortyot. Feszes struktúra és hihetetlen kikezdhetetlen, egységes struktúra jellemzi a bort. Nem is igazán lehet szálazni. - Pont, hogy varratmentes egysége az, ami gyönyörködtet, megnyugtat, bizonyít: hogy Tokajban lehet intelligens száraz bort készíteni, ami mesél, ami nemzetközi kontextusban mérve is nagybetűs egyéniség. 7

 

I. 2016.*

Részben nemesen rothadt szemekből készült. Ennek megfelelően egyértelműen aszúkat idéz az illat, sok botritisszel. Ízben vibráló és élénk, az évjárat nagyon szép feszes savai adnak neki tartást, citrusos, vitális, kortalan ízt. Biztos, hogy még van benne tartalék bőven érlelhetőségben is (ha nekem lenne egy palack római I-em Alkonyitól, biztos elásnám a pincében). 7

 

II. 2017.*

Ez a tétel már inkább botritiszmentes szőlőből készült. Sárga színek illatban. Ízben krémesebb textúra, a meleg évhez illő módon inkább buja és krémes, a dússágával, szélességével hódít, kevésbé a savaival, de ez nem féltlen baj. A 119-es cukor egyszerűen teszi a dolgát a kortyban. Hozzám a botritiszes, szamorodnisabb vonal közelebb állt. 6+

 

 

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább