x

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán: Anett Bora 2008.••

Az édes muskotályok klasszisa

Most pedig következzen egy igazi élő legenda. Ez a főbor, mely tiszta mádi (Őszhegy) sárgamuskotályt rejt, már paramétereivel is lenyűgöző: 197 g/l cukor (30-as mustfokkal szüretelték), 9-es alkohol, 9,8 g/l sav, 50 g/l a cukormentes extrakt. Noha aszúkat megszégyenítő tokaji főborról van szó, a novemberi szüret után nyolc hónappal már palackba került, tehát egyértelműen a modern, friss, újhullámos édes tokaji borok klasszisa. Mindössze 217 liter (!) készült belőle, tehát nyugodtan nevezhetjük limitált tételnek. Melyet éppen azon a bizonyos meghatározó, legelső Demeter Zoltán kóstolómon ismertem meg, a borásszal együtt (2o1o. március 4, 2oo8-as évjáratbemutató).

Akkor be is táraztam egy 0,375-ös palackot, mely néhány évig a Terroir Club professzionális borraktárában, majd saját pincémben pihent. Nem lehet elmenni a tény mellett: fiatalon azért az illata kirobbanóbb volt. Akkor nagyon sokan rajongtak érte, terjedt a híre, hogy a valaha készült legszebb muskotály, fergeteges késői szüret, elképesztő beltartalmi értékekkel. Eleve ritkán fordul elő, hogy 9 pontos borra két csillagot adjak, de akkor, fiatalon a savakat túlzónak, sorjásnak éreztem, még az extrém cukor mellett is. A tökéletességről most is lecsúszik, de nem a sav miatt. 

Az illat bizony fiatalon sokkal szebb volt. Orrban sokat vesztett a kezdeti bodzaszirupos, kirobbanó bukéból. Átvette helyét a késői szüretek, desszertborok palackérettségi görbéjének kissé szürkébb, barnább korszaka. (De meséljen, akinek szintén van még belőle.) Nyoma sincs virágoknak, bodzának. - Dohány, ázott avar, karamell, grillázs, aszalt kajszi, marmelade. Oxidáltnak talán nem mondható (még), de pár nap múlva az is megjelent. A Szepsy Cuvée-knél jellemző fűszer, fenyőtű nem érezhető. Sajnáltam, hogy ennyire elfogyott az illatból a tartalék (ez mondjuk egy főborral vagy tiszta furminttal nehezebben fordul elő). Nem mondanám gyengének így sem. Ízben viszont szerencsére meg se rezzent. Hacsak annyira nem, hogy első találkozásunk óta a savak sokat finomodtak, jobban illeszkednek a kompozícióba. Komplex, hosszú íz, sok-sok friss gyümölcs: barack, citrusok, feszesség, lendület, ragyogó egyensúlyban, hihetetlen mélység és tartalom mellett is. Kiváló évjárat, kivételes bora. Két csillag volt hat éve, két csillagos most is. 8

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább