x

Ripka Gergely

Homonna//két dűlőből

Egy elveszett interjú margójára

Homonna Attilához fűződő fura viszonyomon, hogy kiigazodjak, alighanem kevés lesz egy élet. Jóég! Az egész oda vezethető vissza, hogy nagyjából fél éve próbálok összehozni vele egy mélyinterjút, ami így vagy úgy, de folyamat meghíusul. Amit én nagyon bánok, ő talán kevésbé, de a hegyaljai dolgokról alkotott véleménye fontos lehet/lenne sokak számára. Az interjú megvan, de mintha sosem akarna napvilágot látni. Attila egészen más fordulatszámon pörög, mint a környezete. Vannak ilyen emberek, s a frekvenciájukat fölvenni lehetetlenség. De valahogy így vált  egy egész település motorjává, kulcsfigurájává. 

Tevékenységét, gondolkodását valahogy úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy a többiek előtt jár, akár a borok karakterére, akár mondjuk a Gigerlire gondolunk, megelôzi korának, környezetének gondolkodását. Tokaj környékén persze akad nem egy hasonló figura, a fiatalabbak közt is, mégis Homonna Attila már a kezdetekkor bebizonyította, hogy látszólagos lazasága ellenére az egyik legtudatosabb figurája a borvidéknek.  

Sajnálom az interjút, mely azóta sem akar elkészülni sem írott, sem vizuális verzóban (forgatókönyv mindkettőre volt már). Borászunk óvatos és szerepelni sem szeret. Akkor, nyáron, a töltés idején is szóba kerültek már a 13-as borai. Jót derültünk rajta az interjún, mikor említettem, hogy ezek a még csak szóban forgó borok elfogynak, mire ez a mi interjúnk valaha is nyilvánosságra kerül. Hát mostmár nem derülök akkorát. A két dűlőszelekció lassan a polcokon...interjú meg sehol:


Homonna Határi 2013.*
Attila Határija az örök referencia. Kövesség és füst. Éles savai törnek benne hosszú, többsávos utat. Penge és nagyon feszesre hangolt furmint. Frissessége mellett ugyanakkor hosszú és tartalmas is, ami az idővel új árnyalatokat jelenthet majd. Óriási tehetsége mellett fiatalnak és nyersnek hat még egy kicsit. 7

Homonna Rány 2013.**
Édes süteményes illat. Sokkal jobban a helyén vannak benne a paraméterek, mint a sorjásabb Határiban. Szebb egyensúly, noha a savak itt is határozottan szárítanak, s akad fahordóból származó krémes vanília is. Mégis a korábbi kiadásban is jellemző édeskés ízek melletti egyenes savak igazán különlegessé teszik az évjáratot, s a bort is. Fölé nő a Határinak... 7+

 

Furmint Február közeleg! De addig még ráhangolódásképp lesz egy-két beszámoló, pincelátogatások, képek + miegymás. Checkback!

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább