Tokaj Nobilis BARAKONYI Furmint 2009 – Up To Date
2011/novemberi jegyzet:
A füstösség, mint oly sokszor ennél a bornál, megint csak Szepsy borokkal rokon jegyként tört elő (s ismét bizonyíték lehet arra, hogy ez a jegy nem a hordóból jön, mivel nem ugyanazt a hordót használja a két borász). Mégis ez a füstösség a Barakonyiban nem tolakszik annyira, mint mondjuk az Úrágyában; halvány és ugyancsak jellegzetes, finom tengeri sósság kapcsolódik mellé, ami teljesen lebilincsel mindig. Ízben behízelgően zamatos a maradék cukortól. Bárdos Saroltás süteményesség, linzeresség jelenik meg az ízben. Imádni valóan finom savak ellenpontozzák eközben a cukrot, hogy aztán végtelen és káprázatos mineralitással érjen véget. Alkoholja nem kevés, de ezúttal mégsem volt zavaró szerencsére (korábban volt, hogy ezt másképp érzetem ennél a tételnél). Az utolsó két palackot vettem le magamnak a polcról, ugyanis hamarosan elfogy végleg és a 11-es lesz majd valamikor a következő Barakonyi. Szerintem az utolsó 2009-es palackomban is van még pár év. 7+
2012/novemberi jegyzet:
Fél évig büszkén őriztem a korábbi munkahelyemen elmentett utolsó palackot (lassan úgyis itt van a 2011-es). Hidegen illatában tűzkő, füst, termálvíz. Enyhülve cukorba mártott érett körtehús, aztán krétapor, fémesség (másnapra ijesztő fehérrum, kukorica). Ízben hidegen elsőre nagyon megijesztett: esküszöm elsőre teljesen olyan benyomást keltett, mintha hanyatló bor lenne, ahol az alkotók strukturája teljesen elcsúszott volna. Az alkohol mondjuk a kellemesnél erősebben kikandikál, fűt, hevít. A korty elsőre bágyadt félszáraz zamata, lehengerlő kereksége aztán melegedve szebben ki tud bontakozni, ahogy ásványai is. Pár perc alatt nagyon összekapja magát a bor (nem is nagyon láttam még hasonló átváltozást ilyen rövid idő alatt, de azt már más Nobilis boroknál is megfigyeltem, hogy túlságosan behűteni nem szabad őket; ahogy kiengednek, úgy bújnak elő a részletek; btw Szepsy boroknál ennek épp az ellenkezőjét kezdem tapasztalni: hidegen sokkal szebbek). Öblös, nagy teste egyre jobban kihúzza magát.
Az eleganciát nem leltem meg benne ugyan később sem (másnapra teljesen elfogy a türelmem), ahogy az egyensúly is elbillen az alkohol és talán némileg a cukor révén is (picivel több sav jól esne benne). Zsíros, nagydarab, sőt darabos bor, hosszú lecsengés, komoly beltartalom. De némileg talán már a csúcsán túl. Nehéz inni. 6
[A 2011-est egyébként pár hete kóstoltam: nagyon szép formában van...ld. Száraz Tokaj/2011 c. poszt]