Somló az egyik legizgalmasabb, legegyedibb termőhely a világon. Ezt hivatott hirdetni 'Somlóiak' sorozatunk is. Egy kedves társasággal múlt héten el is látogattam ide. Ismét kisebb szégyenérzettel kell beismernem azt is, hogy amióta borok körül sündörgök, azóta ez az első látogatásom ezen a hegyen. A többieknek már volt némi helyismerete, sőt dolgoztak is pincénél Somlón, úgyhogy ők javasolták baráti hangulatú hétvégének helyszínként. Az első találkozások egy hellyel mindig nagyon meghatározóak, és úgy bevésődnek az ember emlékei közé, ahogy talán egyik későbbi, kapcsolódó élmény sem. Nyári napsütésben érkeztünk. Délután azonban szinte egyik percről a másikra elkomorult az egész hegy. A szieszta után fölkelve zord és hideg hellyé változott körülöttünk minden, mely ólmos felhőkbe, esőbe burkolózik. Sötétszürke kövei csak még drámaibbá tették hűvösen zord hangulatát és olyan érzésem volt, hogy hazai borvidékeink közt a legjobb helyszín lenne a vízvezeték és közvilágítás nélküli, elszigetelt világ egy melankolikus, megrázó művészfilmhez. Szombat éjjel hazafelé megmászva a hegy déli oldalát ránk szakadt az ég út közben. Nulla világítás, csak a földig is leérő villámok világították meg másodpercenként az utat és annak két oldalán a bazaltból rakott embermagasságú támfalakat. Természetesen ronggyá áztunk, de a misztikus olümposzi hangulatú, viharos hegy egy nagyon sajátos élménnyel tett gazdagabbá. Az északi oldal állítólag még ennél is lidércesebb... A hegyet azonban nem istenei miatt ismerjük (persze az emberek sok helyen szeretnek Istent játszani; a borvidékeken sincs ez másképp). Meglátogattunk pár pincét, ha már erre jártunk.

De hogy borokról is szó essék, ha már.... Fekete Béla bácsihoz látogattunk délelőtt (40 perces késéssel; örültek nekünk, talán korunk miatt is). Fekete Béla bácsi közel annyira hozzátartozik a hegy hangulatához, mint a zord bazaltorgonák, a Taposó-kút vagy a Szent Margit kápolna. A 90-es évek dereka óta tekinthető a borvidék első igazán hiteles kézműves pincéjének, ahol rusztikus, a mai száraz fehérborokhoz képest szinte extrém későn palackozott, ám jellemzően nagyon időtálló borok készültek mindig. Ma is. A szemlélet, a koncepció, az elvek szerintem nem sokat változtak. A borok pedig igazolni látszanak a napjaink modernebb érlelési szemléletével némileg szembemenő iskolázást. (Tokajban a szép 2011-es száraz alapanyagok már sok helyen palackban pihennek. Itt a 8-asokat még csak most készítik elő a palackozáshoz, s nem csak a 11-esek, de még a 9-esek is nagy hordóban cseperednek. A pince egyébként régi stílusú, vájt pince, de tisztának és egészségesnek tűnt a levegője, ami a borokon is érezhető.)

Fekete Béla Olaszrizling 2011. (M)
Vakon illat alapján Hársat, íz alapján Olaszt mondtam rá (a játék kedvéért, mert a játék fontos). Orrban csupa krémes, puha vaníliás jeggyel nyit. Később inkább rizlinges barack, herbális, florális, vegetális egyveleg kristályosodik ki belőle. Ízben is a puhaság a legfőbb erénye. Szinte keresgélni kell a termőhelyre jellemző savakat. Somlóihoz képest egészen sima bor. Fajtajelleges mandula, barackmag mutatkozik az utóízben, amivel már egyértelműen az Olaszrizling fajtajegyei érezhetők ki. Alkoholja kissé csíp, savérzetre lehetne kifejezőbb, de így is szép.

Fekete Béla Furmint 2011. (M)!
A friss borok közül a Furmint tetszett most a leginkább. Füstös, szúrós, vérbeli somlói mineralitást érezni benne. Kissé rusztikus jelenség. Ízben hasonlóan sima, kerekre csiszolt ez is. A kortyban sok gyümölcsöt találtam, hosszú, gazdagon ásványos, illetve nektáros zamatú lecsengéssel. Nagy alapanyagnak tűnik. A pince vallja, hogy a Furmint a borvidék fő fajtája. S ha önthetek egy kis olajat a Furmint vs Olaszrizling tűzre: nagyon tetszett, hogy ebben a borban nem volt meg a rizling kesernyéje. A stílus egyébként hasonló.

Fekete Béla Hárslevelű 2011. (M)
Az előzőhöz hasonló, de még füstösebb, minerális, köves jelleg érezhető benne. Ízben ismét simaság, puhaság a meghatározóak. Valahogy könnyebb inni, mint az előző kettőt. Kecsesebb, elegánsabb, így lesz kerek a somlói fajtakörkép, melynek az első három tagja mutatott most elegánsabb irányvonalat.

Fekete Béla Juhfark 2011. (M)
A következő három 11-es bor megint más, kicsit súlyosabb műfajt képviselt. Az enyhe kén kiszellőzése után vegetális illat, mellette bőrös, sonkás fűszeresség a jellemző. Rusztikus, kimondottan old-school somlaiságot mutat. Ízben kissé darabosabbnak éreztem a nehezen megfogható fajta borát. Teste nagyobb, de lustább is. Alkotóelemei mintha még nem rendeződtek volna igazán össze azonos sík mentén...az alkoholra különösen is igaz ez.

Fekete Béla Cuvée 2011. (M)
Csúnyán mondva a maradék/túlcsordult tételekből lett egybe házasítva. Ízben is így szélesebb spektrumú, de a Juhfarkéra hasonlított talán a legjobban. Ízben szintén hasonló módon ez is egy kissé tompább, darabosabb, s az alkohol itt is többnek érződik a jólesőnél. Húsos, krémes ízek töltik ki a jól érett alapanyag borát.

Fekete Béla Chardonnay 2011. (M)
A hegyen az elsők közt kezdtek foglalkozni az egyik legelterjedettebb fehér világfajtával, s jól tették. Kell a nemzetközi kontextus is töredék formában, s örömmel fogadtam, hogy nem rég Angliában Béla bácsi és Bori néni is megragadta az alkalmat, hogy megkóstoljon minél több Chardonnayt (Juhfarkjaik egyébként nagyon népszerűek voltak, és örömmel tapasztalták, hogy a korosabb tételek egyértelműen gyorsabban fogytak el, mint a fiatal minták).
Szóval a Chardonnay eléggé visszafogott illatot mutatott (szinte semmit). Ízben széles, vastag, de szép egyensúlyú bort kóstolhattunk, mely nagyon zamatos és hosszú. Ásványok gazdagsága adja meg a terroir hangulatát benne, krémes simaság pedig a fajta lefegyverző eleganciáját.
Akárhogy is nézzük, szinte késznek éreztem ezeket a 11-es borokat. Ha az enyémek lennének, lehet, hogy maholnap palackoznék, de Béla bácsinál nem kapkodják el a dolgokat...s erre a 8-as, tartályban pihenő tételek és a palackos borok is meggyőző példával szolgáltak alább.

Fekete Béla Furmint 2008. (M)
Hamarosan palackba kerül. Kissé ellentmondásos bor. Mert egyfelől aranyló színe, tömény, erőteljes érett barackos illata, átható trópusi gyümölcsei biztos, hogy legtöbbünket levesznek a lábunkról. Ízben is a szekunder jegyek veszik át a főszerepet. Élénk vitalitást kerestem benne, ám nem találtam minden kortyban. Szépek a savai az íz végén, fűt picit az alkohol, mégis a rusztikussága miatt egy kissé bágyadt bor, mely kevesebb koros elemmel szerintem szebb, jobban kitöltött lenne. Üresedőnek persze nem mondanám, de nehéz volt megítélni, mi lesz vele évek múlva.

Fekete Béla Olaszrizling 2009. (M)!
Acélban várja a palackjait ez a tétel is. Baracklekvár, citrusok, sárga gyümölcsök egyértelmű túlsúlya, melyre mézet csorgattak. Ízben vastag és nagyon hosszú. Itt sokkal több elevenséget éreztem, mint az előzőben. Kicsi kesernye adja meg a rizling hangulatát. Sós lecsengés. Széles spektrumú, ígéretes, ám szintén késznek tűnő bor.

Fekete Béla Hárslevelű 2008. (M)!!
Ismét érett, de még inkább késői szüretes beütésű: sárga barack, citrusok, porosság. Ízben tömör, sűrű szövésű korty. Mérhetetlen hosszúság, húsos, hihetetlen ásványosság szabadul ki belőle a korty végén. Csiszolt, kerek, savai nem éppen túlzóak. Kíváncsi lennék rá is néhány év palackos érlelést követően.

Fekete Béla Olaszrizling 2007.*
Palackos tételek következtek (immár pontokkal, csillagokkal). Termálvizes, minerális illat, sok érett gyümölccsel. Gazdag, zamatos és nagyon telt bor. Húsosan érett gyümölcsök és hosszú minerális íz jellemzi. 7

Fekete Béla Juhfark 2008.*
Az a klasszikus penetránsabb somlói illat van benne, amit én nem nagyon szeretek leírni, nevezzük a rend kedvéért enyhén urinális animalitásnak. (Sok helyi borban meg tud így is nyilvánulni a termőhely.) Citrusos illatra vált aztán, végül egy elég tömör marcipános jelleg lesz illatban is, ízben is uralkodó. Ízben mellette mandula érződik még, masszív test. Ez is húsos, sűrű rácspontú, sok ásvánnyal a lecsengésben, valamint egy kis kesernyével. 7

Fekete Béla Furmint 2007.*
Szép érett illat. Palackbuké, érett barackkal, marcipánnal, töménységgel. Gazdag és hosszú. Sűrű, csiszolt, érett bor, marcipános jegyekkel megint. Komoly, de nem túlzó test, példás egyensúly jellemzi. 7+

Fekete Béla Furmint 2006.
Palackérett, marcipános, szép illat. De hopp, itt már a korty közepén kezd megjelenni egy táguló lyuk, üresedés. Lelágyult, kerek, ingatag tartású bor, mely azrt szépen mutatja, hogy 5-6 évesen is vannak erények egy igazán masszív somlói borban. 6

Fekete Béla Hárslevelű 2007.**
Legszebb, legfinomabb gyümölcsösséget mutató illat, mézzel. Ízben nagyon sűrű rácspontú, jóval zajosabb hangú bor. Eleven, vitális, a kor jegyei még bőven a háttérben. Gazdag és nagyon sűrű ásványokkal búcsúzik hosszan, hogy azt egy aszú is megirigyelné. 7+(8)