x

Ripka Gergely

3 bor kóstolása Demeter Zoltánnal

Tokaji hétvége #3/4

Ennek a tokaji hétvégének a záróakkordja végül is egy vasárnap reggeli látogatás lett Demeter Zoltánnál. Nem volt betervezve egyikünk részéről sem, de a 2007-es borok éjszakába nyúló zajos kóstolása közepette nem nyílt nagyon alkalom az eszmecserére, bizonyos dolgok megvitatására, ezért másnapra meghívott impozáns bemutatótermébe. Korán reggel: Bodrogkisfaludról irány Tokaj, Vasvári Pál utca.

Annyira korán és fáradtan indult a nap, hogy talán egyikünk sem tudott ebben a párbeszédben 100 %-osan részt venni, de sokat beszélgettünk erről-arról (pezsgővel próbáltuk fölélénkíteni magunkat). Beszélgettünk tervekről (ő nagyobbakról, én kisebbekről), tapasztalatokról. Tudjuk, nála mondjuk amúgy sem a kóstolgatásé a főszerep. Nem is jegyzeteltem, 20 perccel az elköszönést követően, a vonaton vetettem papírra a friss emlékeket.
Kritikusai egymásnak az emberek. Néha elfelejtjük ezt, pedig óriási a felelősségünk a másik emberért, hogy tükröt tartsunk felé, hogy lássa önmagát, hol tart, hova tart, jó irányba tart-e. Ezért jó elmenni hozzá mindig. S hogy Demeter Zoltán borai hol is tartanak...?

*Demeter Zoltán VERES Furmint 2009.*
Vörösposztó nekem ez a Furmint. Vannak borok, melyek valódi nagyságát alighanem csak én nem értem ezen a világon. Ez a negyedik alkalom, hogy a poharamba került (tulajdonképpen nem is itt Demeter Zoltánnál, hanem még az ominózus előző esti kóstolón került kibontásra Matt Kramer tavalyi kedvence, mert a készítője kíváncsi lett volna, hogy a kristálytiszta Rieslingek mellett ez a rendhagyó, úttörő furmint mit mutat. Legyen! - mondtuk). Kár hogy nem vakon nyitottuk, bár ősszel vakon is kóstoltam.
Fémes, fiatalos, kortalannak ható illat a 7-esek után. Alapvető erénye az elegancia: tiszta, huncutul könnyed és lefegyverző elegancia árad szét belőle. Filigrán és kecses bor. Pengeéles régi énje teljesen lekerekedett, kristályosra csiszolódott és selymesen bomlik ki kedvessége. Simaság, illesztésektől mentes folytonos egész, légiesen könnyed, de mégis akad mögötte bőven ásvány, izgalmas élénkség és tartalom is. Kétségtelenül az egyik legpozitívabb dolog, ami valaha is palackba került Tokajban. Értem, hogy mit szeret rajta határainkon innen és túl mindenki (Berecz Stéphanie-nak különösen tetszett), de nekem kicsit hiányzik belőle a 2005-től 2008-ig érezhető súly, tekintélyesség (de talán valóban az én készülékemben van a hiba). Ez a bor egyszerűen másról szól, s az a gyanúm, egy új korszak, új borstílus felé nyitotta meg a kapukat (melynek a 11-es Kakas és Veres Furmintok tűnnek a legígéretesebb követőinek). 7(+)

*Demeter Zoltán LAPIS Furmint 2009.**
Ennek a bornak köszönhetően láttam igazán jól, hogy amit a Veresből én személy szerint hiányolok, az talán a Lapisban van meg a leginkább. Nem kóstoltam korábban. Bár azt gondolom, hogy a 6-os, 7-es és pláne a 8-as még töményebb, súlyosabb és zajosabb furmintok voltak! Tiszta illat, főként barackkal. Ő is légiesen könnyed, selymes eleganciát mutat orrban. Ízben sem súlyos. A kerekség és kifinomultság határozza meg ezt a furmintot is. Nem az intenzitásokról szól, sokkal inkább a simaságról, a termőhely tiszta karakteréről, szépségéről. Nagyon másaknak, előzmény-nélkülieknek érzem ezeket a 9-es Demeter Zoltán borokat. Őszinte, mégis jól érthető, nemzetközi mércével is könnyen értelmezhető stílust mutatnak. A furmint savproblémái már rég nem kísértenek. Hiányzó élekről tehát már kár is beszélni, hisz alapvető erény. Az egész bor hihetetlenül kerekre csiszolt a korábbi, súlyosabb Demeter Zoltán Furmintok után. 7+(8)

*Demeter Zoltán Tokaji Aszú 2003.***
Extrém alacsony (8.5 v/v %) az alkoholja, 248-as a természetfeletti természetes maradékcukra. Nem is került forgalomba. Mintha kilométer mély szakadék fölé hajolnék olyan mélységű ennek a Demeter Zoltán aszúnak az illata is behunyt szemmel. Egzaktabbul: forró baracklekvárt éreztem benne (mégis nem nagyon tudnék termelőt mondani a borvidékről, aki ezt az unalomig ismételt, klisészerű kajszisságot ennyire szép formába tudja önteni). Melegsége, tömörsége szinte simogató. Ízben élénk savai lepnek meg a leginkább. Ez az aszú vibrál, mintha tegnap palackozták volna. A kor és az évjárat avaros, dohányos jegyei egyáltalán nem érezhetők rajta (bár szellőzött állapotban került elém, de érdemes összevetni: a 3-as Főborral, 3-as Királyudvar Lapis aszúval, melyek sokkal korosabb jegyeket mutattak pár éve is, ugyanattól a borásztól). Íze szűnni nem akaró, hömpölygően krémes, kimondottan tejkaramellás, grillázsos. Mintha le sem lehetne nyelni, olyan hosszú. Óriási test. Ólomsúlya ellenére mégis hibátlanok az arányok. Felejthetetlen borminőség, melyet büszkeséggel kell mutogatni ország-világ előtt. Mert aszú névvel csakis valami igazán nagyszerű dolog kerülhet palackba. 9+

(Szepsy és a Királyudvar is hozza évről-évre a 3 csillagos szintet aszúk terén, de hogy ilyen koncentrációt, minden évjáratban ilyen kiegyenlített, magas színvonalat is...? Nehéz kérdés. Minden évjáratból csak kevesen részesülhetnek, de aszúban és késői szüretben is alighanem Demeter Zoltánt mondanám a létező legbiztosabb tippnek.)

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább