Ennek a tokaji hétvégének a záróakkordja végül is egy vasárnap reggeli látogatás lett Demeter Zoltánnál. Nem volt betervezve egyikünk részéről sem, de a 2007-es borok éjszakába nyúló zajos kóstolása közepette nem nyílt nagyon alkalom az eszmecserére, bizonyos dolgok megvitatására, ezért másnapra meghívott impozáns bemutatótermébe. Korán reggel: Bodrogkisfaludról irány Tokaj, Vasvári Pál utca.

Annyira korán és fáradtan indult a nap, hogy talán egyikünk sem tudott ebben a párbeszédben 100 %-osan részt venni, de sokat beszélgettünk erről-arról (pezsgővel próbáltuk fölélénkíteni magunkat). Beszélgettünk tervekről (ő nagyobbakról, én kisebbekről), tapasztalatokról. Tudjuk, nála mondjuk amúgy sem a kóstolgatásé a főszerep. Nem is jegyzeteltem, 20 perccel az elköszönést követően, a vonaton vetettem papírra a friss emlékeket.
Kritikusai egymásnak az emberek. Néha elfelejtjük ezt, pedig óriási a felelősségünk a másik emberért, hogy tükröt tartsunk felé, hogy lássa önmagát, hol tart, hova tart, jó irányba tart-e. Ezért jó elmenni hozzá mindig. S hogy Demeter Zoltán borai hol is tartanak...?

*Demeter Zoltán VERES Furmint 2009.*
Vörösposztó nekem ez a Furmint. Vannak borok, melyek valódi nagyságát alighanem csak én nem értem ezen a világon. Ez a negyedik alkalom, hogy a poharamba került (tulajdonképpen nem is itt Demeter Zoltánnál, hanem még az ominózus előző esti kóstolón került kibontásra Matt Kramer tavalyi kedvence, mert a készítője kíváncsi lett volna, hogy a kristálytiszta Rieslingek mellett ez a rendhagyó, úttörő furmint mit mutat. Legyen! - mondtuk). Kár hogy nem vakon nyitottuk, bár ősszel vakon is kóstoltam.
Fémes, fiatalos, kortalannak ható illat a 7-esek után. Alapvető erénye az elegancia: tiszta, huncutul könnyed és lefegyverző elegancia árad szét belőle. Filigrán és kecses bor. Pengeéles régi énje teljesen lekerekedett, kristályosra csiszolódott és selymesen bomlik ki kedvessége. Simaság, illesztésektől mentes folytonos egész, légiesen könnyed, de mégis akad mögötte bőven ásvány, izgalmas élénkség és tartalom is. Kétségtelenül az egyik legpozitívabb dolog, ami valaha is palackba került Tokajban. Értem, hogy mit szeret rajta határainkon innen és túl mindenki (Berecz Stéphanie-nak különösen tetszett), de nekem kicsit hiányzik belőle a 2005-től 2008-ig érezhető súly, tekintélyesség (de talán valóban az én készülékemben van a hiba). Ez a bor egyszerűen másról szól, s az a gyanúm, egy új korszak, új borstílus felé nyitotta meg a kapukat (melynek a 11-es Kakas és Veres Furmintok tűnnek a legígéretesebb követőinek). 7(+)

*Demeter Zoltán LAPIS Furmint 2009.**
Ennek a bornak köszönhetően láttam igazán jól, hogy amit a Veresből én személy szerint hiányolok, az talán a Lapisban van meg a leginkább. Nem kóstoltam korábban. Bár azt gondolom, hogy a 6-os, 7-es és pláne a 8-as még töményebb, súlyosabb és zajosabb furmintok voltak! Tiszta illat, főként barackkal. Ő is légiesen könnyed, selymes eleganciát mutat orrban. Ízben sem súlyos. A kerekség és kifinomultság határozza meg ezt a furmintot is. Nem az intenzitásokról szól, sokkal inkább a simaságról, a termőhely tiszta karakteréről, szépségéről. Nagyon másaknak, előzmény-nélkülieknek érzem ezeket a 9-es Demeter Zoltán borokat. Őszinte, mégis jól érthető, nemzetközi mércével is könnyen értelmezhető stílust mutatnak. A furmint savproblémái már rég nem kísértenek. Hiányzó élekről tehát már kár is beszélni, hisz alapvető erény. Az egész bor hihetetlenül kerekre csiszolt a korábbi, súlyosabb Demeter Zoltán Furmintok után. 7+(8)

*Demeter Zoltán Tokaji Aszú 2003.***
Extrém alacsony (8.5 v/v %) az alkoholja, 248-as a természetfeletti természetes maradékcukra. Nem is került forgalomba. Mintha kilométer mély szakadék fölé hajolnék olyan mélységű ennek a Demeter Zoltán aszúnak az illata is behunyt szemmel. Egzaktabbul: forró baracklekvárt éreztem benne (mégis nem nagyon tudnék termelőt mondani a borvidékről, aki ezt az unalomig ismételt, klisészerű kajszisságot ennyire szép formába tudja önteni). Melegsége, tömörsége szinte simogató. Ízben élénk savai lepnek meg a leginkább. Ez az aszú vibrál, mintha tegnap palackozták volna. A kor és az évjárat avaros, dohányos jegyei egyáltalán nem érezhetők rajta (bár szellőzött állapotban került elém, de érdemes összevetni: a 3-as Főborral, 3-as Királyudvar Lapis aszúval, melyek sokkal korosabb jegyeket mutattak pár éve is, ugyanattól a borásztól). Íze szűnni nem akaró, hömpölygően krémes, kimondottan tejkaramellás, grillázsos. Mintha le sem lehetne nyelni, olyan hosszú. Óriási test. Ólomsúlya ellenére mégis hibátlanok az arányok. Felejthetetlen borminőség, melyet büszkeséggel kell mutogatni ország-világ előtt. Mert aszú névvel csakis valami igazán nagyszerű dolog kerülhet palackba. 9+

(Szepsy és a Királyudvar is hozza évről-évre a 3 csillagos szintet aszúk terén, de hogy ilyen koncentrációt, minden évjáratban ilyen kiegyenlített, magas színvonalat is...? Nehéz kérdés. Minden évjáratból csak kevesen részesülhetnek, de aszúban és késői szüretben is alighanem Demeter Zoltánt mondanám a létező legbiztosabb tippnek.)