x

Ripka Gergely

Moet & Chandon mesterkurzus a Vincén

A Moet alighanem a legpopulárisabb epernay-i pezsgőműhely. Nincs divatmagazin egész oldalas, szép Moet-reklám nélkül (többnyire Scarlett Johansonnal), mely hatásosan hirdeti a Champagne-életérzést. De a populáris jelleg szerintem a pezsgők stílusában is kitapintható szépen. Brut pezsgőikben (főleg a rosékban) szinte mindig érezni némi maradékcukros édességet, amitől nyilván közérthetőbb, jobban iható lesz egy száraz pezsgő (bevallhatom, nem csak a hölgyek számára). A nagyszabású rendezvény szervezőiről kaptam egy kedves telefonhívást a hét elején, hogy ha akarok, mehetek erre a VinCE kurzusra, melyet a Moet 10 borásza közül az egyik, Elise Losfelt tartott meg a korán kelő hazai közönségnek.

A fiatalos, jó kedélyű hölgy bájos humorral és sok mosollyal fűszerezve adta elő a Moet pezsgők legfontosabb készítési sajátosságait (néhol lavírozva a szakmai és a kicsit közhelyes stílus között...persze meglehet, hogy voltak a közönség tagjai közt olyanok, akik nem tudják, miért kell forgatni a pezsgős palackot érlelés közben). A pincemesterrel szorosan együtt dolgozik, egyben ő a borászati részleg szóvivője is, ráadásként hatodik generáció óta foglalkozik a családja borászattal. Tanulmányai során több ország borkészítési sajátságaival megismerkedhetett.

Elmesélte, hogy a pezsgők náluk alsó hangon 600-800 tételből, igen körültekintő házasítással készülnek el. A jó champagne titka a fajta, az évjárat és természetesen a házasítás apró részleteiben keresendő. Alap pezsgőikben a Pinot noir és Chardonnay közel azonos jelentőséggel szerepel, az évjáratosokban aztán a Chardonnay kap több szerepet, de ott már a Pinot meunier is több adásidőhöz jut. A Moet kedveli utóbbi fajtát is. Ahogy a Grand Vintage neve is jelzi, csak a nagy évjáratok kerülnek külön palackba. Mindegyik egy jól felismerhető lenyomata kell, hogy legyen az adott évnek.

Az alap Imperial mellett az alábbi évjáratos fehér pezsgőket mutatta be ezen a szombat reggelen:

Brut Imperial Magnum

(Általában 30-40 % Pinot noir és hasonló arányú Pinot meunier mellett 20-30 % Chardonnaybol tevődik össze a Moet Brut Imperial. Dosage: 9 g/l) Több mint 100 tétel házasítása. Tiszta zöldalmás illat, mely alapvetően kevésbé az autolízises, sokkal inkább a primer jegyeket engedi előtérbe most. Ízre ez most teljesen száraz, szikár, kissé talán nyers is. Citrusos gyümölcsök, ropogós, vibrálóan élénk hangulat mellett briós. A habzást elsőre szintén kicsit erőteljesnek éreztem az első kortynál (de később is). Lehetne etéren moderáltabb is. Fiatal még. 6

(Érdekesség Márkus György Champagne-szakértőtől: az összes champagne-i termelés 10 %-át a Moet Brut Imperial teszi ki...)

2006

Csak tavasz második felében kerül forgalomba, szóval ez igazi premier. Egész más vonal: nugát, édes és sós péksütemény, briós, egyértelműen a másodlagos erjedés sajátos illata és ízjegye teszi egyedivé. Szénsavassága sokkal simább. Talán picivel lustább, krémesebb a 4-esnél, savai enyhébbek, amitől halványabbnak, áttetszőbbnek tűnik, de így is gyönyörű. Fiatal még, a palackérlelés előnyére válhat. 7

2004

Champagne-ban sokkal jobb hírű évjárat, mint 2006. Chardonnay: 38 %  Pinot Noir: 33 %  Pinot Meunier: 29 %  Dosage: 5 g/l. Jelenleg ez a futó évjáratosa a Moetnek (2012-es degorzsálás). Sokban hasonlít illata a 6-oshoz: sok péksüti, gumi, csillogóan tükrös szín. Kifinomult buborékok. Finom savérzet adta feszesség és egyszerre krémes gazdagság, mélység, valamint kimunkáltabb test teszi többé, mint az alap Imperialt. Az egyik kedvencem volt. 7+

1999

Koronazáras volt még, ami egy korábbi érában jellemző degorzsálás előtti zárásmód volt Champagne-ban, de a Moetnél is rájöttek, hogy hosszú távon nem megfelelően érnek benne a borok. A markáns palackbuké mellett vegetális, egész halványan dugósnak is tűnt, a gyanúm a levegőn még inkább erősödött bennem (többen is jelezték a közönségből, de Romsics László és a többi Vincés szervező égre-földre esküdöztek, hogy ennek a pezsgőnek minden palackja ilyen....mintha a második üveg tisztább lett volna valamivel, de az sem volt az igazi.)

1993

Ez szerencsére tiszta. Mitöbb a délelőtt egyik legszebben érett legszebb tétele. Pinot Noir 50%, Chardonnay 30%, Pinot Meunier 20%. 2011 novemberi degorzsálás. Dosage: 7g/l. Herbális jegyek, pici gumival. Karamell, grillázs, hosszú íz, szép érettségi állapot. Mély, gazdag és még abszolút érlelhetőnek tűnt, kiváló állagú buborékokkal, krémességgel mindvégig. 8

1985 (magnum)

A 99-eshez hasonlóan (vagy még határozottabban) TCA-snak és öregnek tűnt. Abszolút csalódás.

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább