Mostanában lett 150 éves az épernay-i borászat. 40 % pinot noir, 40 % meunier, 20 % chardonnay az összetétel. Az évjárat 2019, a degorzsálás idén márciusban történt. Közepes szalmaszín, tartós habzással. Illatban modern, tiszta, fiatalos jegyek: sok kenyér, péksütemény, krétapor, almatermésű gyümölcsökkel fűszerezve a háttérben, diszkréten. Elegáns, kifejező, makulátlan és megnyerő aromatika jellemzi. Szájban teljesen száraz érzet (4.5 g/l a dosage papíron, de nekem a pince tételei mindig elég fickós savérzetűek). Nagy buborékok, elég szúrós CO2, hozzá magas a sav is, sok éles citrussal, birssel, de magas szerkezettel. Meszes termőhelyi vonások. Csak a korty legvégén érezni egy egészen halványan disszonáns érettséget benne, de a primer, szekunder és tercier jegyek összességében szép harmóniát alkotnak, kis puha krémességgel a lecsengésben. Másnapra is tartja magabiztos minőségét a palackban. Korrekt példa a grower mezőnyből! 

Ritkán hozom szóba, de most van apropója, mennyire meghatározó szereplője a hazai boros közéletnek a Bortársaság. Mondom ezt úgy, hogy nekem is az első boros munkahelyem volt (2008), de közben sokkal többnek bizonyult: iskola borok, emberek, kereskedelem, kommunikáció terén. A lehető legjobb iskola, sokaknak ajánlottam már az évek során (vevőknek, munkavállalóknak is). - Széles kitekintés, inspiráció, elegáns és dinamikus mozgású csapat, aminek mindenkor büszkeség a tagja lenni. Hét év is eltelt, mióta elhagytam a BT-t, messzire sodort az élet, látókörömbe került többszáz hazai és nemzetközi brand, sokezer borral, amik még tágabb mátrixot építettek az ízlésemben (elfogultsággal senki sem vádolhat, aki rendszeresen olvassa a blogot), de máig biztos vagyok benne, hogy a Bortársaság nélkül nem az lennék én sem, de a magyar borszerető közönség sem, ami. Hogy ez konkrétan (elég) jó-e, lehetne-e jobb/másabb stb, azon persze el lehet vitatkozni. Nekem rengeteget adott az elején a BT-s “alapcsomag”, de képesek máig fenntartani (talán nem csak az én) érdeklődésémet állandó újdonságaikkal (ezen is el lehet merengeni persze, hogy jó-e a borpiacnak, hogy az állandó újdonságok igénylésére nevel), hazai és külföldi választékával. A grower champagne-ok világát például pár éve ők (is) kezdték el közelebb hozni a honi fogyasztóknak, s bár nem lehet könnyű a közismert nagy házak mellett érvényesülni velük a mi kis piacunkon, azóta is rendületlenül hisznek benne. Most teszteltem közülük hármat:

Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Damery környékét ne hagyja ki senki, aki Reims-től délebbre kalandozik. A borvidék egyik legszebb, dűlőkkel ölelt kilátópontja, a Hautvillers is útba esik jövet-menet (félúton Épernay-ből, alig néhány kilométer kellemes bringázás, és a Marne damery-i partja mentén bringaút is adott). A Burgundia & Champagne Magazin (Márkus György magyar Champagne-pápa tollából) bizonyára több olvasónk számára ismert alapmű. Kétségbeesésemben vettem kezembe, mikor szembesültem vele, hogy a legtöbb borászatnál a hétvége és a szüret miatt igen necces, hol tudnak majd minket fogadni. Damery-ből Bastien már másnap készséggel válaszolt levelemre, küldött egy árlistát, két tétel két főre pont ideális kezdésnek tűnt vasárnap reggelre…

A komplett, hisztérikus online foglalósdimnak az eredője az volt, hogy nos a szállásunkat rendkívül bölcsen szombat-vasárnapra igényeltük (taps), ami mint kiderült Champagne-ban szinte szent ünnep, ergo nem nagyon nyit ki a kutya se. Eleinte a válaszemailek vonakodása, majd a legnagyobbak (pl. VCP, Moet) weboldalán is tapasztalt szombat kora délutáni utolsó foglalható időpontok voltak gyanúsak… De nem adtuk fel! Itt ajánlom mindenki figyelmébe a champagne-booking oldalt, ahol igen széles merítésben lehet foglalni 1-3 pezsgős kóstolóra tetszőleges létszámmal (emailben jön visszaigazolás és csak a helyszínen kell fizetni). Az árak 8 eurótól indulnak a kettő-három jegyű összegek felé (lehet itt a nagyokhoz is foglalni). A legtöbb helyen 1-1.5 órás vezetett birtokbejárás is tartozik ebbe, de érdemes feltérképezni, hol mit adnak a pénzünkért (ilyen kemény időkben). Így jutottunk el, minden különösebb előismeret nélkül pezsgős tripünk következő állomásaira. Újabb kis pince következik a hajtás után.

A külföldi kitekintés fontos. Mint ilyen, számomra a francia eredetvédelmiség a legfontosabb inspiráció (egyetértve legfontosabb mentoraimmal). Itt van például a világ első számú pezsgős borvidéke, Champagne. - Klasszifikáció és termékleírás, finom szerkezet, buborékméret, finesz vs. oxidáció, dosage vs. egyensúly stb. Vajh lehet-e még lerágni bármit erről a csontról, vagy csak ugyanazokat a köröket lehet futni a pezsgőspoharak körül? Dórimmal két napot töltöttünk el Épernay-ben (Reims nekem korábban megvolt: a borvidék centruma, ahol a legnagyobb nevek tanyáznak, a katedrálissal, villamossal, borbárakkal). Minden más Reims-től délre található Champagne-ban. Vidékibb miliő, de számos komoly házat és főleg growert találunk. Négy részes sorozatban igyekszem bemutatni, hogy különösebb kapcsolatok nélkül (rövidgatyás inkognitoban), a turista verzióval mennyiért mit kap a szomjas utazó a környéken. Első állomásunk az itthon is kapható Léclerc volt.

Kató Andrást legtöbben talán még a Terroir Clubos időkből ismerhetjük. Időközben a képlet sokat változott, emlékszünk még a Terra Hungarica-ra, aztán később lett Mitiszol? - eseménysorozat, s immár a Chefmarketen belül zajlik a természethű borok képviselete, többek közt Juhász Panka szaktudásával megtámogatva a csapatot. A Haris Parkban tartottak tavaszi kóstolót, és mivel egyébként is régen kóstoltam az András által képviselt pincék boraiból, az időpont is megfelelt, így alig vártam, hogy megszondázzam az izgalmas választékot. Lássuk!