X

CHAMPAGNE

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Évzáró a FineWines.hu-nál

Bajnokok ligája 2017

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők a Kakasban

Finom buborékok nyomában Tokajtól a Cristalig...

Immár hagyománnyá vált, hogy minden augusztus elején összejön egy szakmai-baráti társaság borászokkal, szakmabeliekkel (zömmel Hegyaljáról, Etyekről és a Mátrából) és együtt kóstolunk, beszélgetünk, adott tematika mentén. Az egész napos habkönnyű kis program Demeter Zoltán Kakas-dűlős teraszán kerül megrendezésre 4. éve és ha már a pezsgő központi kérdés a szóban forgó tokaji birtok mindennapjaiban, így idén az „elegáns buborék” került fókuszba. Hoztak tokajit (furmintot, hársat is), proseccot, trentoit, cavat és természetesen a champagne-i extázis és rácsodálkozás sem maradhatott el. A pezsgőkről és készítőikről Márkus Gyuri (szakértő) és Hantos Laci (kereskedő) mesélt. A jó hangulatú kóstoló tanulságai és jegyzetei:

Tovább

Ripka Gergely

Billecart Salmon kóstoló

Champagne-ból sosem elég. Kevés borvidék van a Földön, ahol a viszonylag szerény adottságok ellenére akkora kultúra és hagyomány tudott lerakódni egy speciális bortípus köré, mint Reims és Epernay környékén. A champagne hosszú idők óta, jópár gazdasági válság és történelmi viszontagság ellenére is meg tudta őrizni luxustermék mivoltát, és tudjuk, hogy az ilyesmiben a franciák verhetetlenek (Bordeux, Burgundia, Cognac stb). Számos elhivatott  pezsgőház ház és pezsgőkészítő dinasztia tudta megszilárdítani pozícióit a mindenkori piaci trendek közepette. A Billacert Salmon is egy közülük Mareuil-Sur-Ay-ból. A történetük 1818-ban kezdődött, Nicolas Francois Billecart és Elizabeth Salmon házasságkötésével.

Tovább

Ripka Gergely

Moet & Chandon mesterkurzus a Vincén

A Moet alighanem a legpopulárisabb epernay-i pezsgőműhely. Nincs divatmagazin egész oldalas, szép Moet-reklám nélkül (többnyire Scarlett Johansonnal), mely hatásosan hirdeti a Champagne-életérzést. De a populáris jelleg szerintem a pezsgők stílusában is kitapintható szépen. Brut pezsgőikben (főleg a rosékban) szinte mindig érezni némi maradékcukros édességet, amitől nyilván közérthetőbb, jobban iható lesz egy száraz pezsgő (bevallhatom, nem csak a hölgyek számára). A nagyszabású rendezvény szervezőiről kaptam egy kedves telefonhívást a hét elején, hogy ha akarok, mehetek erre a VinCE kurzusra, melyet a Moet 10 borásza közül az egyik, Elise Losfelt tartott meg a korán kelő hazai közönségnek.

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők világában Vol. #1.

Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.

Tovább

Ripka Gergely

Louis Roederer: újabb magabiztos alapok

újabb Champagne-i csodák

Pár héttel ezelőtt a Veuve Clicquot két alap Champagne-áról szólt egy bejegyzés. Champagne-t időről-időre kóstolni kell. Egyrészt, hogy lássuk, ilyen egy igazi pezsgő (nem az, amit Szilveszterkor annak iszunk). Másfelől az egyik legészakabbi francia borrégiót a luxusbrand-építés egyik legékesebb példájának érzem, amiben úgy egyébként a franciák igen sok egyéb példát tudnak fölmutatni (elég csak az Ugni blanc szőlőfajtára gondolni, mely a maga nemében igen fájdalmas borokat adó fehér szőlő, aztán Cognac név alatt végül mégis szép karriert futott be...mi pedig küzdünk, hogy a világ újra elhigyje, hogy egy olyan kivételes csoda, mint az aszú a királyok itala). A különféle reims-i és epernay-i pezsgőházak számos neves törzsvevővel büszkélkedhetnek, büszkélkedhettek a történelem folyamán. A Pol Roger - Chruchill, Piper Heidsieck - Marilyn Monroe, illetve Bollinger - James Bond pársosításokról bizonyára a legtöbb olvasó hallott már. A mai poszt témáját adó Roederer-ék pedig köztudottan az orosz cárok hivatalos pezsgőellátói voltak. A közhellyel bizonyára nem árulok el nagy titkot: tudtak élni..:

Tovább

Ripka Gergely

Veuve Clicquot: magabiztos alapok

Két évjárat nélküli Champagne, kétféle színben

A napokban volt olyan szerencsém, hogy az egyik legismertebb champagne-i ház, a Veuve Clicquot két alappezsgőjét megkóstolhattam együtt. Idehaza zajosra sikerült az elmúlt évek pezsgőforradalma. A barikádokon Szentesi József a vezér, de fölsorakozott mellette egy sor remek hazai borász is, akik láthatóan nagyon hisznek a buborékokban (nem beszélve a korábban megvalósult hazai pezsgőapparátusokról: Királyudvar, de másutt is készülődnek hasonlóval). Új termékpaletta jelent meg számos borvidéken: gyöngyözők, habzók, palackos erjesztésű tételek hosszú sorából válogathatunk immár. Inkább kísérletnek érzem az eddigi eredményeket.
Amikor azonban az ember egy törékeny szépségű Champagne-al találkozik, rádöbben, hogy ez a műfaj bizony nem is olyan egyszerű, sőt nehéz. Pláne nagyon nehéz megközelíteni az évszázadok során (csaknem) töretlenül fejlődő, finomodó reims-i vagy epernay-i pezsgőházak által lehatárolt minőséget.

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#1.

Külföldi fehérborok vegyesen

Pár napja Londonban jártam. Demeter Zoltán egyik ottani kereskedője Mark Savage MW tartott ott szelekciójából egy sétálókóstolót kereskedelmi partnerei, komolyabb vevői számára. Még soha nem jártam Londonban, ahol a Master of Wine-ok népsűrűsége világszerte a legnagyobb, ahol a borpiaci trendek íródnak, s ahol értelemszerűen a borkultúra is olyan szinten rezonál, amire mindnyájunknak érdemes olykor rácsodálkozni. Szóval Demeter Zoltán fölvetette, én pedig mentem, hogy nyitott szemmel, füllel és szívvel lássak egy szeletet mindabból, amitől mi idehaza fényévekre vagyunk egyelőre… S persze kóstoltam is, ha már ott lehettem. Nem akármilyen erősségű fehér sorban lehetett részem Mark Savage jóvoltából (erről fog szólni eheti londoni jegyzeteim első része):

Tovább

Ripka Gergely

Duval-Leroy Brut Champagne**

Rá voltam szomjazva már egy ideje egy igazán jó Champagne-ra. Ebben a Duval-Leroy alap Brut-ben meg is találtam, amit kerestem. Fehér virágok kristálytiszta és simogató illata fogad a pohárban. Aztán kis briós és édes keksz, de egyáltalán nem az a tolakodó élesztősség a főszereplő, hanem a kedves élénkség (épp amit szeretek). Ízben folytatódik a krémes, virágos elegancia, elég hosszú az íz, finoman és gazdagon pezseg. Nekem bejött.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább