x

Ripka Gergely

Samuel Tinon - helyszíni szemle (2o2o)

Az örökkévalóság egy darabkája és a legjobb települési bor Hegyalján

Egy pillanatra ugorjunk csak vissza (megint) a 90-es évek Tokajába! Hisz oly sok kérdés és válasz merült fel vagy süllyedt végleg a mélybe akkoriban. Az egyik kedvenc innovációs időszakom, a hőskorszak, amikor magyar és külföldi szakemberek sok mindenben döntésre jutottak a tokaji borok múltját és jövőjét illetően. Egy későbbi francia repülőborász sorkatonaként 91-ben érkezett a borvidékre Bordóból, tele ambíciókkal, szakmai elszántsággal. Szepsy István mellett dolgozott a Royal Tokajiban, 94-ig. “Hányszor volt, hogy lementünk este 9 óra tájban a pincébe, akkoriban még nem is volt lenn sok tétel, de reggelig kóstoltunk és beszélgettünk. Bár akkor még nehezen értettem a magyart, így jobban örültem, ha inkább lerajzolja a dolgokat.” - Meséli ma nevetve Samuel. Említ azonban még egy fontos inspirációt, Pogácsás János személyét, kinek nevét mára csupán a Szarvas-dűlőben róla elnevezett présház őrzi az utókornak.

 

 

Az, hogy Pogácsás Jánosnak mekkora szerepe volt vagy lehetett volna a 90-es években, már csak kevesen tudják. Közmegegyezés született a Borkombinát romjain: friss, fiatalos, modern aszúkra fogják ezután felépíteni a hazai és külföldi tőkével megalapított, új birtokokat; a piac pedig eldönti, melyik arcát szereti jobban a tokajinak: a régit vagy az új, modernebbet. A ma is jegyzett birtokok döntő része és a szakma egyértelműen szakítani akart a sötét múlttal.

Samuel Tinon az évezred végén visszatért és letelepedett Olaszliszkán, hogy saját birtokán életben tartson egy lángot a tradicionális tokajiból, ahol a szamorodni élesztő hártya alatt készül, és ahol az édes borok alacsony kén mellett, mélyebb színnel, érlelt állapotban forgalomba hozva is meg tudják mutatni, hogy Tokaj gyönyörű. 

Ebben a munkában pedig nagyon fontos mentora volt Pogácsás János, aki 1938-ban, kemény időszakban született, ám három korszak aszúit is ismerhette: a világháború előttit, utánit és a rendszerváltást követő új korszak, ma is ismert aszústílusát. Egy eltűnt és egy letűnt kor legnagyobb aszúértőjének egyaránt tartották, aki megfigyelte ezeknek a boroknak a fejlődését a hordóban és palackban, így vélhetően kivételes jártasság és kóstolási tapasztalat birtokában volt, résztvett számos évjárat házasításában is a borkombinát idejében. Samuel sokat kóstolt vele, kikérte az ő véleményét is, hogy közelebb kerüljön olyan kérdésekhez, melyeket sokan végleg lesöpörtünk az asztalról egy szebb jövő reményében; így mégis olyan válaszoktól fosztottuk meg magunkat végleg, melyek a történelmi idők aszúihoz is közelebb vihetnének minket. Samuel noha látta, hogyan dolgoznak a ma is elismert nagy nevek (a Royalnál Szepsy István, majd négy évig az Oremusnál Bacsó András), de esélyt adott ennek a nagy tudású öreg úrnak is. Pogácsás János 2007-ben halt meg. 

 

A történet mai állását mind ismerjük. - A közmegegyezés radikálisan más irányba terelte a borvidék mai stílusát, mely nyilván látványos és kétségkívül fontos eszköze lett a paradigmaváltásnak. Az aszú sárga lett, a szamorodni szinte kizárólag édes, a száraz bor pedig botritiszmentes (néhány éve a száraz szamorodni szinte el is tűnt a piacról, mostanra a sherryktől ihletetten érdekes módon újra mocorgás érezhető körülötte). Samuel úgy nőtt föl Sauternes-től nem messze, hogy a borba kellett a számottevő kéntartalom a stabilitáshoz, és érezte, hogy ez nem jó, Tokajban azt keresi, hogyan tudtak hajdan úgy édes borokat készíteni itt, hogy a kénszint alacsony, amivel egyúttal hű maradt a tradicionális értékekhez, még akkor is, ha ezzel mindenféle árral szembe ment. Önálló piacépítésbe kellett kezdenie és egy némileg mellőzött tudást és stílust szinte egyedül ápol a prémium borok mezőnyében.

 

Mikor először kóstoltam a borait (2009 körül), akkor még nem is készített botritiszmentes borokat. Azóta szervezett árveréseket a Borlovagrenddel, készült jópár ragyogó Olaszliszka-bor is általa, és immár több dűlőből palackoz ő is száraz bort, a rá jellemző stílusú hagyományos bortípusok mellett:

 

Birtok Furmint 2017

Egészen egyedi, kissé vegetálisba hajló, fiatalos illat. Ízben feszes sav, szép szerkezet, végig szárító korty. Fiatal, citrusos, savakban hangsúlyos bor, mely a gasztronómiában is kiváló lehetőségeket tartogat és mégis kellő mélységei is vannak. 5+

 

Olaszliszka 2017.*

Alighanem a legjobb települési bor, mely ráadásul 100 % hárslevelű. Olaszliszkán jellemzően jóval magasabb valamiért a hárslevelű aránya a borvidék többi részéhez képest. Samuel ezt a lehetőséget jól meglátta és limitált tételként minden évben készül ennek mentén village bor. Gyönyörű, buján hársas illat: érett narancs, egzotikus gyümölcsök, grapefruit. Húsos, finom, érett gyümölcsök tobzódnak ízben is. Wooow, igazi élmény, kerekítő cukor (10 g/l) teszi még haraphatóbbá. Imádom… 6+

 

Kásás Furmint 2017.

Illatosabb a furmint-mezőnyön belül, több kedves virágos jeggyel felöltöztetve. Ízben feszes, citrusos, viszonylag neutrális furmintosság jellemzi. Kis hordóvanília díszíti, sok sav, szárító és fiatalos ízek érezhetők itt is. 6

 

Határi Furmint 2017

Nagyon ismerős jegyek: Csontos és Homonna Határikban is gyakorta érezhető sárgás árnyalatok, naranccsal, barackkal, érett citrusokkal, sárga színű kemény cukorkával. Feszes íz, melyet a hordó itt is kísér. Szárítóan citrusos, tiszta ízek, és az egész borban van egy szikár, csontos, északias vonás. Fiatal, szinte olyan, mint egy tartályminta, de érdemes lesz nyomonkövetni. 6+

 

Száraz Szamorodni 2009.

Hét évet töltött hártya alatt a palackozásig. Erős botritisz, kristálytiszta száraz szamos stílusjegyek, sok dióval, intenzív, szúrós bukéval. Ízben kesernyés, tipikus, de széles, vállas száraz szamorodni, melyet a zöld dió ízben is ural. Tetszik, hogy nem a savról vagy a hodóról szól, mint oly sok száraz szamorodni. Ebben az értelmezésben ez a műfaj gyönyörködtetni is tud. Fejlődött tavaly óta. 6

 

Édes Szamorodni 2011.*

Méz, propolisz, kandírozott barack és narancshéj gyönyörűen fejlődő illata, egy kis fehér csokival és likőrrel mélyítve. Magas cukor, óriási test, telt, vállas, egy kissé sauternes-i jelleg, viszonylag kevés savval. Nagy koncenctráció és finom aszalt gyümölcsök ízben is. 7+ 

 

Château La Grave – Sentiers d’Automne 2010 – Sainte Croix du Mont

Véletlenül keveredett elő ez a tétel Samuel szülőföldjéről, a szamorodni eljárás egyik tradicionális hazájából, ahol a kén nélkülözhetetlen volt a stabil végeredményhez. Illatra vegetális, füstös, lassan nyílik, de aztán szépen jönnek az elvárt sárgás gyümölcsaromák is. Ízben kevés sav, kevés réteg, jellegzetes sauternes-i arcvonások, szép érett, édes naranccsal, déli gyümölcsökkel, nem túl hosszú korttyal. Alapvetően kerek, kissé kiszámítható, de pontos, szépen megformált francia édesbor-stílus. Erős 6

 

5 puttonyos tokaji aszú 2008.**

Samuelnek minden aszúja 5 puttonyos. Nagy évjáratból egy szépen érett, sötétebb árnyalatú darab. Aszalt narancshéj, kandírozott sárga gyümölcsök tobzódnak gyönyörűen kialakult illatában. Mézes, baracklekváros, csodás érettség jellemzi. Kifejező és nemes aszú. Kikezdhetetlen és cizellált savak, mélység, hosszúság, koncentráció, szinte 6 puttonyos dimenziók. Végtelenül barackdzsemes íz. Kiváló aszú. 7+

 

PROGRAMAJÁNLÓ:

TOKAJMAGIC - SanzonTokaj//RÁNY-vertikális: Április 17, 18.00 (Borganika). Esemény és további részletek itt.

Jelentkezni lehet: hello@tokajmagic.hu
+36 20244 6097

(Még pár hely van, de limitáltan.)

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább