Barack, érett déli gyümölcsök, sárga gyümölcsök és egy kis vegetális beütés. A korty remekül érett citrusokat, finom húsos gyümölcsöket tartogat, kis gyöngyökkel, és gyönyörű, kifejező muskotályos jegyekkel. Nagyon kellemes és közvetlen alapbor Tokajból.
Az örökkévalóság egy darabkája és a legjobb települési bor Hegyalján
Egy pillanatra ugorjunk csak vissza (megint) a 90-es évek Tokajába! Hisz oly sok kérdés és válasz merült fel vagy süllyedt végleg a mélybe akkoriban. Az egyik kedvenc innovációs időszakom, a hőskorszak, amikor magyar és külföldi szakemberek sok mindenben döntésre jutottak a tokaji borok múltját és jövőjét illetően. Egy későbbi francia repülőborász sorkatonaként 91-ben érkezett a borvidékre Bordóból, tele ambíciókkal, szakmai elszántsággal. Szepsy István mellett dolgozott a Royal Tokajiban, 94-ig. “Hányszor volt, hogy lementünk este 9 óra tájban a pincébe, akkoriban még nem is volt lenn sok tétel, de reggelig kóstoltunk és beszélgettünk. Bár akkor még nehezen értettem a magyart, így jobban örültem, ha inkább lerajzolja a dolgokat.” - Meséli ma nevetve Samuel. Említ azonban még egy fontos inspirációt, Pogácsás János személyét, kinek nevét mára csupán a Szarvas-dűlőben róla elnevezett présház őrzi az utókornak.
Kvaszinger Lacira Olaszliszkáról egyre inkább érdemes lesz odafigyelni. Szárazban és édesben is gyakorta lep meg boraival. Finom kamillatea, birs és körtekompót, tiszta, sárgás színezetű bukéval. Frissítő korty, fiatalos, visszafogottabb, primer jegyek, rövidebb íz, mely az eleganciáról, egyensúlyról szól.
Olaszliszka újra szép lesz
Miközben Hegyalján egészen remek aszútermés van kilátásban, kiváltképp az északi települések határában, mi is a borvidék egyik északi faluja felé vesszük az irányt. Olaszliszka lehetne éppen a huszonhét village egyik legragyogóbbja is. Eleve a település neve különleges hangzású, de ott vannak a gazdag izraelita emlékek (pl egy kultikus zsidótemető), van egy utca, amit Burgundia utcának hívnak, tőle nem messze, Kvaszingerék kertje végében pedig a legcsodásabb bodrog-parti naplementében lehet része annak, aki mondjuk kiköt náluk egy-pár pohár fröccs erejéig kajakozás közben. És akkor még nem említettem a hajdan őrtoronyként funkcionáló impozáns, sárga templom épületét, mely messziről sajátos sziluettet kölcsönöz ennek a szép kis falunak.
"Pár éve még a kenusok adták a fő fogyasztótábort."
Ifjabb Kvaszinger Lászlóval most a FurmintFerbruáron találkoztam először. Már ott is lehetett érezni, hogy a borász egyértelműen modern szemlélettel kívánja családi pincészetük borait újrahangolni. Nyomban meg is látogattam. Tiszta, elegáns és a termőhelyhez hű a végeredmény. Kiderült, hogy a fiatal borász és családja jó kapcsolatot ápol Légli Ottóval. Olaszliszka semmilyen szempontból sem éppen a legkönnyebb terep egy friss diplomás borásznak. Döbbenet, hogy ennyi év után is milyen erős hatása van egy értelmetlen tragédiának.
A történész Ungváry Krisztián új tételei
Ungváry Krisztián talán sosem tartozott a reflektorfényt vonzó, sem a reflektorfényre repülő borászok közé. Néhány évvel ezelőtt többet láthattuk, kóstolhattuk borait, de limitált mennyiségük okán sem lehetett könnyedén összeismerkedni velük. Pár éve aztán arculatváltás állt be a címkék dizájnjában. A karddal átszúrt körte helyett metszetek állatai vették át a főszerepet rajtuk. A végső Vayi-paletta mára örömtelien letisztult lett: muskotály, egy 100 éves névre keresztelt száraz bor, édes cuvée és egy denevér mögé rejtett pinot noir is egyre gyakrabban színezi a sort. Az aszúról később még lesz szó. Egy történésszel kóstolni, aki ráadásul bort is készít, amellett, hogy nyilván komoly külföldi referenciák adják borízlésének alapjait is, mindenképp egyedi világba enged betekintést. Egyben jelzi számunkra, micsoda mélységei vannak Hegyaljának, ha egész más profilú emberek is ilyen mélyen alámerülnek benne. Ráadásul a hírhedt Olaszliszka bugyrait gyakorta érintve.
Ha valakinek az édes tokajiról csak aránytalanul drága borok és csakis az ünnepi alkalmak jutnak eszébe. Íme egy remek cáfolat. Abszolút hársas jegyek: mézes tea, érett, lédús gyümölcsök. Gazdag édes bor. Sok cukor, a meleg évjáratra jellemzően nagyon, de nagyon kevés sav emeli ki némileg az édességet.
A történész Ungvári Krisztián igazi "holvanholnincs" hőse Hegyaljának. Időről-időre feltűnik valami jó ár-érték arányú tétellel, de valahogy az igazán nagy dobásokkal eddig nem sikerült összefutnom a Vayi Pincétől (pl. aszúval), aztán ez bizonyára az én hiányosságom. Furmint és Hárslevelű házasítás. Kivi, mangó, izgalmas trópusi kavalkád. Különleges karakterű illat mézes teával, gumicukorral. Testes, egészen nagy bor hatását kelti, lisztes ízjeggyel. Magas alkoholja fűt, amit a szolgai savak ellenpontoznak.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: