x

Ripka Gergely

**Demeter Zoltán kontra Kalina Gábor: hordólecke a Holdvölgyből

Akác vs. tölgy

Furmintozzunk hát tovább így februárban! Gondolt már valaki arra, egész pontosan milyen ízű lesz ugyanaz a bor különféle hordókban? Voltak már tesztek ilyesmivel, de ott szinte mindig tölgy volt az alapanyag, más-más kádárok hordóinak összehasonlítása végett (ha valaki szervezne hasonló kóstolót, mindenképp gondpoljon rám is). De mi a helyzet, ha a fafaj is más, mondjuk gesztenye, eper vagy épp akác és tölgy? Ugyanaz a mádi terroir és fajta, az évjárat is azonos, a szüreti időpont és a technológia sem különbözik, csak és kizárólag egy paraméter, a hordót adó fafaj más a két bor között. Mivel van egy kevéssé jelentősségteljes kádárvégzettségem, így nekem különösen is izgalmas tanulmány Demeter Zoltán tavalyi projektje, melyben a 2018-as Holdvölgy játssza a főszerepet, két különböző hordóban elkészítve. Lássuk!

 

Azt tudjuk, hogy hordókészítésre számos fafaj alkalmas, de boros hordónak - cseranyagai miatt - a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) vált leginkább elterjedtté. Közülük is a francia, szlavón, magyar erdők, azon belül is a Zemplén tölgyfája kiváltképp prémium módon teljesít, már ami a végterméket illeti. Az amerikai tölgy kókuszos, vaníliás vonásait az olvasóknak bizonyára nem kell ecsetelni. Eperfát leginkább pálinkák esetében láthatunk, Dél-Európában gesztenyével lehet találkozni a pincékben, de a kemény fák közül még az akác (Robinia pseudoacacia) az a fafaj, ami hazánkban is elterjedve kádáripari célokra is alkalmas (lett). Csak ritkábban találkozunk vele. Azon országrészekben, ahol jellemzően szűkebb a kocsánytalan tölgy állománya (pl. Síkvidéki területek, de a Somlón is előfordul), ott az akác is megjelenhet időnként a régi boros pincék hordói közt.

A következő két bort nyáron, töltés után már kóstoltam premier előtt a pincénél, írtam is róla. Fiatalon az akác egzotikus jegyeibe habarodtam inkább bele. Nézzük, hogy most, amikorra e borok kezdenek már formába lendülni, mit mutatott a két tanulmány:

 

Holdvölgy-dűlő Furmint Akác 2018.

A jóképű parasztlegény. Sokkal kitárulkozóbb illat, sárgadinnye, déli sárga gyümölcsök játsszák a főszerepet, de mindez diszkréten, jólesően, kedvesen. Kicsit talán kevésbé fókuszált és moderált, direktebb az akác sajátos arcéle a boron (de mégsem a tölgynél oly sokszor előforduló vaníliás közhelyek miatt). Szájban kerekebb, mádias ízvilág, kis virágos textúra, amolyan hárslevelűsebb zamat (innen üzenem minden kádárnak/borásznak: jól is állhat akár az illatosabb fajtának az akác). Hasonló mégis, nüansznyi különbség minőségben és alkatban is. Simasága és kifinomultsága ugyanúgy megvan. Kicsit talán szögletesebb, és szerkezetben nem annyira fennkölt ez a furmint. Azt kell mondanom, hogy a két hordóhatás közül az akác egyszerűbb, provinciálisabb, egydimenziósabb és kevésbé ad szerkezeti bort. 6+

 

Holdvölgy-dűlő Furmint Tölgy 2018.*

A szmokingos gentleman. Hosszú szellőzést követően is sokkal visszafogottabb orrban. Enyhén érezni a pörkölt tölgyfa jegyeit, kis krémességgel, megbúvó mogyoróssággal, de mindez diszkréten. Tiszta terroirfurmint tud lenni a hordó ellenére is: fehér őszibarack, elegáns körte és szép termőhelyi jegyek jellemzik aromatikáját. Ízben a borász szárazaira évek óta jellemző simaság tűnik föl. Szép sav, sós, elegáns korty. Varratmentes textúra és intelligens hordósság, ami nyár óta remekül beépült a borba. Külön öröm, hogy savai szépen érvényesülnek egy ilyen extrém száraz évből is. Pengébb, fineszesebb az akácnál. A pontszám ugyanaz: a minőség és a két bor alapvetően hasonló szinten mozog (per pillanat, de szakadék alakulhat ki a két bor közt, és inkább a tölgy javára). Ám csillag csak az egyik Holdvölgynek jár ezúttal…. 6+

(A két bor egyébként együtt megvásárolható, a Bortársaságnál limitált díszdobozos kiadás formájában.) 

 

PROGRAMAJÁNLÓ:

TOKAJMAGIC - Homonna//RÁNY (2012-2018): Március 19, 18.00 (Borganika). Esemény és további részletek itt.

Jelentkezni lehet: hello@tokajmagic.hu
+36 20244 6097

(Még pár hely van, de limitáltan.)

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább