Vannak borok, melyekről csak nosztalgikus elragadtatással tudok mesélni és visszaemlékezni rájuk. Történt, hogy 2008 őszén, a Bortársaság Lándchíd utcai boltjában (még annak megnyitása előtt) kiadvány előtti belsős kóstolón vettünk részt Balla Marcival, akivel azokban az időkben sokat kóstoltunk együtt (a BT-nél is együtt kezdtük és ezt a blogot is együtt indítottuk el). Vegyes sor volt St. Andreákkal, Bolykikkal, Heimannokkal. Aztán jött egy ismeretlen pince furmintja a Mézes-mály dűlőből egy Szepsy Urbánnal, mindkettő, 2006-ból. A Balassa tetszett jobban, igaz akkor az Urbán is mély benyomást tett rám. Az a Mézes-mály furmint azonban igazi 3 csillagos élmény volt: soha nem felejtem el az ízét. Eljött hát az ideje, hogy a legutóbbi TokajMagicen néhány szerencsés ismerőssel szemügyre vegyük, mivé lett az a bor és meddig jutott el a fiatal borász ezzel a dűlővel száraz borban.

Mielőtt a kóstolási jegyzetekbe belecsapnék, talán érdemes rövid kitérőt tenni a Mézes-mály története felé, hisz talán egész Hegyalja leginkább félrehivatkozott történelmi termőhelyéről van itt szó. Legjobb talán ott kezdeni, hogy különbséget kell tennünk Mézesmál és Mézes-mály között. A kettő ugyanis nem egy és ugyanaz. Előbbi promontórium (azaz szőlőhegy), mely már az 1280-as években létezhetett és Tokaj délnyugati határától nyugat felé egészen Tarcalon túlig terjedhetett, a Terézia-dombig. Azaz rengeteg, ma is jegyzett dűlőt foglalt magába évszázodokon át. Mindig nagy becsben tartották, királyok, fejedelmek és nemesek birtokolták, a Rákóczi időkben egyértelműen kiemelt értékűnek tartották (noha korántsem beszélhetünk homogén termőhelyről, még annyira sem, mint egy dűlő esetében). Ez volt A löszös termőhely tehát hajdanán. 
Aztán a 14-15. Századokban erősen elkezdett feldarabolódni, vagyis dűlősödni ez a promontórium (örökösödés, adományozások, felosztások és összevonások stb. által). Így jött létre többek közt a Szerelmi, de hét dűlő összeolvadásával a Hétszőlő is, a Barát, Thúrzó stb. A Rákóczi szabadságharc leverése után a bécsi udvar befolyása kezdett erősödni a Tokaji-hegy alatt is, s egy Grassalkovich Antal nevű királyi titkos tanácsos 1749-ben 3 dűlőt hozott létre Tarcal határában, melyek korábbi létezése bizonytalan: a Szarvas létezhetett már korábban is, s a Terézia-domb alatt két dűlőt jelölt még ki: a Teréziát és a Henye-dűlő Tarcalra átívelő nyúlványát Mézes-málynak kezdték innentől hívni (forrás: Nagy Kornél, történész). 

A valóság az, hogy a Mézesmál ma Mézes-málynak nevezett része soha nem volt történelmi első osztály, Bél Mátyás idején III. Osztályba sorolták (forrás: Alkonyi László, 2012).

A mály régi finnugor kifejezésként maradt ránk és többfelé találkozunk vele ma is: meleg fekvésű domboldalt jelöl (érdekesség, hogy Mézes-mály szőlődűlő nem csak Tarcalon, de Pécsett és a budai vár alatt is létezett, s mindig mézédesre beérő szőlőt határolt körül). A mai, teljes tarcali Mézes-mály 19 hektár, melyből 11 hektár a Royalé, mellette az Árpád-hegy, az Erzsébet, Dorogi István, a Péter Pince és Balassa István készítettek eddig dűlős borokat a viszonylag alacsonyan (122-129 m) fekvő, löszös, agyagos barna erdőtalaj, riolit, andezit, dácit, obszidián keverékű talajról. A Royal dűlőszelektált aszúiról hamarosan lesz szó (ezek az aszúk is utalnak rá, hogy a mézes megjelölésnek bizony van alapja), most azonban természetesen Balassa István magabiztos száraz tételeié a főszerep, aki egy 2005-ös seregélykár után végül 2006-tól készít ikonikus száraz tételeket e termőhely 1.1 hektáros területéről, s lett löszös terroirban igazi referencia mára:

Szent Tamás 2018.**

A kóstolt tételek jelentős része a pincétől származik, s került közé egy mádi ikon, a Szent Tamás aktuális kiadása, mely épp a napokban debütál a Bortársaság aktuális Tokaj-körképében. Jót tesz neki még a szellőzés. Szinte parfümös, szuperkoncentrált málnás, rinizlis, balassás színezet. Mély, direkt és furmintok univerzumán belül sokkalta intenzívebb buké, ami a borásznak kézjegye lett mára, s nem csak itt jellemző jegy. Hosszú, húsos, elképesztő gazdag korty. Sok érett piros és fehér gyümölcs, melybe kis édes tónus fonódik végtelen zamatokat adva a borhoz. Csoda struktúra és éteri gazdagság jellemzi szerkezetét. Mádi komplexitás, de gyönyörű savakkal támogatva (a kánikulai nyár ellenére is). Érzékeny, vastag és profi száraz tokaji: ilyen is létezik... 8

Mézes-mály 2018.**

Nagyon fiatal még ez is, a borász bevallása szerint az eddigi legszebb kiadás. Illatban hordófűszerrel, szénás, visszafogottabb, diszkrétebb világ, aminek még kell némi palackérés. Ízben a megszokott, felismerhető édes tónus itt is megvan. Hosszúság, de lágyabb a Szent Tamáshoz képest és puhább, kedvesebb. Példás löszkarakter, pici sóssággal. Nagyon fiatal bor, mely fél nap után is meglepi az embert újabb és újabb rétegeivel (jelezvén, hogy a bor még szép életutat járhat be, ahogy azt másik kiadásnál is láthatjuk). 7+

Mézes-mály 2017.*

Ebben a borban volt a leginkább érzékelhető a hordó jelenléte (talán első töltés is lehetett a jellemzően Trust hordók közt). Olajos magok, fiatalos illat, és pörgetve jönnek a már ismerős piros bogyósok, a málna, a ribizli behízelgő stílusjegyei. Ízben is több fa a megszokottnál, kimondottan hordós jegyek, kis kesernyével, de aztán meglepően savas folytatással, szárító utóízekkel, ami 2017-es száraz tokajiaknál egyre kevésbé lep meg! Ha nagyon szőrös szívű lennék, akkor itt talán fel lehetne róni, hogy a korty nincs annyira kitöltve faltól falig díszekkel, mint a többieknél és a hordó is lehetne moderáltabb, de ezen az idő érzésem szerint még rengeteget simíthat. Így is 7

Mézes-mály 2016.*

A sor talán legszebb illata: itt mutatkozik be a legelegánsabban az a védjegyszerű pirosbogyós illat, ami fiatalon szinte minden Balassa borban fellelhető. Málna, parfűm, löszösség, kis kukoricás palackbukéval, de még most is tele bájos dolgokkal. Ízben lágy, édeskés attack. Sós, tömör, mégis filigránabb, törékenyebb szerkezet. Apró finom részletek gazdagsága, érzékenyen és halkabban a többi bor direktségéhez viszonyítva. Remekül fejlődik a palackban, tán a legszebben mutatja be a termőhelyet, löszös virágossággal, kedvességgel. Mégis valaivel rövidebb a többiekhez képest, nagyon finom savérzettel, az évjáratra jellemzően alacsonyabb alkohollal (12,5), enyhe hordóval. 7+

Mézes-mály 2015.**

Meleg, szárazboros tokaji év. Olajos magok, tercier kukorica, és a megszokott málnás, ribizlis vonal, máig sok gyümölccsel. Törékeny szépség ez a bor is, csodás gazdagságot ígér az illata, amit képes beváltani is. Ízben édes lendülettel indul, hosszú korty, kimondottan vastag, az évjárathoz hűen testes, dús, kényeztetően hedonisztikus. Hömpölyög, csupa érett, friss gyümölccsel, de túlzó palackérettségnek még semmi nyoma. Eleven sav, szép telt kortyközép, és sok éve lehet még hátra. Amolyan száraz desszertbor. 7+

Mézes-mály 2011.**

Meleg, esőmentes év. Kukorica, tercier jegyek, terroir, mélység, komoly és koncenctrált tokaji illat a dűlő/borász felismerhető kézjegyeivel megformált kompozíció, sok sárga gyümölccsel. Egyszerre megvan benne a kor és a gyümölcs is. Ízben meglepően nagy formát mutat. Igazi tüzijáték a szájban, szélesen terül szét sok cukorral (7 fölött) és komoly alkohollal (15%), melyek az eltarthatóságában is biztosan közrejátszanak. De fontos, hogy bőven él még, alakul, sőt fejlődő komplexitást mutat. Hosszú, húsos, dús furmint, egy időtálló és izgalmas termőhelyi megfogalmazásban. Ízében nem az érettség, hanem a sárga húsú gyümölcsök dominálnak ma is. Sűrű és nagy bor, kivételes állapotban. Most még hosszú és teljes, a csúcson van és az egész sorban talán ez a legszélesebb ízspektrum. Egyensúlyban van mégis, ilyen extrém paraméterekkel, édes végszóval. Napokkal a bontás után is simán él, és hozza ezt a gazdagságot. 8

(A 2009-es is hasonlóan nagyot szólt, amikor megjelent, és akinek van belőle, alighanem ilyesmi élményre számíthat tőle. A Félix Kitchen borlapján még pár eltett palack 31.250-es palackáron hozzáférhető, ami dícséretesen előrelátó ízlésre vall egy hazai étterem részéről. A Mézes-mály megérdemli a türelmet és bizalmat.)

Mézes-mály 2006.

Löszben a legidősebb szárazbor élményem következik, egy pazar, kiegyensúlyozott, klasszis tokaji évjáratból. Tagadhatatlanul érett, oxidáltba hajló illat (sőt elsőre mintha nem lenne tiszta teljesen). Mégis komplex, mélységei is vannak még. Izgalmas és egyáltalán nem kínos buké (tudjuk, hogy egy csúnyán megörgedett furmint milyen fájdalmas tud lenni). Őriz még valamit abból az őserőből, mely 2008 őszén rabul tudott ejteni. Ízben is van még benne összetettség, szerkezet. Hosszú, megvan a mélységérzet is, és nem esett még szét. Az idő kétségkívül megjelent benne, de a cukor valahogy tartja a fókuszt a korty közepén. A leghihetetlenebb az, hogy három nappal a bontás után még javul is, és meg kell hagynom, hogy bár csütörtökön lemondtam róla, vasárnapra visszatért belé a hitem... (A két 6-os közül ez volt porfibb körülmények közt tárolva.) 6

Mézes-mály Hárslevelű 2006.

Volt tíz éve egy dugós palackom, aztán vagy 5 éve egy vegyes sorban szerettem a savait... Zsíros, szalonnás, érett vonal orrban ez is. Klasszikus palackbukén túl nagytokajias jegyek és sok oxidált vonás. Érett íz, de magasabb sav az előző után, kevesebb cukor. A sav elviszi a kortyot egész hosszan, gerincet ad, van benne egy kis fűszeresség, kis kesernye, de határozottabban üresedik. Mi több, ez a bor sajnos bontás után rohamosan hanyatlik (noha bontás után még egészen megértő tudtam vele lenni). Max 5

Mézes-mály Zéta 2017.*

Késői szüret, extrém tartalommal. Birsalmasajt, almapüré, körtekompót, aszalt, mézes gyümölcsök, mézes tea illata. Tiszta és egyedi buké, melyben a zéta kissé egyoldalú és gejl tobzódása dominál. Ízben ennek egyenes folytatása, csak még egy plusz cukorsokk is ér bennünket. Mézes, tömény, határozottan édes korty (263 g/l). Kevés sav, de hosszú, hömpölygő íz. Krémes, almás, körtés, birses, tömény édesség, brutális komplexitás és gazdagság mellett. Magasabbra jutna még egy kicsivel, ha lenne több, vibrálóbb sav. (A furmint, a hárs hasonló beltartalom mellett érzésem szerint sokkal többet tudna.) 7+

Tavalyi TokajMagic kóstolások alkalmával a Szerelmi és a Szilvölgy is próbálta bebizonyítani nekünk, hogy a lösz képes érlelhető száraz borokat adni, de azt kell mondjam, hogy a 11-es és 2006-os Mézes-mály sokkal magabiztosabb tanúságtétel volt erre a tézisre. A mádi, bényei klasszisok mellet az első löszös száraz tokajiak (Kikelet, Dorogi, *Bott stb) óta örök kérdés tárgya az eltarthatóság.
Tavaly egy szép 2007-es és egy frenetikus 2008-as Teleki Bodóéktól sokmindent megválaszolt, de szinte fej-fej mellett a Balassa Mézes-mály egyelőre löszben a csúcstartó komplexitás és érlelési potenciál terén is.