Pálffy köveskáli Kékfrankos 2008
Legutóbb, mikor tavasz környékén kóstoltam igencsak savhangsúlyos Kékfrankosnak ismertem meg (azon a céges kóstolón a Kadarkák sokkal inkább meggyőztek saját fajtáink közül).
Mivel nyáron bontottam, ezért kicsit behűtöttem (talán túlságosan is, ami nem volt baj, sőt néha szükséges...). Ezért adtam neki időt, hadd szellőzzön magában egy kicsit. Színe elég intenzív rubin, széleken halványabb, áttetszőbb bordóba csap át. Illata elsőre (hűvösen) lédús piros gyümölcsös, később hordós vanília párolog belőle, rumos szilva, cseresznyekompót és társaik. Pörgetve hűvösebb fűszeresség elevenedik meg: bors, paprika. Melegedve kis kék virágosság és animalitás érzékelhető, és a fűszeressége is "kékfrankososan melegebb" karaktert kap. Dús illat, eddig megnyerő bor.
Ízben ezúttal is alapvetően a savak határozzák meg a bort, s adnak neki nagy lendületet. Kicsit tapadnak a tanninok is. Közepes test, különösebb izgalmak híján. Lecsengésében határozott kávés, csokoládés kesernye bukkan föl, de a savak mellett némi eleganciát is kölcsönöz a bornak. Kereksége, arányai kevesebb savval érzésem szerint szebben bontakoznának ki (de ez nyilván termőhelyi, évjárati jegy is). Étel mellé kívánkozik.