X

SAVAK

Ripka Gergely

TR Nyári Hárslevelű 2014

Elsőre visszafogott tropikális illattal köszön be, enyhén petrolos palackbukéval. Aztán friss és citrusos, szellőzve egészen narancsos illat, sokat fejlődik (fiatal). Ízre a rövid és kellemesnek ígérkező felütés után, gyakorlatilag azonnal a kérlelhetetlen sav adja a főszólamot, ami sajnos el is nyom minden mást. A romboló savak kérem valósággal hasítanak, citrompótlóban zárulva. Le sem tagadhatná, hogy 2014-es. Napokig szellőztetve szelídül a bor egy kicsit, de azoknak ajánlom első sorban, akiknek kellően vastag a fogzománcuk. Szigorúan aperitif bor és/vagy étel mellé javallott.

Tovább

Ripka Gergely

Itt a Sauvignon ideje!

körkép a bortársaságnál

Mitől is lesz sikeres egy szőlőfajta? Mitől lesz egy sikeres szőlőfajtából világfajta? A három fehér testvér közül a legszínesebb világpolgár a Sauvignonból lett. A Chardonnay és a Rajnai is több útlevéllel rendelkezik, szépen meg tudják mutatni a termőhelyi jegyeket is, van nekik európai, ausztrál (magyar) stb referenciájuk bőven, de mégis a Sauvignon tudott a legvidámabb, legüdébb maradni, bárhonnan is kóstoljuk. Nem veszi magát véresen komolyan, és én ezért szeretem annyira. Ha súlyos borra vágyom, Chardonnayt bontok, ha elegánsan izgalmasat, akkor Rajnait, ha mosolyogni akarok, csak a Sauvignon...!

Tovább

Ripka Gergely

Zöld Birtok Mestervölgy Hárslevelű 2009

Illatban tűzkős, szúrós ásványok, szikra, kovás komolyságú minerális buké. Levegőztetve tropikális elemek is vegyülnek bele. Ízben is a termőhely jegyek csípős, tüzes jegyei marnak a nyelvbe. Alkoholja sem csekély. Sajátos citrusosság, gyógycukorkás íz. Alkotói mégis ziláltnak hatnak. Nincs rend a kortyban. Gyógyszeres ízmaradék, nyers lecsengésében is, és savak szinte citrimpótlós ízt hagynak maguk után. Nagy tehetség lenne, a termőhelyet magában hordozza a bor, de valami mégis elbillenti. Nem szép, nincs egyensúly, nincs szerkezet.

Tovább

Ripka Gergely

Hétfürtös Édes Élet Cuvée 2005.*

Karácsony táján kóstoltam utoljára ezt a nagyszerű kis desszertbort, mely már akkor elkápráztatott remek ár-érték arányával. Mindig is szerettem a fősodron kívüli gyöngyszemeket, melyekre csak kevesen figyelnek föl, pedig lenne miért...

Meglepően mély borostyán szín. Sőt most az illatát is érettebbnek éreztem, mint fél éve. Azért akad benne primer jegy is bőven: lédús, érett szőlő, szőlővirág, trópusi gyümölcsök egész sora, mézes tea, virágpor.

Ízben elképesztő savai pumpálják a lendületet, újabb és újabb „attack” – okkal (hogy drbartásan fejezzem ki magam:) Van benne egy konstans cseres érzet is azért. Krémes, vaníliás korty, magas (180 g/l) cukortartalom nő föl a vitálisabbnál vitálisabb savak mellé. Mézesség! Hihetetlen hossz és balansz. Rengeteg szaftos gyümölcs (az ilyen tokajiaknál szokta nagymamám tök komolyan bekérdezni, hogy „ebbe a szőlőn kívül más gyümölcsöt is tettek, ugye?”). Az édes élet az egyik legizgalmasabb aszú-szintű késői cuvée-élényeket nyújtja nekem mostanában, mely nem vallana szégyent Ilonák, Főborok és Szepsy Cuvée-k közt sem (miközben ára fele azokénak)! Évekig ilyen szép lesz még szerintem, - illatát, ízét nézve most is ilyesmi volt bennem a végső konklúzió. 7(+)

(Nem rég jelent meg két írásom a GaultMillau.hu oldalon)

Tovább

Ripka Gergely

Heimann Baranyavölgyi Kékfrankos 2008.

Utolsó palackok egyike volt, s mivel a 2007-est nagyon szerettem, ezért ezt is ki akartam próbálni. Szép középbíbor szín. Illatban Szekszárd, a Kékfrankos és a hordó meleg érzetű fűszerei (vanília, sonka, bőr, kávé, étcsoki). Később bekapcsolódnak a sötét és ugyancsak meleg hatású gyümölcsök: cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök. Ízben közepes hangerő, moderált test, közepes hígság, finom sav és tannin, illetve földesség tölti meg tartalommal. Korrekt hétköznapi bor.

Tovább

Ripka Gergely

Pannon Bormustra 2012/SÉTÁLÓ KÓSTOLÓ

Ezen a héten: XIII. Pannon Bormustra #3

Fontos formálódáson esett/esik át a Bormustra, ami azért különösen fontos, mert nem nagyon van borverseny idehaza, mely a csillogó matricák mellé igazán komoly presztízst is nyújtana. Továbbra is ígéretesnek érzem ezt a nemzetközi irányt, mellyel nem csak az idehozott külföldi szakértők segíthetnek népszerűsíteni borainkat (blogjukban és más egyéb felületeken), de felénk is egy olyan tükröt tartanak, melyből idén is rengeteget tanulhatunk (ez persze már rajtunk áll, hogy ezt be tudjuk-e fogadni). Ahogy pedig a köszöntőben Jásdi István is fogalmazott: ha tükörbe nézve nem szép a képünk, akkor nem a tükröt kell összetörni. Mert ha megmarad az elmúlt két esztendő fejlődése, akkor valóban lesz esély rá, hogy a Pannon Bormustra több legyen más hazai borversenyeknél.

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy köveskáli Kékfrankos 2008

Legutóbb, mikor tavasz környékén kóstoltam igencsak savhangsúlyos Kékfrankosnak ismertem meg (azon a céges kóstolón a Kadarkák sokkal inkább meggyőztek saját fajtáink közül).
Mivel nyáron bontottam, ezért kicsit behűtöttem (talán túlságosan is, ami nem volt baj, sőt néha szükséges...). Ezért adtam neki időt, hadd szellőzzön magában egy kicsit. Színe elég intenzív rubin, széleken halványabb, áttetszőbb bordóba csap át. Illata elsőre (hűvösen) lédús piros gyümölcsös, később hordós vanília párolog belőle, rumos szilva, cseresznyekompót és társaik. Pörgetve hűvösebb fűszeresség elevenedik meg: bors, paprika. Melegedve kis kék virágosság és animalitás érzékelhető, és a fűszeressége is "kékfrankososan melegebb" karaktert kap. Dús illat, eddig megnyerő bor.
Ízben ezúttal is alapvetően a savak határozzák meg a bort, s adnak neki nagy lendületet. Kicsit tapadnak a tanninok is. Közepes test, különösebb izgalmak híján. Lecsengésében határozott kávés, csokoládés kesernye bukkan föl, de a savak mellett némi eleganciát is kölcsönöz a bornak. Kereksége, arányai kevesebb savval érzésem szerint szebben bontakoznának ki (de ez nyilván termőhelyi, évjárati jegy is). Étel mellé kívánkozik.

Tovább

Ripka Gergely

Borok távol-keleti, ázsiai ételekhez

ízkavalkád

A következő bor+étel epizód egy manapság igen divatos konyha felé visz minket. A különféle távol-keleti ételek reneszánszukat élik napjainkban. Nem csak hogy egymás után nyitnak az egzotikusabbnál egzotikusabb, nívósabbnál nívósabb ázsiai gyökerekkel rendelkező éttermek világszerte, de a háztartásokba is beköltöztek fogások, alapanyagok, receptek, melyek szép lassan mindennapos részeivé válnak étrendünknek. Ezért is fontos, hogy megtaláljuk melléjük a megfelelő hazai/külföldi borpartnert. Ez nem egyszerű feladat, - ezek az ételek sokszor az édes, sós, savanyú és keserű (tehát sokszor homlokegyenest ellentétes) ízek közt képeznek átmeneteket, mellettük csupa izgalmas nevű fűszernövény adja a színpompás díszletet, így tehát valódi kihívást jelenthet a megfelelő bort megtalálni melléjük. Rizikós játéknak számít ez a szakmában, még a legkomolyabb sommelier-k számára is. „Egyáltalán édes legyen vagy száraz?”

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nyitány 2011/#1

Viszonyítási pontok #4 – [2007-es aszúk]

Tavaly újult meg nagyon szimpatikus, látványos módon a Tokaj Reneszánsz egyesület éves bemutatója, mely a jól hangzó „Nyitány” névre hallgat. Sokkal frissebb, fiatalosabb, színesebb lett az egész rendezvény arculata, amely szerintem kifejezetten felpezsdítette, új lendülettel fűszerezte az egyesület promóciós munkáját. Sok ilyen rendezvényre van szükség (Tokajnak különösen, de nem csak ennek a borvidéknek persze), s szerencsére egyre biztatóbbak a kezdeményezések más rendezvényeken is (VinCe, Budai Gourmet, vidéki fesztiválok stb), az érdeklődés is persze egyre nagyobb. Talán pozitív energiákat adhat hosszabb távon a külföldi szakemberek, MW-k idecsábítása is. Első alkalommal sikerült eljutnom a szakmai programokra, ahol 17 elhivatott, színvonalas hegyaljai borászat mutatta be borait, különös tekintettel a friss, 2007-es aszúkra!

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Merlot Classic 2008

Kellemes, pirosribizlis, erdei gyümölcsös illatfelhő árad a pohárból. Ahogy máskor is Kiss Gábor alapborainál, most is a vitézes savaké a főszerep. Aki ezt állni tudja (egy jó húsétel mellett talán könnyebb), megszereti ezt a férfias vörösbort.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább