Sokszor elmondom kóstolóimon is, hogy szinte nincs még egy olyan borvidéke a világnak, ahol a különféle borokon, bortípusokon keresztül ennyire szépen lemérhető lenne egy-egy évjárat minősége. Tokaj esetében nyilván a mindenkori aszútermés (korábban mennyisége, ma mindinkább minősége) a meghatározó: egyes vészjóslatok szerint a klímaválság hatására pedig akár még maga a nemes rothadás zavartalansága vagy végbemenetele is veszélybe kerülhet Hegyalján idővel. Ma egyre inkább két megközelítésben beszélünk a tokaji évjáratokról, az érem két oldala pedig természetesen a száraz bor és a (botritiszes) édes bor.

A TokajGuide végén, de itt a blog jobb szélén is elolvashatja mindenki az elmúlt 20-30 év tanulságait. 2016 több okból is különleges évjárat (egyrészt mert munkámból kifolyólag viszonylag kevés időt tölthettem Tokajban, s aztán kevés bort is kóstoltam ebből az évből). S közben a kóstolások is igazolták azt, hogy papírforma szerint az évjárat erősen kétarcú: a szüretet kettévágta egy nagy esőzés, melyet látva sok borász korábban és magas savval szedte a gyümölcsöt, aztán robbant a botritisz, így aki az esők után szüretelt, annak bizony a megfelelő száraz bor érdekében igen sokat kellett válogatnia (cserébe szebben érett gyümölcsöt kapott). Bevallom a korai szüret nálam több kellemetlen bort eredményezett, mint finomat. De mi a helyzet a később szüreteltekkel?

(Mielőtt arra rátérnénk, csupán a teljesség kedvéért pedig már itt vannak az első, csillogó, brilliáns 16-os aszúk, melyek struktúrában hasonlítanak 2010 botritiszesességére, 2008 savaira, 2002-es csiszoltságára, de néha egészen 99-es feszességet is mutatnak. Az illó itt-ott magas lehet, de hosszú érlelhetőség és nagy ígéret rejlik 2016 botritiszes boraiban.)

Emlékszem aztán számos borász száraz borában felbukkant a botritisz, főként az alternatívabb pincéknél, ahol ez a természetesség leple alatt is lehetett bujtatni. "Igen, volt benne botritisz, de ki akartuk próbálni, milyen." vagy "Igen, volt benne botritisz, mert az évjárat ezt adta." vagy "Igen, volt bennek botritisz, mert egy pont után már lehetetlen volt külön válogatni."...egyik vélekedéssel sem lehet vagy akarnék vitatkozni. Mindenki döntse el maga, melyik borász mond igazat, melyik maszatol az éppen aktuális mondókájával. Ebben egyrészt sosem akartam bíró lenni, másrészt a bor sosem hazudik úgysem.

Tudjuk, hogy 2000 és 2003 után hirtelen egyre erősebben a botritisz ellen kezdtek fordulni a hegyaljai borászok a szüretek kezdeti fázisában. Ami addig a borkülönlegességek alapjául szolgált, hirtelen ellenségként jelent meg egy új tokaji borkategóriában, a száraz borban. Tudvalevő, hogy a botritisz a száraz bort rossz érés felé viszi el, rátelepszik a primer gyümölcsaromákra és rontja a terroir érvényesülési esélyeit. Ha ez nem lenne elég kizáró ok, akkor még hozzá kell tenni azt is, hogy a palackéréssel sajnos csak romlik a helyzet: a végére a botritisz olyan szinten eluralja bor aromáit, ízeit, hogy az szép lassan átment a köztudatban a borhiba kategóriába, ami vakkóstolókon bizony mindenképp hátrányára válik egy száraz fehérbornak.

Hozzá kell tenni, hogy a 2000-es Úrágya sem volt teljesen botritiszmentes (hisz aszú alapbornak szánták), a 2002-es egyenesen szamorodnis jegyeket mutat (igaz az messze nem is futott be akkora karriert), aztán voltak évjáratok, amikor a nemes rothadás miatt ki is maradt egy pár évjárat szárazban (pl 2001 vagy 2004, mely alighanem hasonló lehetett a mi 2016-unkhoz).  Így teltek múltak az évtizedek, teljesen különvált a botritiszmentes száraz bor a botritiszes különlegességektől. Aztán jött 2014, majd 2016, ahol Tokaj és ez a trükkös gombafaj bebizonyította, hogy azért nem mindig az elmélet, a piac és a szőlész-borász diktál, hanem a természet. A vaktesztelések réme lenne 2016?

Természetesen korántsem. Most 2019 van, tavasszal volt egy TokajMagic, amikor Homonna Attila Határi-dűlős borait kóstoltuk, egészen 2003-tól. Attila is velünk volt, s elmondta, akkor azért még a fenti elméletek és közmegegyezések másképp néztek ki: azt mondták a helyi öregek, hogy jó éretten, akár túléretten, magas mustfokkal kell szedni a furmintot, abból lesz jó bor. Így készült a 2003-as Határi is (közismerten aszús évjárat), mely ezáltal mostanra egyértelmű botritiszkarakterrel rendelkező száraz bor, nagy testtel, melyre mondtahnák sokan, hogy rég kiment a divatból. Mellette ott csillogtak a makulátlanul tiszta, korán szedett 2012-es vagy 2006-os klasszis, nemzetközi értelmezései az elegáns terroir-furmintnak. Mégsem érezte egyikünk sem silánynak a 2003-ast: sőt épp ellenkezőleg, talán az a bor volt a leginkább tokaji, érett bor. Az volt az egyéniség köztük. 

Nehéz megmondani, hol van az igazság. A száraz szamorodni is szép lassan kezd újra teret hódítani magának: van például olyan ország (pl. USA), ahol tokaji íznek egyértelműen a szamorodnis jegyeket váják el, és szeretik. A botritisz kiírtásával pedig többen panaszkodnak arra, hogy a tokaji furmint uniformizált és semmitmondó bor lett, ami reduktívan unalmas, hordósan nehézkes, s kis túlzással a világ bármely pontján készülhetne.

Eközben 2016 egy újabb érdekes tapasztalást hozott a kronológiába, mely fölött egy kicsit átsiklottunk mind:

Páll Pince Kakas Furmint 2016.*

Olyan pince izgalmas száraz borán át mutatnám be kicsit egyedibb oldaláról az évjáratot, mely kevéssé van szem előtt, de ezt a tételüket már fiatalon nagyon szerettem. A pincében kóstolva persze sok minden torzul, jobb a nappaliban egy egész palackkal ismerkedni.... A mádi Kakasok 16-os furmintja ez, a fiatal és tehetséges, tarcali Páll Rolandtól. Illatban eleinte sárga húsú gyümölcsök, barack, aszalt kajszi, ananász, déli gyümölcsök, de aztán a levegővel erősödik a botritisz, a méz. Nem friss, de még nem is avitt, inkább egyedi és izgalmas. 

Ízben komplex és hosszú. Szélesen is terül szét, de feszes és csiszolt savai hosszúvá és lineárissá is teszik a bort. Érezhető szesz, s érezhetően remek érettség a borban. Harapható, húsos test és gyümölcsök, kifejezett botritisz toldja meg a korty végét, ami nem bujkál, sőt (még?) díszít, emel a boron, miközben teret enged a sok szép primer jegynek, ornamentikának, szerkezetnek, s a komoly struktúrának, amiből van bőven. Gazdag a korty vége. Szembemegy a megszokott száraz furmintokkal, mégis nagyon szerettem. Felbuzdulva a 2007-es Lenkey Úrágya-Köves minap átélt katarzisa után (mely mint megtudtam, tulajdonképpen egy száraz máslásként készült), ezt is megkóstolnám öt év múlva, annyira tetszett. 6+ 

PROGRAMAJÁNLÓ:

November 28: TOKAJMAGIC - *Királyudvar Ilonák @ Borganika. 
Kezdés: 18.00
Ár: 17. 500.- (mely 6 évjáratot, 3 ételfogást és egyéb meglepetéseket tartalmaz).

FB esemény itt érhető el további részletekkel, kóstolósorral!

Jelentkezés: HELLO@TOKAJMAGIC.HU
+36 20 244 6097