x

Ripka Gergely

*BOTT Pince – BorDay a Csontosban

A legszebben érő száraz tokajiak pincéje

Stílusról persze sokat lehet/kell vitatkozni, az elmúlt évek kóstolásai alapján viszont egy dologban egyre biztosabb vagyok: a kortárs tokaji színtéren Bodóék készítik a legszebben érlelhető száraz tokaji borokat. Tán még Homonna Attila borait tenném melléjük. Persze erről is lehet/kell vitatkozni megfelelő körökben, de száraz tokajiakkal kapcsolatban (és különösen árazásuk alapján) nekem a legnagyobb feladvány az érlelhetőség kérdésköre. A legnagyobbaknál is rendre csalódnom kell ezen a téren, a furmint eleve hajlamos (pláne, ha fenolosabb a kelleténél) elindulni egy viaszos, kesernyés, zavaró irányba, amiből gyorsan fogyatkoznak a gyümölcsök, miközben felerősödnek a tercier illatok és ízek, nem sok élvezhető ízjegyet hagyva a borban (melyet sok éve drága pénzért vettünk meg). Nos ez az, amiben a Bott Pince messze kiemelkedik a borvidéki átlagból.

Bodó Józsi családjában úgy tartják, azért érdemes vagy Pincét vagy Bordélyt üzemeltetni, mert ha csődbe megy egyik vagy másik, még mindig örömünket leljük a megmaradt javakban. Ezt az aranyos kis anekdotát felelevenítve szervezték meg idén először Juditék ezt a kellemes dűlőbarangolást, melynek keretén belől bejártuk a Határi, Kulcsár, Csontos-dűlőket (megfelelő borok kibontásával persze), majd a frissen felújított Csontos Présházban ebéddel és borkóstolóval folytattuk a programot, hivatalosan is megnyitva a nyarat. Ha ez nem lenne elég, Kézdy Dani saját komoly gyűjteményéből elhozott a remek társaságnak pár régebbi Bott bort is, és itt kapcsolódik a posztom a bevezető témájához.

 

Előhegy 2017

Fiatalos, friss, neutrális, citrusos, enyhén papírra emlékeztető jegyekel. Üde, krétás löszkarakter, kedves gyümölcsösség, friss citrusokkal, még nagyon fiatal, egyelőre tán a legkevésbé kifejező a 17-es borok közt. 6

 

Teleki 2017.*

Visszafogott, neutrális furmintosság, melynek idő kell még palackban, mire kibontakozik, de már most nagyon sokat ígér. Ízben gönyörű szerkezet, sok-sok primer gyümölcs, elegancia, szép beltartalom, hosszú íz, csodaszép terroirjegyekkel löszről. Nagyon izgalmas lesz követni fejlődését. 7

 

Kulcsár Hárslevelű 2017.*

Mattabb, termőhelyibb illat, mely nagyon sokat mesél a terroirról (régimódibbaknak értsd: ásványos). Gyönyörű, kifinomult hársas virágporosság, kedvesség, elegancia, hársas kecsesség, szépség. Ezt a tételt is bátran el lehet pakolni a pince mélyére. 7

 

Exczelencziás Magnum 2016.*

Teleki furmint és Kulcsár hárs találkozása a kopott exelenciás (a néhai Zsedényi Edének dedikált bor) másfeles kiadásában, most előszös. A sor legintenzívebb, legmélyebb száraz boros illata. Primer és szekunder, érlelési és terroir aromák egyszerre színezik: naspolya, körte, finom vajasság, mélység. Tömör íz, széles bor, de azért magas is, sűrű szövettel. Sokrétű, koncentrált íz, sűrű kortyközép, mely egyértelmű előjele a hosszú érlelhetőségnek. Szépséges bor már most: benne van a tokajiság, a gyümölcsök, komoly potenciállal. 7+

 

Csontos 2016.*

Neutrális, hűvös, visszafogott furmint karakter. Ízben testes, hosszú, összesimult korty, de az évjáratra jellemzően elég diszkrét és visszafogott. Csiszolt, összeállt szerkezet a fő erénye, még egy kis gyümölcsösség tartalékával. Nehéz száraz boros évjárat, kimaxolva (sikeresen harcolva a korai botritisz ellen). 6+

 

Csontos 2016.* (édes)

Egy hordó, ami nem akart kierjedni. - Juditéknál megvan ez a fokú szabadság és természetesség, hogy tényleg minden teljesen spontán erjed, spontán alakul: ha egy bor úgy dönt, hogy nem erjed ki, akkor nem erjed ki szárazra. Így lett 16.ból egy édes párja a száraz Csontosnak. Krétapos, citrusok, gyümölcsök illatban. Ízben először édes, csoda egyensúly mellett. Sok friss, fehér gyümölcs, körte és barack. Nem túl hosszú, de elegáns leképezése a termőhelynek édes műfajon belül, ami azért kihívásnak is szép, de sikerült megugorni. 6+

 

Csontos 2011.*

Rajnais érettség, tercier jegyek, elegáns palackbuké, ráadásul egy nehéz, meleg évjáratból. Ízben fel is tűnik egy édeskés tónus, sárga gyümölcsök kíséretében. Széles bor, vastag, komplex és brutálisan hosszú. Mégsem darabos, vagy nehéz, mindvégig elegáns, így 7 év után is. Erős 7

 

Birkobor 2008.

Hűvös nyarú év, mely a markáns savakról szól. Furmint és Hárslevelű. Viaszos karakter orrban. Ízben testes, vastag bor, végén lendületes savval, némi kesernyével. Jól áll neki az érettség, most lehet nagyjából a csúcsán. 6

 

Bott-rytis 2016.*

Az idei TokajGuideTour kóstolójának a középső bora. Évek óta a stabil alap édese a pincének, mely korán kerül palackba a stabilitás végett, 100 körüli cukorral, és most fele részben furmint, felében muskotály alkotja, tisztán a Csontosból. Behízelgő kedvesség, virágosság, határtalan gyümölcsösség, fehér színek, finom arányok, déli gyümölcsök és sok-sok körte. Nem a súlyról és a hosszúságról szól ez a bor, sokkal inkább a pillanatnyi boldogság megéléséről, mindig ezt juttatja eszembe, ha kóstolom. Most is. 6+

 

Bott-rytis 2007.*

Érett petrolos, szinte aszús tercier jegyek, jóval koncentráltabb a 16-osnál, sok sárga gyümölccsel. A 127-es cukor és a nagy aszús évjárat is rányomja bélyegét erre a borra (de pont ettől izgalmas ez a freestyle late harvest műfaj: az évjárat sajátságaihoz mérten születnek meg ezek a borok). Krémes, hosszú, vastag, szinte likőrös tapintás. Testes, bor, enyhébb savakkal (6 g/l), de remekül áll a bor ennyi év után is. 6+

 

Szamorodni 2017.**

Válogatás a Csontos-dűlő terméséből. Fiatalos illat, sok-sok primer barackos jeggyel. Hosszan érezhető friss gyümölcsök ízben is, kiváló savak, fiatalos, mély ízek, maga a csoda Tokajból. 7+

 

Aszú 2016.***

Fiatal, fejlődő, bébiaszús illat, nagy koncentrációval, olyan tisztasággal, amilyen csak egy Bott aszú tud lenni. Friss őszibarack, csupa édes gyümölcs orrban. Végtelen korty, remek savak és jóleső édesség, sok-sok primer barackos és buja trópusi gyümölcs tölti meg a kortyot színekkel, dzsúzos, dzsemes, kompótos ízekkel, csodás egyensúly, egy nagyon fiatal borban. 9+

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább