x

Ripka Gergely

Villa Tolnay Rajnai rizling Tavasz 2015

A varázshűtő takarítása közben

A művelt alkoholista hőskorát idézi kissé a mai poszt felfedezése. Hisz annyira ritka, hogy az ember egy üveg bort napokig, hetekig tartogasson (most ennél is tovább megyünk, amint látni fogjuk). A borjegyzetek többsége frissen bontott palackokról szólnak, most nem így lesz. Mennyiszer olvastam a régi alkesz oldalon borokról: másnapra nyílik ki igazán, két nap múlva rá sem ismertem, a bor valósággal tündökölt. De álljunk meg egy szóra! - Azért sem életszerű ez az egész, mert eleve étteremben sem, otthon sem szoktuk a bort fél napig szellőztetni, fogyasztás előtt. Mi van, ha tényleg itt rontjuk el?

Reduktív rajnai, a kedvenceim közül. Az idejét se tudom, de az biztos, hogy hónapok óta ki van bontva és mindossze levákuumozva állt a hűtőben két deci. A papírforma szerint ezalatt évtizedeket kellett volna öregednie, vagyis darabokra hullni, élvezhetetlen formát öltve. Nem tette. Meglep már az illata is (frissen bontva fülledt volt a bor, leveszöldséggel....): csupa friss réti virág és trópusi gyümölcs, gyakorlatilag hibátlan és élvezetes, nem torzít rajta semmi. Ízre az alkohol és a sav némileg együtt maradtak középen, a többiek kicsit lemeradoznak, de ez a bor élvezetes, kellemes, mintha ma bontottam volna. Sőt a savak talán szelídültek is és sokkal jobban iható lett az egész, mint frissen. Vajon hogyan lehet ez? Egyfelől nyilván örülök neki, a bor stalibiltásból kitűnőre vizsgázott, másrészről kicsit a soha meg nem romló hamburger jut eszembe akaratlanul is. Fantasztikus dolgok ezek. Aki tudja, jelezze: rosszat nem feltételezve, mitől marad a bor hónapokon át stabil, felbontva is? 6

 

(Kontroll darabok: Disznókő Lajosok Furmint 2012, szintén hónapok óta levákuumozva: intenzív palackbuké, értékelhetetlenül eloxidált korty; Kamocsay Ákos Prémium Sárgamuskotály 2015, hetek óta nyitva, vákuumozás nélkül: tiszta, tökéletes, fajtajelleges illat, savanykás íz, de friss és élő a bor, még a szénsavat is érzem továbbra is, nem kopott nagyon a fénye. Úgy látszik a fiatal borok azért előnyben vannak, de tartályos tételektől azért nem számítottam erre. Varázshűtőm van.)

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább