x

Ripka Gergely

Villa Tolnay Rajnai rizling Tavasz 2015

A varázshűtő takarítása közben

A művelt alkoholista hőskorát idézi kissé a mai poszt felfedezése. Hisz annyira ritka, hogy az ember egy üveg bort napokig, hetekig tartogasson (most ennél is tovább megyünk, amint látni fogjuk). A borjegyzetek többsége frissen bontott palackokról szólnak, most nem így lesz. Mennyiszer olvastam a régi alkesz oldalon borokról: másnapra nyílik ki igazán, két nap múlva rá sem ismertem, a bor valósággal tündökölt. De álljunk meg egy szóra! - Azért sem életszerű ez az egész, mert eleve étteremben sem, otthon sem szoktuk a bort fél napig szellőztetni, fogyasztás előtt. Mi van, ha tényleg itt rontjuk el?

Reduktív rajnai, a kedvenceim közül. Az idejét se tudom, de az biztos, hogy hónapok óta ki van bontva és mindossze levákuumozva állt a hűtőben két deci. A papírforma szerint ezalatt évtizedeket kellett volna öregednie, vagyis darabokra hullni, élvezhetetlen formát öltve. Nem tette. Meglep már az illata is (frissen bontva fülledt volt a bor, leveszöldséggel....): csupa friss réti virág és trópusi gyümölcs, gyakorlatilag hibátlan és élvezetes, nem torzít rajta semmi. Ízre az alkohol és a sav némileg együtt maradtak középen, a többiek kicsit lemeradoznak, de ez a bor élvezetes, kellemes, mintha ma bontottam volna. Sőt a savak talán szelídültek is és sokkal jobban iható lett az egész, mint frissen. Vajon hogyan lehet ez? Egyfelől nyilván örülök neki, a bor stalibiltásból kitűnőre vizsgázott, másrészről kicsit a soha meg nem romló hamburger jut eszembe akaratlanul is. Fantasztikus dolgok ezek. Aki tudja, jelezze: rosszat nem feltételezve, mitől marad a bor hónapokon át stabil, felbontva is? 6

 

(Kontroll darabok: Disznókő Lajosok Furmint 2012, szintén hónapok óta levákuumozva: intenzív palackbuké, értékelhetetlenül eloxidált korty; Kamocsay Ákos Prémium Sárgamuskotály 2015, hetek óta nyitva, vákuumozás nélkül: tiszta, tökéletes, fajtajelleges illat, savanykás íz, de friss és élő a bor, még a szénsavat is érzem továbbra is, nem kopott nagyon a fénye. Úgy látszik a fiatal borok azért előnyben vannak, de tartályos tételektől azért nem számítottam erre. Varázshűtőm van.)

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább