A fajtához képest meglepően sötét szín. Illatában megkapóan sokrétű: sötét húsú gyümölcsök, főként szilva, szeder, ribizli, koktélcseresznye, likőrös gyógynövényesség, földesség: mélyebb, sűrűbb és sötétebb, mint, amit a fajtától várnánk. Ízben aztán eleinte filigrán, friss, fiatalos savasság, puha tannin, földes, avaros jegyek, húsos, érett pirosas és feketés erdei gyümölcsök játékával okoz örömet. Széles, de nem túl testes vagy erőteljes íz pendíti meg benne a burgundi fajta érzékenyebb, líraibb húrjait. Sokrétű, komplex és a balatoni vörösökön túlmutató dimenziók jellemzik, melyben (érzésem szerint) a fajta vagy a terroir helyett a borászat tudatos stílusa játssza a főszerepet. Izgalmas stílusgyakorlat.

Kellemes, krémes és egyszerre ásványos terroirbor. Egy chardonnay, amiben nem hivalkodó a hordó és semmi nem közhelyes illatában, tetszik. Ízben hozza a fajta krémes hordós vonásait, de mégis mély, hosszú, szép vastag teste van, az alkohol is érezteti hatását (egy picit talán sok is, melegséget ad a borhoz). Magyar chardonnay mátrixon belül korrekt darab.

Sárgás, szalmás szín. Tiszta, citrusos illat. Feszes, vibráló és nagyon citrusos ízében is. Szép hossz, kiváló szerkezet, sok érett gyümölcs. Tetszik minden egyszerű szépségével együtt is. A Villa Tolnay zöldveltelinije mindig etalon itthon és mindig érezni boraikon a nemzetközi látásmódot is.

Furmintfan azzal a szándékkal hívta össze a társaságot, hogy kóstoljuk meg együtt a friss, aktuális 2017-es Kikelet sort, s ha már így együtt vagyunk, akkor a már oly sokszor szóba került Moric Projekt hazai képviselőit is vegyük hozzá. Roland Velich köztudottan az autentikus kisborászatok amolyan nagykövetévé lépett elő, azon túl, hogy burgenland meghatározó borászatát viszi (igen komoly Blaufrankisch-okkal). Szervez maga körül oktatást, fiatal borászok és sommelier-k számára fejtágítást (rengeteg referenciabor kóstolásával). Közben pedig járja a Kárpát-medencét és szüntelenül keresi a kicsi, de izgalmas, hiteles terroirborokat. Ezek közül az első magyar tétel Homonna Attila Peres-dűlős furmintja lett, amit Kis Tamás somlói bora és a Villa Tolnay fehérbora követett. Ezek a borok a világ legkomolyabb éttermeinek borlapjára tudják így eljuttatni az olyan szavakat, mint Balaton, Tokaj, Somló.

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

A művelt alkoholista hőskorát idézi kissé a mai poszt felfedezése. Hisz annyira ritka, hogy az ember egy üveg bort napokig, hetekig tartogasson (most ennél is tovább megyünk, amint látni fogjuk). A borjegyzetek többsége frissen bontott palackokról szólnak, most nem így lesz. Mennyiszer olvastam a régi alkesz oldalon borokról: másnapra nyílik ki igazán, két nap múlva rá sem ismertem, a bor valósággal tündökölt. De álljunk meg egy szóra! - Azért sem életszerű ez az egész, mert eleve étteremben sem, otthon sem szoktuk a bort fél napig szellőztetni, fogyasztás előtt. Mi van, ha tényleg itt rontjuk el?

Szeretem a rajnait, és szeretem a villa tolnay rajnaijait is. Mindig mosolygósabbá teszik a napom. Ezt a bort nyáron, Veszprémben egy mámoros, eláztatott fesztiválon  már próbáltam (majdnem egy egész üveggel, meglepően rövid idő alatt...de abból értelemszerűen poszt nem született, csak egy szép, elázott nyári este). Elsőre elég fülledt, leveszöldséges, zelleres, karalábés buké (halványan trópusi gyümölcsökkel). Szebb is lehetne mondjuk. A korty szerencsére tiszta, rajnais savai mellé kellemes, dús maradákcukor ad tartalmat. Sok a gyümölcs, élénk citrusok, finom zamatú a korty. Tisztán hagyja a szájat is. Kellemes, gurulós darab.

Izgalmas borászati tevékenység folyik hosszú évek óta Tolnay Klári hajdani villájában. Már annyit fényeztem a Villa Tolnay borokat, hogy úgy döntöttem, ma nem fogom. Vagy csak egy kicsit. Évek óta a Balaton északi partjának legmegbízhatóbb pincéjéről van szó. Technológiailag makulátlan, fajtajelleges, modern, egyensúlyos borok, fölösleges, öncélú sallangok nélkül. Amióta Nagy ’Sabar’ László, borász ragadta magához nagyobbrészt a kormányt Philip Oser pincéjénél, azóta igazán stabil a pince működése. Pár éve újra jobban jelen vannak a piacon is. A régebbi, megtorpant tételek mellett pedig a frissebb boraik is rendre szuperül működnek a poharakban. A reduktív Tavasz bonyolítások nélkül teszi ezt, a szürke címkés hordós borok pedig erőlködések nélkül. Rajnaiban, olaszban nem egy pannon etalon született már a pincénél. Remek állapotú érett boraikkal is könnyen összefuthatunk (ráadásul 3500 Ft-nál nagyobb összegeket nem is kell leszurkolni értük; legalábbis eddig, remélhetőleg ez nem is változik a 13-as újdonságokkal sem).

Pár hónappal ezelőtt a badacsonyi Villa Tolnaytól kóstolhattam meg mindent, ami ma a pincénél elérhető. Izgalmas sor volt, sok érett borral, melyek a badacsonyi fehérek érlelhetősége kapcsán igen sok kérdést vetnek föl. Összességében máig azt gondolom, hogy a Philip Oser vezette borászat az egyik legmegbízhatóbb pont a Balaton körül. Modern, nemzetközi szinten is szerethető borok, melyet egyértelműen világlátott emberek elvárásai szerint készítenek a pincénél. Íme a tanulságos rövid benyomások: