x

Ripka Gergely

Próféták, hegyek: Séta Bukolyiékkal a Nagy-Egeden

A legmagasabb egri minőség a legmagasabb szőlőhegyünkön

Egy nappal a Kakasban tartott Demeter Zoltán-Gervai János-féle kóstoló előtt (poszt is lesz) különleges élményben volt részem. A gróf fölvitt a hegy tetejére. Biztos vagyok benne, hogy sokan az olvasók közül jól ismerik a Nagy-Eged-hegy potenciálját és újkori történetét is. Vagy legalábbis hallottak róla. A legjobb egri Grand Cru, gazdagon mészköves talajjal. Déli oldalának Mária-szobor fölött parcellái (=Nagy Eged-hegy) kiváló borok készítésére predesztinálják ezt az európai viszonylatban mérve is speciális termőhelyet. Már megjelenésével is emblematikus pontja Egernek. A legmagassabban telepített magyar szőlők mind Bukolyi László munkájának köszönhetők: „Pár éve feljöttünk ide a feleségemmel megnézni egy egri tüzijátékot.  Inkább megmosolyogtató volt innen, fentről nézve a dió méretű színes buborékok látványa…”

Most a szőlő helyett egy 30 éves, magárahagyott birs ültetvény is jobban leköti Bukolyi Lászlót, mint a szőlő. „Micsoda érték, és hagyták a gazdái elvadulni az egészet. Az egriek jártak ki leszedni. Nem rég tisztogattuk ki. Ma tettük le a kerítés oszlopait.” A Nagy-Eged tetejéről nézve az az ültetvény is szinte pontszerűnek tűnik, pedig csupán a hegy alatti főút túloldalán találjuk.
Felbecsülhetetlen érték van a Bukolyi család birtokában, mely a viszonylag még ma is fiatalnak számító telepítések korosodásával nyilván hatványozódik majd. Annyira köves és meleg a talaj, hogy a körülöttünk található tőkéken minimális zöldmunkára van szükség: mintha a növény semmiféle plusz energiát nem pazarolna extra lombozat és gyümölcs fejlesztésére. Önmagát korlátozza a szőlő, vagyis inkább a termőhely korlátozza a növényt. Mediterrán szőlők hangulata jut eszembe.
A 20-35 %-os meredekség, nehéz bejárhatóság miatt kemény és precíz munkát igényelt a telepítés ebbe a köves talajba. Persze művelni sem lesz soha sétagalopp. A 70-es évek után elhagyott szőlőterület a bozótharc után 2001-ben kapott a Gróf Buttler jóvoltából újra szőlőtőkéket, akkor 20 hektáron, ami két év munkájába került. A 2003-as és 2004-es telepítésekkel jelentősen bővült a termőterület cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah, kadarka, kékfrankos és viognier fajták soraival. Bukolyi László megjelenésével és munkásságával a hegy szőlői és presztízse jelentősen felértékelődtek és később számos ma is ismert egri borászat próbálkozott több-kevesebb sikerrel a hegy meghódításával. Persze egy ilyen különös termőhely nem adja meg magát akármikor, akárkinek…
Azt is tudjuk, hogy a Gróf Buttler sztori a lehető legkacifántosabb módon alakult befektető és borász/tulajdonos között. Bukolyi László távozásával szakemberek jöttek-mentek a Buttlernél, a stílus sokat változott, de a Nagy-Eged képességei, egyénisége egyre kevésbé kerülnek előtérbe. Persze a gazdasági szempontok, a rentábilitás a borászatban is sokat számítanak, de mi van, ha tényleg léteznek olyan különleges termőhelyek, amiket egyszerűen csak a legmagabb minőséggel lehet igazán bemutatni? Milyen kevesen értették és értik meg ezt ma is. Egy dolog mégis valószínűsíthető: Eger eddigi legjobb borait Bukolyi László készítette el, 2005-2006 táján. Az Egedről.
A területek a mai napig a család tulajdonát képezik (több újabb, üres parcellával együtt) és nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezzel a befektetéssel nem jöttek ki rosszul a történetből. A Buttler bérli és használja a területeket. Azt egyelőre nem lehet tudni, készül-e a közeljövőben Bukolyi bor az Eged területeiről. A családi birtok munkálatai teljes egészében az ifjú Bukolyi Marcellre hárultak, akire az önálló borászat megalapozása vár. Ha valaki azt kérdezi, miért nem készít már bort Bukolyi László, a válasz igen egyszerű, logikus, amolyan Bukolyi Lászlós: ha az ember egyszer már megismerte a tökéleteset, utána már a középszerű és a jó is komolytalan kihívást jelentenek csupán.

Néhány tény, számadat a Nagy-Egedről:
Magasság: 537 m
Átlaghőmérséklet a vegetációs időszakban: 17 fok
Napsütéses órák száma évente: 2100
Alapkőzet: szürke, triászkori nummuliteses mészkő
(40 millió éve a hegyet tenger borította)
Korai tavasz, kevés eső (540-550 mm).

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább