X

NAGYEGED

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged Kadarka (félédes) 2007.

A szín bőven nem tükrös, opálos téglás és egy porózus kis kiválás gyanúja ízben is igazolást nyer. De az illat tiszta: piros gyümölcsös, hecsedlilekváros, főtt, kompótos, málnás (hidegen, kitöltés után, aztán rájövök, hogy fölösleges volt behűteni igazából, nem édes borként kell ezt kóstolni). Szellőzve jön egyfajta izgalmas késői szüretesség, némi botritisz, gomba, avar, dohány és csak halványan a korosság.  Izgalmas, sok érett gyümölccsel tűzdelt palackbuké! Ízben eleinte határtalanul zamatos, édes, érett gránátalmás, cseresznyés korty, aztán meglepő savak adnak neki fanyarságot és szárító ízeket. (Porózus kiválás érezhető némely kortyban.) A 15-ös szesz is melenget kissé, és a korty végén megmutatkozik már az érettség néhány csalhatatlan jele. Nincs mese, 10 éves bor, de mégis őrzi még gyümölcseit, szépségét is. Bontás előtt hagyjuk ülepedni talpon a palackot, rendes vörösboros hőmérséklet alatt igyuk (13-15 fok). 6

Tovább

Ripka Gergely

Randevú a Kakasban/#1.

1. rész: A Kadarkák

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Tovább

Ripka Gergely

Próféták, hegyek: Séta Bukolyiékkal a Nagy-Egeden

A legmagasabb egri minőség a legmagasabb szőlőhegyünkön

Egy nappal a Kakasban tartott Demeter Zoltán-Gervai János-féle kóstoló előtt (poszt is lesz) különleges élményben volt részem. A gróf fölvitt a hegy tetejére. Biztos vagyok benne, hogy sokan az olvasók közül jól ismerik a Nagy-Eged-hegy potenciálját és újkori történetét is. Vagy legalábbis hallottak róla. A legjobb egri Grand Cru, gazdagon mészköves talajjal. Déli oldalának Mária-szobor fölött parcellái (=Nagy Eged-hegy) kiváló borok készítésére predesztinálják ezt az európai viszonylatban mérve is speciális termőhelyet. Már megjelenésével is emblematikus pontja Egernek. A legmagassabban telepített magyar szőlők mind Bukolyi László munkájának köszönhetők: „Pár éve feljöttünk ide a feleségemmel megnézni egy egri tüzijátékot.  Inkább megmosolyogtató volt innen, fentről nézve a dió méretű színes buborékok látványa…”

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Mária 2012

Lőrincz György legdrágább fehérbora. Furmint és Chardonnay házasítása a Nagyeged Mária-szobor alatti részéből. Banán, trópusi gyümölcsök, széles, dús nagybor. Széltében, hosszában sok. Vastag, húsos, sós, picit fémes, picit alkoholos, amitől picit lusta is. Sokminden történik a kortyban. Remélhetőleg az idő rendezi majd a kilógó részleteket.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Nagyeged Bikavér Grand Superior 2011.**

Kell-e még elemezgetni egy bor árát?

Lőrincz György nagyot és merészet álmodott a Nagyegeden. Pontosabban mostmár ott is. Mária szobor, tudatos új telepítések, nagy fehér és persze nagy vörösborok képét előrevetítve. A St. Andrea nagyjából 2006-2009 körül került igazán a figyelem középpontjába, ami persze nem jelenti azt, hogy ma ne venné körül nagy érdeklődés rezdüléseit. Volt közben nem egy kiváló Merengő, megbízható Áldások, vidám Kutyafáják, csillaggá alakult Napborok, majd emlékezetes kadarkák és dűlős fajtaborok után egymás után érkeztek a bikavérek, főként superiorok. Itt van az első grand superior is. Az újonnan épülő brand ára okozott is sokféle reakciót… Bár talán annyira nem is volt zajos visszhangja a 26ezres árnak, mint amennyire lehetne (vagy lett volna mondjuk tíz-tizenöt éve). Talán már túl vagyunk azon, hogy egy bornak az ára tarkón vágjon minket. Facepalmozó-szkeptikusok úgyis lesznek mindig, ahogy kíváncsi hedonisták és rajongók is; a borok pedig így vagy úgy, de mindig megtalálják a maguk végső, méltó helyét. Megérkezett tehát közénk a Nagyeged Bikavér Grand Superior első évjarata mint a legdrágább magyar vörösök egyike:

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy Eged Bikavér 2007.**

Egy korábbi éra nagy múltú Buttler bora. A Nagy-Eged bikavérek szinte minden évjáratukkal újabb és újabb távlatokat nyitottak meg a termőhelyről és a bikavérről alkotott mindenkori képünkben. Bukolyi László akkori munkássága elévülhetetlenül nagy formátumú borokkal szolgált, (nem éppen földhöz ragadt árazással, de) általuk hinni tudtunk a high-end egri borokban rejlő nagyságban. Óriási veszteség, hogy az a Buttler abban a formában nem működött és - kicsit egy mai napig - bizonytalan helyzetbe torkollott. A 2007-es Nagy Eged bikavér ennek a korszaknak egyik legizgalmasabb alapköve.

Tetszetős illat: ribizli, visszafogott, elegáns hordófűszerek, a korból semmi nem érződik. Ízben friss és kirobbanó, arányos. Csupa gyümölcs ma is: pirosak, kékek, erdeiek és lédúsak. Pici étcsoki. Finom hordóvanília a prémium fából. Hosszú-hosszú és telt íz, tökéletes balansz. Édes fűszerek íze, csiszolt savak játéka; nem lágy, a tanninok is jelen vannak, határozottak, kitűnő állagúak, de a végén mégis egy kimondottan édeskés, sima gyümölcsös jelleg teszi habzsolnivalóvá, sőt lenyűgözővé. Nem mindennapi élményt nyújtó magyar vörösbor. 8

Tovább

Ripka Gergely

Nagy-Eged – EGER

dűlőről-dűlőre #2

Eger emblematikus, sokszor komolyan, kevésbé komolyan grand cru-nek is becézett, igen nagy reményű termőhelye kétségtelenül izgalmas területe hazánknak. Több komoly borász lát a Nagy-Egedben kiugrási lehetőséget, sokan próbálnak egybefüggő területet szerezni vagy épp „csinálni” maguknak. Fekvése, talajösszetétele, klímája alapján biztos, hogy nagy jövő előtt áll „Eger Kopárja”.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah 2005.**

Syrah-k közt egy nagyágyú, melyet hazai viszonylatban mindig a legnagyobbak közt emlegetnek. Eger egyik legnagyobb ígérete kétségtelenül Bukolyi úr elképesztő méretű telepítései az Eged-hegyen, melyet az elmúlt évek során vitt véghez a borvidék legmagasabb, meszes dombjának csúcsi, legjobb adottságú sávjain. Hál’ Istennek helyet kapott ott a Syrah is. Az egri pincészet amúgyis nagyon kedveli ezt a fajtát (trilógia formájában is forgalomba került, mely tanulmány a terroir és bor tengerszint feletti magassággal való kapcsolatának változásait próbálja nyomon követni), és a 2005-ös verzió kétségtelenül nagyon meggyőzőre sikerült.
Fűszeres-fekete ribiszkés, szedres illat, mely igen sokrétű és idővel egyre többet mutat magából. Az íz rendkívül széles spektrumú, áradó, jó savakkal és hosszú lecsengéssel, kitűnő egyensúllyal.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged bikavér 2006.**

Egy nagy bikavér. Nem a behízelgő, burgundias egri bor, hanem a harapós, nagy testű, gazdagon fűszeres egriek táborát erősíti. A szellőzéssel rengeteg szép illatot szabadíthatunk ki a borból. Savai nagyon szépen vezetik a kortyot, a Nagy-Eged ásványai, meszes talaja pedig sokszínű bort eredményezett, melyet akár még elfektethetünk pár évre a pincénkben.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább