X

NAGYEGED

Ripka Gergely

EGER MA/II. - Az egyediség kulcsa: dűlős egri borok

Az Egri Bornap mesterkurzusain jártunk

Pár napja az egri bikavér márka mai helyzetképéről számoltunk be. Mai posztunk pedig remélhetőleg az egri terroirszemlélethez visz majd minket közelebb, legyen az bármi is. Dűlőkről beszélni ma már szinte kötelező, ha borról van szó. Nem csak Hegyalján vagy Burgundiában dübörög a terroir-őrület, de Szekszárdtól, Mátrán át immár Egert is elérte ez az egyébként nyilván izgalmas és érdekes szemléletmód. Fajták jönnek és mennek, a klíma változik, a közízlés sem éppen állandó, de a termőhely örök narratíva (bármelyik borvidék számára). Kérdés persze, hogy mit lehet megmutatni ebből fehér vagy éppen vörösborokon keresztül egy adott borvidéken? A konkrét egri víziót nem igazán fedeztem fel, de íme az ő válaszuk a kérdésre. 

 

Tovább

Ripka Gergely

Thummerer Egri Bikavér Grand Superior Nagy Eged 2016*

Most is tiszta, finom, friss sötét és pirosas gyümölcsök, fűszerek, elegáns hordó, tejszínes cappucinoval. Édeskés gyümölcsök és földesség ízben. Nagyon szép, telt idomú, vállas, hosszú, gazdag korty. Dohány és finomszemcsés tannin. Kellemes és egyensúlyos, de kellően tartalmas is. Sok gyümölcs, koncentráció, test, érlelhetőség. Ismét egy példás bikavér Thummereréktől. Ha ezt a borkategóriát és a hűvösebb klíma hazai vörösborát kéne bemutatnom valahol, úgy tűnik ez a pince a legbiztosabb választás.

Tovább

Ripka Gergely

Hogy is működik a Borászok Borásza díj?

A BorOscar Top 50-jének tokaji borászainak boraival

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!

Tovább

Ripka Gergely

Borászok Borásza 2019 – kóstoló kör

Egy délután a hazai élvonal borászaival és boraival

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged Kadarka (félédes) 2007.

A szín bőven nem tükrös, opálos téglás és egy porózus kis kiválás gyanúja ízben is igazolást nyer. De az illat tiszta: piros gyümölcsös, hecsedlilekváros, főtt, kompótos, málnás (hidegen, kitöltés után, aztán rájövök, hogy fölösleges volt behűteni igazából, nem édes borként kell ezt kóstolni). Szellőzve jön egyfajta izgalmas késői szüretesség, némi botritisz, gomba, avar, dohány és csak halványan a korosság.  Izgalmas, sok érett gyümölccsel tűzdelt palackbuké! Ízben eleinte határtalanul zamatos, édes, érett gránátalmás, cseresznyés korty, aztán meglepő savak adnak neki fanyarságot és szárító ízeket. (Porózus kiválás érezhető némely kortyban.) A 15-ös szesz is melenget kissé, és a korty végén megmutatkozik már az érettség néhány csalhatatlan jele. Nincs mese, 10 éves bor, de mégis őrzi még gyümölcseit, szépségét is. Bontás előtt hagyjuk ülepedni talpon a palackot, rendes vörösboros hőmérséklet alatt igyuk (13-15 fok). 6

Tovább

Ripka Gergely

Randevú a Kakasban/#1.

1. rész: A Kadarkák

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Tovább

Ripka Gergely

Próféták, hegyek: Séta Bukolyiékkal a Nagy-Egeden

A legmagasabb egri minőség a legmagasabb szőlőhegyünkön

Egy nappal a Kakasban tartott Demeter Zoltán-Gervai János-féle kóstoló előtt (poszt is lesz) különleges élményben volt részem. A gróf fölvitt a hegy tetejére. Biztos vagyok benne, hogy sokan az olvasók közül jól ismerik a Nagy-Eged-hegy potenciálját és újkori történetét is. Vagy legalábbis hallottak róla. A legjobb egri Grand Cru, gazdagon mészköves talajjal. Déli oldalának Mária-szobor fölött parcellái (=Nagy Eged-hegy) kiváló borok készítésére predesztinálják ezt az európai viszonylatban mérve is speciális termőhelyet. Már megjelenésével is emblematikus pontja Egernek. A legmagassabban telepített magyar szőlők mind Bukolyi László munkájának köszönhetők: „Pár éve feljöttünk ide a feleségemmel megnézni egy egri tüzijátékot.  Inkább megmosolyogtató volt innen, fentről nézve a dió méretű színes buborékok látványa…”

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Mária 2012

Lőrincz György legdrágább fehérbora. Furmint és Chardonnay házasítása a Nagyeged Mária-szobor alatti részéből. Banán, trópusi gyümölcsök, széles, dús nagybor. Széltében, hosszában sok. Vastag, húsos, sós, picit fémes, picit alkoholos, amitől picit lusta is. Sokminden történik a kortyban. Remélhetőleg az idő rendezi majd a kilógó részleteket.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Nagyeged Bikavér Grand Superior 2011.**

Kell-e még elemezgetni egy bor árát?

Lőrincz György nagyot és merészet álmodott a Nagyegeden. Pontosabban mostmár ott is. Mária szobor, tudatos új telepítések, nagy fehér és persze nagy vörösborok képét előrevetítve. A St. Andrea nagyjából 2006-2009 körül került igazán a figyelem középpontjába, ami persze nem jelenti azt, hogy ma ne venné körül nagy érdeklődés rezdüléseit. Volt közben nem egy kiváló Merengő, megbízható Áldások, vidám Kutyafáják, csillaggá alakult Napborok, majd emlékezetes kadarkák és dűlős fajtaborok után egymás után érkeztek a bikavérek, főként superiorok. Itt van az első grand superior is. Az újonnan épülő brand ára okozott is sokféle reakciót… Bár talán annyira nem is volt zajos visszhangja a 26ezres árnak, mint amennyire lehetne (vagy lett volna mondjuk tíz-tizenöt éve). Talán már túl vagyunk azon, hogy egy bornak az ára tarkón vágjon minket. Facepalmozó-szkeptikusok úgyis lesznek mindig, ahogy kíváncsi hedonisták és rajongók is; a borok pedig így vagy úgy, de mindig megtalálják a maguk végső, méltó helyét. Megérkezett tehát közénk a Nagyeged Bikavér Grand Superior első évjarata mint a legdrágább magyar vörösök egyike:

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább