X

BUKOLYI

Ripka Gergely

Bukolyi Marcell Kisfiam Egri Bikavér 2020

Mély rubin szín. Sötét és piros húsú gyümölcsös illat, finom eleganciával. Ízben frissítő savak, roppanó gyümölcsök, fanyar jelleg. Egyértelmű, határozott, modern stílussal válik el a hazai vörös mezőnytől. Szép és fiatal szerkezet, tisztaság, édes fűszeres végszó. Izgalmas, kortárs világot mutat, ami érzésem szerint hiányzik nagyon a hazai vörösek jelentős részéből! Bukolyi Marcellra bizony egyre inkább oda kell figyelni Egerben. (6)

Tovább

Ripka Gergely

EGER MA/II. - Az egyediség kulcsa: dűlős egri borok

Az Egri Bornap mesterkurzusain jártunk

Pár napja az egri bikavér márka mai helyzetképéről számoltunk be. Mai posztunk pedig remélhetőleg az egri terroirszemlélethez visz majd minket közelebb, legyen az bármi is. Dűlőkről beszélni ma már szinte kötelező, ha borról van szó. Nem csak Hegyalján vagy Burgundiában dübörög a terroir-őrület, de Szekszárdtól, Mátrán át immár Egert is elérte ez az egyébként nyilván izgalmas és érdekes szemléletmód. Fajták jönnek és mennek, a klíma változik, a közízlés sem éppen állandó, de a termőhely örök narratíva (bármelyik borvidék számára). Kérdés persze, hogy mit lehet megmutatni ebből fehér vagy éppen vörösborokon keresztül egy adott borvidéken? A konkrét egri víziót nem igazán fedeztem fel, de íme az ő válaszuk a kérdésre. 

 

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább

Ripka Gergely

Randevú a Kakasban/#1.

1. rész: A Kadarkák

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Tovább

Ripka Gergely

Próféták, hegyek: Séta Bukolyiékkal a Nagy-Egeden

A legmagasabb egri minőség a legmagasabb szőlőhegyünkön

Egy nappal a Kakasban tartott Demeter Zoltán-Gervai János-féle kóstoló előtt (poszt is lesz) különleges élményben volt részem. A gróf fölvitt a hegy tetejére. Biztos vagyok benne, hogy sokan az olvasók közül jól ismerik a Nagy-Eged-hegy potenciálját és újkori történetét is. Vagy legalábbis hallottak róla. A legjobb egri Grand Cru, gazdagon mészköves talajjal. Déli oldalának Mária-szobor fölött parcellái (=Nagy Eged-hegy) kiváló borok készítésére predesztinálják ezt az európai viszonylatban mérve is speciális termőhelyet. Már megjelenésével is emblematikus pontja Egernek. A legmagassabban telepített magyar szőlők mind Bukolyi László munkájának köszönhetők: „Pár éve feljöttünk ide a feleségemmel megnézni egy egri tüzijátékot.  Inkább megmosolyogtató volt innen, fentről nézve a dió méretű színes buborékok látványa…”

Tovább

Ripka Gergely

Nagy furmint-lecke a Kakasban

Nyári búcsú 2014-től

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Tovább

Ripka Gergely

Nagy-Eged – EGER

dűlőről-dűlőre #2

Eger emblematikus, sokszor komolyan, kevésbé komolyan grand cru-nek is becézett, igen nagy reményű termőhelye kétségtelenül izgalmas területe hazánknak. Több komoly borász lát a Nagy-Egedben kiugrási lehetőséget, sokan próbálnak egybefüggő területet szerezni vagy épp „csinálni” maguknak. Fekvése, talajösszetétele, klímája alapján biztos, hogy nagy jövő előtt áll „Eger Kopárja”.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah 2005.**

Syrah-k közt egy nagyágyú, melyet hazai viszonylatban mindig a legnagyobbak közt emlegetnek. Eger egyik legnagyobb ígérete kétségtelenül Bukolyi úr elképesztő méretű telepítései az Eged-hegyen, melyet az elmúlt évek során vitt véghez a borvidék legmagasabb, meszes dombjának csúcsi, legjobb adottságú sávjain. Hál’ Istennek helyet kapott ott a Syrah is. Az egri pincészet amúgyis nagyon kedveli ezt a fajtát (trilógia formájában is forgalomba került, mely tanulmány a terroir és bor tengerszint feletti magassággal való kapcsolatának változásait próbálja nyomon követni), és a 2005-ös verzió kétségtelenül nagyon meggyőzőre sikerült.
Fűszeres-fekete ribiszkés, szedres illat, mely igen sokrétű és idővel egyre többet mutat magából. Az íz rendkívül széles spektrumú, áradó, jó savakkal és hosszú lecsengéssel, kitűnő egyensúllyal.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Nagy-Eged bikavér 2006.**

Egy nagy bikavér. Nem a behízelgő, burgundias egri bor, hanem a harapós, nagy testű, gazdagon fűszeres egriek táborát erősíti. A szellőzéssel rengeteg szép illatot szabadíthatunk ki a borból. Savai nagyon szépen vezetik a kortyot, a Nagy-Eged ásványai, meszes talaja pedig sokszínű bort eredményezett, melyet akár még elfektethetünk pár évre a pincénkben.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább