Lezajlott a tizenegyedik Tokaji Ősz. Ugyan ezt csoportvezetőként és az esemény kiadványának egyik közreműködőjeként mondom, de a tokaji rendezvények közt ma is talán a legnívósabb esemény, mely a borvidék legtudatosabb oldalát, legkomolyabb borminőségeit vonultatja föl. A tavalyi jubileumi esemény felvezetőjeként Alkonyi László és Szepsy István beszélgetett egy asztalnál a mádi borokról. Felejthetetlen pillanatok és tapsok kísérték az estét, de maga a gesztus is történelmi erejű (mind a szervezők, mind pedig a két szakember részéről). Idén egy kerekasztal magánBESZÉLGETÉSre invitálták a nulladik napon az érdeklődőket. A téma Tokaj jövője volt. Kicsit már eleve a meghívott beszélgetőpartnerek miatt is sejthető volt, hogy lesznek itt-ott parttalanabb részei a beszékgetésnek, hisz nem várható el, hogy a kis magánbirtok tulajdonosa (Demeter Zoltán) ugyanazt gondolja, mint a nagy magánbirtok borásza (Szepsy István) vagy pláne a nagybirtok befektetője (Sauska Krisztián). Kár lenne ezt elvárni. Ismét inkább maga a gesztus és a közösségi hangulat hordoz magában értékes üzeneteket. A legfontosabb üzenete ennek a gesztusnak, hogy bizony lehet még bőséggel csiszolni a közösségi kommunkáción, aminek az ilyen és a tavalyihoz hasonló kezdeményezések mozdíthatnak jó irányba!

A számomra érdekes beszélgetés elején Rókusfalvy Pál olvasta föl Tombor András (Tokaj Kereskedőház Felyügyelőbizottság elnöke) közvetlen hangú és tanulságos levelét, melynek főbb aktuális kérdéseit és az azokra adott válaszokat vissza is idézném (a terjedelemért előre is elnézést).
Jó érzés látni, hogy van valaki egy állami boros intézményben, aki feladataként éli meg, hogy ne csak egy iróasztal mögött tegye….amit éppen tesz, de tájékoztassa is a közvéleményt arról….amit tesz állami megbízásból.

Hol tart ma Tokaj, mihez mérjük sikereit?
A rendszerváltás csak egy szűk réteg számára zajlott le. A környék az ország egyik legszegényebb része, a segítség nélkülözhetetlen a helyi közösség számára (termelőeszközök állapota, technológia, ültetvények állapota, közösségi kohézió) – fogalmazta meg nagyon világosan Tombor a problémák fő forrását.  A tőke forgása, beáramlása a 90-es évekhez képest ritmust váltott, lelassult, megtorpanás is érzékelhető néhány nagyobb birtoknál. Meglepő számadattal szolgált miszerint az ültetvények mindössze 15-20 %-a, a borok 5-10 %-a nevezthető valóban színvonalasnak, írja a legnagyobb volument palackozó, állami borászat színeiben.
Elmondta továbbá, hogy a rendelkezésre álló információk is szűkösek arra vonatkozóan, mik lehetnek a gazdasági megoldások a problémákra. Elavultak, nehézkesek, nem tiszteltek a szabályok. Ebben a hatóságok kollaborációja szinte példaértékű. Mindezt a borvidéken tevékenykedők nagyon szűk hányada látja át, érti meg. Teljesítményük azonban bátran nevezhető világviszonylatban is kimagaslónak.

Min múlik a siker?
A sok projekt és program mit sem ér kultúra nélkül. A kultúrkampf pedig hosszú és fárdtságos munka. De amíg a fejekben nincs rend, addig nem lesz előrelépés. Ha nem a kulturális előrelépés a cél, akkor a 100 milliárd forint támogatás ablakon kidobott pénz. Több évtiezedes erőfeszítésnek viszont évszázados hatása lehet, jövedelemteremtő és közösségmegtartó erő tekintetében. A fejekben lezajló kulturális forradalmon múlik tehát a siker. Ehhez az alábbi radikális eszközökre van szükség Tombor szerint:

- tartós állami szerepvállalás
- a források átgondolt és koncentrált allkokálása
- megfelelő minőségű termelési alapok, ültetvények rendbetétele
- egységes célok és egységes irányítás, akár kikényszerített összefogással
- álmodozások helyett valós termelői és piaci ismeretek
- önállóság/öngondolkozás iránti törekvés, vállalkozókedv szükséges.

Miért kell ehhez az állami szerepvállalás?
Nincs ugyanis más szereplő, aki:
- köponti elhatározásokat tudna előmozdítani egy összetett borvidéki fejlesztésre
- újabb befektetéseket tudna megvalósítani, amellett, hogy eddig is a legnagyobb szereplő volt
- eszközökkel rendelkezne az általánosabb szabályok intenzív megalkotására, kikényszerítésére
- ötvözné a gazdasági és szociálos szempontokat átgondolt módon

Ez nem jelenti azt, hogy az állam szerepe idővel ne csökkenhetne, ha már a növekedés fenntarthatóvá válik!

Mi ebben a Kerház szerepe?
Hosszú távú minőség céljait szolgálni, miközben a legnagyobb számú, minőségorientált szereplőnek részvételt biztosít. Mérhető volument nyújt a világpiacra, az autentikusabb, magasabb színvonalon dolgozó termelőket minőségben, árban pedig alul támogatja borokkal.
A Kerház soha nem lesz a legkiválóbb borminőség zászlóvivője Hegyalján, de nem lehet már az olcsó tömegtermelés megtestesítője sem. – Tombor levele szerint. A mennyiség csökkenni, a minőség pedig masszívan növekedni fog. A munka tíz hónapja kezdődött és 2016-ra tervezik a technológiai fejlesztés megvalósítását.
A Kereskedőház ma is az állam kizárólagos tulajdona, de Tombor szerint idővel minden, minőség iránt elkötelezett helyi termelőnek lehetőséget kell kapnia, hogy részvényes lehessen. Mindez a korábban megszokott kerház-termelő viszonyt teljesen átrendezhetné.

Miért a termőhelyeknek, ültetvényeknek kell prioritást élvezniük?
Az alapanyag a legfontosabb eleme a borkészítésnek. Ez a sine qua non-ja a borászatnak, és az emberi és kulturáis faktorok mellett az alapanyag az, ami csak nagyon hosszú távon befolyásolható.
Egyedi termőhely sok van; egyedi terroir és kiváló ültetvények egyszerre már kevésbé. Úgy fektetni a technológiába, marketingbe, hogy a termelés apajait nem tesszük rendbe, kidobott pénz. Így a jövőben olyan birtok nem számíthat technológiára szánt támogatásra, ahol az ültetvény állapota nem megfelelő, vagy ahol nincs erre vonatkozó érdemleges fejlesztési terv.
A Lukácsy György vezette ültetvényfelmérési munka hamarosan lezárul. A legalaposabb információ nyerhető majd ki ebből Hegyalja fekvéseinek termőhelyi adottságairól. Negyed hektárra lebontva lesznek kiolvashatók, mely területeken van termelési, gazdasági és piaci biztonság.

Mi a helyet a szabályozás és ellenőrzés szigráról?
Külföldi példával élt Tombor: Champagne éves borbevétele mintegy 4 milliárd euro. Magyarország tavalyi agrárexportja: 8 milliárd euró volt. Egy faktort emelne ki Tombor Champagne-ban: a szigorú szabályozást. Valami hasonló elindult a mádi közösségen belül is, de vannak borászok, akik ezen kívül is a legszigorúbb elvek mentén készítik boraikat. A sikerhez Tombor András érvelése szerint a Tarcali Kutatóintézetre is szükség van, mely 2015 januárjában át is lesz véve, s új szerepeket lát majd el, páldául a szigorúbb ellenőrzést is. A borbíráló bizottságok ténykedésének újjászervezése ugyancsak fontos feladat és megkerülhetetlen.

Erőteljes és gondolatébresztő sorok… Vélemény?