Domaine Gayda

Egy másik borászat, ahol egy teljes sorra rá tudtam szánni az időt. A Gayda a Pireneusok lábainál található, Carcassonne-hoz közel, egy viszonylag új és mai, modern alapokon dolgozó languedoci pince. Hitvallásukba építették az innovatív, újító, kísérletezőkedvet, mely ezt az újra népszérűsödő, hatalmas, dél-francia borvidéket egyébként is jellemzi. 2004-2006-ban készült el a hipermodern pincével együtt a gyönyörű, fine-dining vendéglő, melyet elnézve a prospektuson, arról álmodok, hogy egyszer nyaralhatok majd ilyen csodás helyen. A honlapon úgy látom, eleinte a hiperek polcain lehetett kapni alapsorozataikat, de pár éve egy komolyabb, prémiumsávot is megcéloztak boraikkal, s ezekből hoztak most néhányat Budapestre is. Ismét egy kedves fiatal srác, akivel a borok mélységeit is érintve tudtunk beszélgetni (bár ő azért gyakorlottabb használója a szakmai angolnak, mint én, s a franciás akcentust néha bizony nem egyszerű megérteni, de lelkesen bólogattam, s figyeltem a terjengős mondandóját). Franciás öntudattal, de azért illedelmesen helyesbítette, a számukra bizonyára röhejes Syrah-kiejtésemet (de ha izzó vassal kényszerítenének se tudnám elismételni, hogy kell helyesen, franciául kiejteni a szőlőfajtának a nevét). Azért ő is elismerte (sőt büszkén vallotta), hogy vörös boraik dél-afrikiai jellegeket is tükröznek, ami a mostani borász tudatos tevékenysége (ha jól értettem, ott is dolgozik az illető). Azért a Shiraz-minősítésem ellen láttam, minden porcikája önkéntelenül tiltakozik...remélem, nem vette sértésnek.

Domaine Gayda VDP Oc. Gayda Sauvignon Blanc 2009
Virágos, gyümölcsös, kissé magos illatú Sauvignon. Bukéja kifejezetten szép volt, bár nem emlékeztetett a mi, unalomig elsütött bodzás, vágott füves, csalános Sauvignonjainkra. Zamatos bor, enyhe alkohollal, végén bodzaszörpös ízmaradékkal. Az azonos évjáratú Chardonnay-juk kissé túl fás illatú és utóízű, elég szürke bor volt, de a sajátosan kerekre hangszerelt Sauvignon Blanc-juk kifejezetten tetszett. 6

Domaine Gayda VDP Oc. Cuvée Occitane Blanc 2008
Elegáns illat, birssel, körtével. Enyhén parfümös ez a buké. Szép savak, jók az arányok is, de a fa azért itt is tolakszik egy csöppet. 6

Domaine Gayda VDP Oc. Figure Libre Maccabeu 2009
Ezt a fajtát a Domaine Gayda egyedül képviseli Franciaországban. Érdekes bor, ismét a próbálkozás, kísérletezés gyümölcse. A hordóban darabban hagyják a bort, melynek a felszínén hártya alakul ki, akár a sherryk esetében, melytől sajátos oxidációs jegyek jelennek meg a borban is. Fás ez is egy kicsit, de érdekes, izgalmas ízvilág jellemzi. Összességében korrekt fehérbor. 6

Domaine Gayda VDP Oc. Gayda Syrah 2009
Egzotikus újvilágiasság. Illatában keleti fűszerek, és a Syrah-ban számomra sokszor fölbukkanó mák. Tanninokban, savakban dús bor, kicsit talán karcol is. Érdekes, egyedi lecsengésű Syrah. 5+

Domaine Gayda VDP Oc. Gayda Grenache 2009
Piros bogyós, vidám gyümölcsösség az illatban. Kerekebb korty a Syrah-hoz képest. Kevesebb a sav, inkább a korty végén húz egy kicsit. Iskolapélda mindkét rhone-völgyi fajtabor, melynek köszönhetően a kedvencem, a bájos Grenache és a komorabb, szigorúbb Syrah arca is szépen megmutatkozik egymás mellett. 6

Domaine Gayda VDP Oc. Cuvée Occitane Rouge 2009
Jó arányok, szép, nagy vörösbor egy jó évjáratból fejlődési görbéjének elején. 6+

Domaine Gayda VDP Oc. Chemin de Moscou 2008.*
Ebbe a borba került minden, amit a birtok szépnek tartott. Nagyrészt Syrah alkotja. Ő lenne tehát a csúcsbor. Az eddigi vöröseknél jóval tartalmasabb, összetettebb, valahogy teljesebb bor, még az Occitane-nál is több tartalommal. Gyönyörű, vastag vörösbor. 7

Domaine Gayda Vin de Table Gayda Selection Chenin „Vendange Tardives” 2008.*
Ahogy láthatjuk, asztali bor minősítést kapott. De hát Languedoc-ban rengeteg az alacsonyabb besorolású bor; a borászok folyamatosan kísérleteznek, új dolgokat próbálgatnak (melyek az eredetvédelmi törvények szigorúsága okán a borvidéken idegennek hatnak, így csak asztali borokként palackozhatók). Ez a késői szüretelésű Chenin blanc is ennek az egyik ékes példája (ha nem a legékesebb az általam eddig kóstoltak közül). Ez volt az a bor a rendezvény végén, amivel kicsit (kettéosztva a párlatokkal való ismerkedést) leültem és megpróbáltam ketteseben maradni. Megérdemelte. A világ természetes édes fehérborainak sokféleségéből egy újabb érdekes színfoltot ismerhettem meg. A ködös, őszi reggelek itt is képesek botritizálni az arra képes fajták bogyóit. Visszafogott, de szépen fölismerhető late harvestes illatokkal nyit. Narancshéj, birs, virágosság buja, nektáros aromái. Szép szövetű bor, bár teljesen más, mint tokajijaink, s ugyan messze nem olyan komplex és ízorgiaszerű, ám letisztultsága mégsem teszi bambává vagy unalmassá (pláne nem szirupossá vagy ragadóssá). Abszolút üde desszertbor, mely 130-as cukra ellenére is megtartotta végtelen könnyedségét és tartását. Ízében a méz, a bodza és a mézes tea zamatait írtam föl magamnak, melyek nagyban megkülönböztetik az általunk megszokott sűrűbb, töményebb édes boroktól. Bármikor szívesen innám. Mit mondjak? - Engem meggyőzött. 7

Chateau La Nerthe (Chataneuf-du-Pape)
Folytattam tovább a barangolást az egyre komolyabb francia vörösborok közt. Ebből adódóan kicsit vérzett a szívem, de a Chateau La Nerthe-nel kihagytam a sorból a fehér Chataneuf-du-Pape-ot. Lehet, hogy hiba volt, a velem együtt kóstoló szerbek is értékelték, hogy ezt a kevéssé elterjedt rhone-völgyi bortípust megkóstolhatták. (Jelen, szinte primőr állapotában aperitifnek ajánlotta a kedves hölgy, Laure Rosati, de állítása szerint 4-5 évig simán érlelhető.) 1560-ból valók egyébként az első írásos emlékek erről a birtokról, de eredete a XII. sz-ig is visszanyúlik, amikor maga Chataneuf-du-Pape is létrejött. A La Nerthe ekkor az elsők közt hozta forgalomba palackosan a régióból borait. Ennek a ténynek gondolom valamelyest folyományaként, kissé sajátos utat kezdtek járni, s járja azt ma is a La Nerthe. – Nem a hagyományos címerrel ellátott Chataneuf-ös palackban forgalmazzák ugyanis boraikat, hanem a pajzs helyén 'La Nerthe' - domborfeliratot láthatjuk. Az ok egyszerű: nem a helyi, központi Chataneuf-du-Pape disztribútoron keresztül értékesítik a boraikat, hanem egyénileg, különféle kereskedőkkel jutnak el külföldre, ezért sajnos nem jogosultak a szabványpalack használatára (óóó, mi vajh mikor jutunk el akár csak Tokajban erre a termékstrukturális szintre?). Merész, aki e borokat nem kóstolta könnyen gondolhatja a rendhagyó palack láttán, hogy gagyit tart a kezében. (Egy ilyen nagy múltú, francia borvidéken egyáltalán nem olyan megszokott saját utat járni, mint mondjuk hazánkban, ahol a borvidék borainak értékesítésében semmiféle intézmény, szerv nem vesz részt még sajnos.) A mostani örökös, Richard, 1985 óta vette át a birtokot, s azóta 9 hektár teljesen bájodájnamik. A Rhone-völgyéből még két AOC minősítésű helyen termesztenek szőlőt....

Chateau La Nerthe AOC Cotes du Rhone Villages Massif d’Uchaux – Domaine de la Rendjarde 2005.*
...Rendjarde az egyik ezek közül. Jó év volt arrafelé (is) a 2005-ös. A bor 60 %-a Grenache, amit örömmel konstatáltam. Telt, gazdag, rhone-völgyi animalitás az illatban. Szép összkép, jó harmónia, kiválóan iható egy bor, s egyáltalán nem öreg még 5 évesen. Ár-érték arányát tekintve is korrekt állítólag. 6+

Chateau La Nerthe AOC Chataneuf-du-Pape 2006.**
(58 % Roussane, 42 % Clariette) Vaskos, alkoholban is erőteljes tétel. Komoly, igazi nagy bor, s bár a helyiek elmondása szerint kevésbé nagy érlelési potenciállal megáldott tétel ez, mint a 2005-ösök vagy 2007-esek, nekem mégis nagyon szép, letisztult formát mutatott, benne a Chataneuf' minden erényével. 7

Chateau La Nerthe AOC Chataneuf-du-Pape „Cuvée des Cadettes” 2005.*
(43 % Grenache noir, 21 % Mourvédre, 36 % Syrah) Ez volna a komolyabb évjárat, komolyabb bora. Hűvösebb, de elegáns az illat. Több a tannin, egyedi, határozott, mentolosan csípős fűszerességet éreztem benne most. Sűrűbb, és úgy fest, hogy tovább fog érni, mint a 6-os utód, amelyet az imént megnyerőbbnek, barátságosabbnak éreztem. 6+

Vörösborok kapcsán (a Bordeaux-i fölhozatalból valahogy semmi érdekeset nem találtam) két helyen időztem még kicsit. Itt kevésbé voltam elalélva a gyönyörtől, jegyzetelni se nagyon tudtam már. A Camille Cayran „Antique” AOC Cotes du Rhone Villages Cairanne rouge 2006-osa tetszett. - Gyümölcsös illata is megnyerő volt, ízben vajas, szép krémességgel kísért bor, jó arányokkal (6+). Burgundiából sajnos csak egyetlen kifejezetten vörösboros pince volt jelen. A maconnais-i Trenel Filstől végigkóstoltam a teljes sort, Beaujolais típusú boraik zömmel Gamayból, néhol Pinot noirból készültek. Szinte egyforma, a mi Portugiesereinkhez hasonló gyümölcsözön fogadott a pohárban majd minden boruk esetében. Reduktív eljárások, konzervált frissesség, jó ihatóság volt mindnek a kissé uniformizált, feminin karaktere. Különösebb izgalmat hiába vártam.

BORPÁRLATOK - Bordeneuve Chateaux & Collections
A párlatok közül az Armagnacokkal kezdtem friss ismeretséget kezdeményezni, s nagyon jól tettem. Teljesen le voltam nyűgözve, pedig (fehér)borkedvelő lévén nem vagyok egy nagy töményes. Az alap, Fine Armagnac a whiskeynél krémesebb, konyaknál selymesebb ital, melyek végtelenül kifinomult, egyedi karaktert képesek magukra ölteni érleltségtől, életkoruktól függően. Aztán a 10-20 éves, évjáratos Armagnacok  (1990-es és 1999-es volt amiket kóstoltam) vaníliás, krémes, vajassága teljesen elvarázsolt.  "Aztaaa...hatásszünet, borzongató ízkavalkád." Fantasztikus sokszínűség, és irigylésre méltóan letisztult stílusuk van ezeknek az italoknak!! Gyönyörű hivatás lehet jelen lenni ezeknek a páratlan párlatoknak a születésekor. Calvadosuk kicsit fanyarkásabb és kicsit erősebb volt az általam eddig kóstolt Chateau du Breuil VSOP direktebb, lényegre törő almássága után. Végigböngészve árlistájukat, ezek az Armagnacok nem lehetnek olyannyira drágák Franciaországban, mint a márkásabb konyakok. Tehát aki teheti, és arrafelé jár, javaslom mindenképp nézzen be egy-két armagnac-házhoz, s vásároljon be tőlük!!
Zárásként pedig a Croizet konyakjait is végigpróbálgattam (VS, VSOP, XO, Extra), melyek ugyan közel sem gyakoroltak rám olyan szintű sokkot, mint a szépséges Armagnacok, de XO-jukkal azért el tudtam volna képzelni egy nyugodt, relaxálós, félhomályos őszi délutánt. Mintha a vérem folyt volna, minden egyes alkalommal, mikor a konyakos kehelyből a kiöntőedénybe kellett borítanom 1-2 cseppnyi kóstolás után ezeket a nemes italokat. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy az idő és a körülmények sajnos nem biztosítanak kellő mozgásteret a kóstolási élmény kiteljesedéséhez egy ilyen rendezvényen... Azért én nagyszerűen éreztem magam. A franciák nem csak kiváló italokat, borokat tudnak készíteni, de fontos, hogy nem minden francia önelégült vagy pökhendi, s mint kiderült olykor még angolul is szívesen beszélnek. Sok szimpatikus képviselőt ismertem meg, néhány szimpatikus borászattól, pezsgőháztól, párlatfőzdétől.